Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Michal Kušik hozzászólása / 68–70. o.

3.) A fentiekben kifejtett együttműködési módszerek csak az olyan korlátozott anyagú kutatásoknál alkalmasak, amelyek az érdekelt levéltárban nem követel­nek túlságos sok utánajárást; amikor azonban a kutatott anyag nagy terjedel­mű, ajánlatos, hogy az érdekelt ország kutatókat küldjön és azok az anyagot helyszínen tanulmányozzák, A kutatók kiküldésével kapcsolatban az érdekelt felek szenteljenek kellő figyelmet azon már felvetett gondolatnak; hogy filmlaboratóriummal felszerelt közös kutatóintézetet létesítsenek a bécsi és budapesti levéltárak mellett. 4.) Helyeseljük azt a javaslatot is, hogy egymást a levéltári munkákban elért eredményekről tájékoztassuk. Azt a javaslatot, hogy a munkatervekbe iktassunk egy pontot, miszerint egy kutató vizsgálja meg a más országokat esetleg érde­kelhető anyagokat, a meglévő nyilvántartási anyagok, segédletek átvizsgálásával valósíthatjuk meg ugy, amint arra fentiekben rámutattunk. 5.) Egyetértünk azzal is, hogy a levéltári munkánkban elért eredményeket, ­mégpedig vagy a belső instrukciók (kivéve a titkos, vagy bizalmas jellegűeket) vagy pedig - amint eddig is szokásos volt - a publikációk cseréjének formájá­ban - egymással közöljük. Az anyag minél szélesebb körben való felhasználása érdekében fejleszte­ni kell az általános vagy inkább tematikai jellegű dokumentum publikációk cse­réjét is. Hasonlóképpen eredménnyel járna az illető levéltárak dokumentumainak fel­használásával összeállított szStárak, vagy szójegyzékek cseréje. Ezt igen fon­tosnak találjuk, mind a szláv-román, mind a magyar vagy németnyelvű dokumen­tumok esetén. Az állami levéltárak kiadásában megjelent munkákat illetőleg egyetértünk azzal, hogy a szerzői jogról mondjunk le. Ezzel is elősegítjük, hogy az érde­kel országok azokat szükség esetén sokszorosítsák. Az előadásban foglalt javaslatokra vonatkozó véleményünket a fentiekben adtuk elő. Legyen szabad most még a következő kiegészítő javaslatokat tenni: 1.) Cseréljünk pecsétlenyomatokat, és a heraldikai-emlékek másolatait'is. Ismerjük az ilyen irányú dokumentációnak a fontosságát az oklevelek hitelessé­gének, továbbá kronológiai és egyéb adatainak meghatározásában* Ez a csere fontos az ipar és képzőművészet technikájának vizsgálata szempontjából is. 2.) A levéltári anyag nemzetközi felhasználásának megkönnyítése érdeké­ben szükségesnek találjuk, hogy a tapasztalat és kiadványcsere ne korlátozód­jék csupán egymás kölcsönös tájékoztatására, hanem törekedjünk olyan egysé­ges munkamódszerek kialakítására is, amelyeket az érdekelt felek delegációinak összejövetelei keretében folytatott vita utján állapítunk meg. Ez az egységes mód­szer ölelje fel mind a levéltári munkákat, mind a dokumoatumanyag felhasználá­sára vonatkozó munkákat. Befejezésül megállapítjuk, hogy a magyar javaslat kitűnő vitaalapul szolgál a levéltári anyagok nemzetközi felhasználásának problémái terén. Mostani megbeszélésünk bizonyára közelebb visznek ahhoz, hogy megha­tározzuk azon pontokat, amelyek bennünket levéltári munkánkban közelebb hoz­nak egymáshoz s ezáltal hozzájárulnak a népeink közötti kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez. (Taps.) BORSA IVÁN elnök: Michal Kusik elvtárs, a Szlovák Levéltári Igazgatóság tudományos vezetője kíván szólni. Átadom a szót MICHAL KUSIK: Tisztelt Elnökség ! Kedves Barátaim! Miután áttanulmányóz­tam* Vörös elvtárs referátumát, amelynek szövegét alkalmam volt budapesti prog­rammunk során megismerni, kötelességemnek tartom, hogy néhány szót szóljak, habár eredetileg nem jelentettem be korreferátumot. Az a tény, hogy nemzeteink í 918-ig egységes állami alakulatban éltek és hogy a csehszlovák állam szlovák része a soknemzetiségű egykori magyar korona integráns részét képezte, ar­ra vezetett, hogy a Duna-medencében a nemzeti államok kialakulása után a le— 68

Next

/
Thumbnails
Contents