Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

• általános müvek; Jogtan, status és kameralis tudományok (ezek között Széchenyi István valamenynyi munkája) j történettan (Pray, Kovachich. Horváth I., Katona stb. müvei) ; földleírások, utazások és statisztika, természettan, gazdaságtan, müípartan és kereskedés tan. katonai tudományok, nyelvészet, széptudományok és költészet (ezek közt: Zrínyi, Gyöngyösi, Verseghy. Révay, Csokonai, a két Kisfaludy. Kazinczy, Kiss János, Berzsenyi,, Bajza, Fáy, Gvadányi, Toldy. Garay, Kölcsey, b. Jósika, b. Eötvös munkái) és végül szinészetiek. A könyvtár olvasói a müvek használatáért egy-egy hétre kötetenként egy garast tartoztak volna fizetni *jó pénzben*, A nagy buzgósággal megkezdett szervezési munka, sajnos, csakhamar elakadt, mert a többizben megismételt felhívás a földesuraknál nem talált meghallgatásra s a közgyűlések alkalmával kitett gyüjtőivek sem hoztak eredményt. Így a jószándéku fáradozás kárbaveszett: a könyvtár felállításához szükséges tőkét nem lehetett előteremteni,'Mégis az a tény, hogy a Karok és Rendek figyelme ebben a nyilvánvalóan közművelődési kérdésben is a levéltár felé lordult. egy lépéssel közelebb segítette a levéltárat ahhoz a változáshoz, mely számára önállóbb és tartalmasabb életet jelentett. Éppen ezért valószínűnek lehet tartanunk, hogy a levéltárnak az igazgatás mindennapi iratkezelési teendőitől való szabadulása s e helyett működési területének más irányban való kiterjesztése, melynek határain belül a közművelődés érdekeit is szolgálhatja, előbb vagy utóbb, de bizonyára akkor is bekövetkezett volna, ha a, rendi alkotmány megszűnését követő korszak uj jogrendszere s igazgatási szervezete s a mindezek nyomában megindult társadalmi átalakulás a levéltárnak ezt az uj fejlődési irányát szinte szükségszerűen ki nem jelöli. A politikai események mindenen keresztülgázoló forgataga azonban erre a lassú, fokozatos fejlődésre nem hagyott időt. sőt - a levéltári érdekek mellőzésével - azt egyideig károsan hátráltatta. 1848. december 16-án ugyanis a császári hadsereg bevonult Sopronba, s átvette a főhatalmat. A megyei bizottmány és vele együtt a megyei hatóságok eddigi hatásköre megszűnt Ettől kezdve az uj igazgatási rendet nem a magyar törvények és jogszokások, hanem császári pátensek és az összbirodalmi kormánynak az «unbedingte Unterweruing* szellemében kiadott rendeletei szabályozták. A megye kormányzását, Windischgraetz főparancsnok rendelkezésére, Rohonczy Ignác, az egykori alispán, majd főispáni helytartó vette ái. Pár hónap múlva Haynau táborszernagy Rohonczy Ignácot cs. kir. ker. főbiztosnak nevezte ki; helyére kormánybiztosi, majd megyefőnöki (Comitatsvorstand) minőségben a vármegye volt főjegyzője, később alispánja, Simon Nep. János kerülte

7 4. A levéltár az abszolutizmus és a dualizmus korában A régi, alkotmányos megyei életnek ez a hirtelen, gyökeres megváltozása nem maradhatott hatás nélkül a levéltár sorsára sem. Az abszolutizmusnak nem volt szüksége a vármegyei múlt emlékeit őrző levéltárra, mely számára, mint jogforrás, feleslegessé vált, mint történeti forrás, politikai érdekeit nem szolgálta. Thalabér István levéltáros, mint annyi sok más tisztviselötársa is, a helyén maradt ugyan, de mint ^kormánybiztosi* levéltáros és egyben kormánybiztosi lajstromozó is, mely utóbbi minőségében a kormánybiztosság (megyefönöki hivatal) iratkezelését is ellátta. Ennek a két feladatkörnek egyesítése a gyakorlatban azt jelentette, hogy a napról-napra növekedő irattömeg kezelése a Uajstromozó* minden idejét lefoglalta, a «Ievéltáros* tehát a levéltár kezelést csak amolyan mellékfoglalkozásnak tekinthette. llyeníormán a levéltár a merőben uj közigazgatási szervezetben egészen háttérbe szorult, azzal jóformán minden kapcsolatát elvesztette, s ebben a magárahagyottságában a magyar múlt történelmi emlékeinek dohosodásra szánt kriptájává lett. A megyehatóság vezetője. Simon megyefönök. aki maga még a régi vármegyei élet légkörében nőtt fel, hamarosan észrevette ennek az állapotnak tarthatatlan voltát. Egyik felterjesztésében Javasolta is a levéltáros és lajstromozó feladatkörének különválasztását és az előbbi részére az állás fontosságához illő fizetés megadását isV^de eredménytelenül Azt a szakadékot, mely ilyenformán a közigazgatás és a levéltár között támadt, csak mélyebbre ásta a birodalmi kormány igazságügyminiszterének az a rendelkezése, mellyel a megyei levéltárakat kivette a politikai (közigazgatási) hatóságok kezeléséből és a cs. kir. bíróságok hatáskörébe utalta. A levéltárak személyi és dologi kiadásait is az igazságügyminisztérium vette át és eh81