Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Borsa Iván zárószavai / 71–72. o.

lésem alkalmával és azóta ott tapasztaltam. Ismeretes, hogy a két állam között fennálló levéltári egyezménynek a felszabadulás óta bár igen lényeges hasznát vettük, de nagyobb méretű, komoly kiaknázását megakadályozta Ausztria négy­hatalmi megszállása. S most nemrégiben, amikor az Osztrák Szövetségi Köztár­saság visszanyerte, függetlenségét, ismét alkalmunk nyilt, pontosabban alkalmam nyilt nekem személy szerint arra, hogy a Magyar Népköztársaság levéltárosai­nak, konkréten a Hadtörténelmi Intézet levéltárosainak a képviseletében Bécs­ben munkámat megkezdjem. Kiutazásom örvendetes módon egybeesett a Magyar Népköztársaság kormá­nyának a nyugati határon addig fennállott műszaki zár eltávolításáról szóló ha­tározatával.. Meg kell mondanom, hogy ezt a hirt Bécsben kivétel nélkül minden­ki nagy örömmel fogadta és mint a magyar-osztrák kapcsolatok megjavulásá­nak konkrét és igen jelentős bizonyítékát értékelte és május 10-én - ezt a hirt valamennyi lap - kivéve a Szocialista.Párt lapját - vezető helyen hozta. A fogadtatás, amelyet én Bécsben tapasztaltam, rendkívül kedvező volt, és az első nehézségeken az osztrák kollégák lekötelező szivélyessége igen hamar átsegített. Nem mulaszthatom el, hogy köszönetet ne mondjak a közöttünk jelen­lévő dr. Gebhardt Rath udvari tanácsos urnák, aki nemcsak levéltári ügyekben igyekezett és igyekszik rendszeresen segíteni, hanem egyéb problémáim megol­dásában is. Hasonlóképpen szívélyes fogadtatásra találtam munkahelyemen a Kriegs­archivban, ahol a Kriegsarchiv igazgatója, dr. Kraus Oberstaatsarchivar és min­denki más is szívélyesen támogat munkámban. Amit itt Vörös elvtárs referátumában hallottunk a minket érdeklő, igen nagy­mennyiségű Bécsben lévő anyagról, azt én már saját tapasztalatom alapján is messzemenően alá tudom húzni és az ő megállapításaival természetesen teljes mértékben egyetértek. Bár igen rövid időt töltöttem még Bécsben, máris sike­rült néhány olyan dolgot találnom, ami idehaza a felszabadulás előtti kutatók számára ismeretlen volt, illetve aminek megismerését nem tudták megoldani. Dyen például a Staatsarchivban talált anyag a mohácsi csata néhány részleté­re vonatkozólag, vagy például a Kriegsarchivban talált anyag az 1849 telén Ma­gyarországon lefolyt hadmüveletek számos vonatkozásáról. Mint a beszámolóban hallottuk, Bécsből a felszabadulás óta igen nagy mmy­nyiségü, körülbelül kétszázezer mikrofilmfelvétel érkezett. Nem kétséges, hogy az egyre jobban elmélyülő és szélesülő együttműködés következtében ez a szám a jövőben még csak növekedni fog, de nem kétséges másfelől az sem, hogy a saját kutatást azért a mikrofilm teljes egészében nem pótolhatja és nem is fogja feleslegessé tenni sohasem. És ennek a saját kutatásnak az igénye meg­van természetesen nemcsak a mi részünkről, hanem megvan és reméljük, hogy a jövőben még fokozottabban meglesz az osztrák kollégák részéről is, amit pél­dául Ernst Augustnak, az eisenstadti levéltár vezetőjének a közeli hetekben be­következő magyarországi látogatása is bizonyít A magyar történettudomány előtt álló feladatokat, amelyeket a második ötéves tervben napirendre tüztüjik, azt hiszem, a jelenlévők nagy többsége ismeri Mind a Habsburg birodalom történetével való foglalkozás, mind pedig az egyetemes történetnek az eddigi szűk kereteknél sokkal szélesebb és alaposabb müvelése szükségessé teszi számunkra, hogy az egyre szélesülő nemzetközi együttmű­ködésen belül külön is kihasználjuk az osztrák levéltárakban adott lehetősége ­ket, kihasználjuk a baráti Ausztriával való kapcsolatainkat, amely kapcsolatok az általános együttműködés kereteiben nem kétséges, hogy egyre inkább szé­lesülni és növekedni fognak és hozzájárulnak nagy célunk, a béke és az emberi haladás ügyének a szolgálatához. (Taps.) BORSA IVÁN elnök: Kedves Vendégeink ! Kedves Kollégáink ! Ünnepi üléssza­kunk célkitűzése volt, hogy tapasztalatainkat sokoldalúan, nemzetközi szinten ki­cseréljük és ezen túlmenően hozzájáruljunk annak előmozdításához, hogy levél­táraink forrásanyaga a jövőben az eddiginél fokozottabb mértékben álljon más országok rendelkezésére. E célkitűzéseinket külföldi vendégeink teljes mérték­71

Next

/
Thumbnails
Contents