Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Michal Kušik hozzászólása / 68–70. o.
3.) A fentiekben kifejtett együttműködési módszerek csak az olyan korlátozott anyagú kutatásoknál alkalmasak, amelyek az érdekelt levéltárban nem követelnek túlságos sok utánajárást; amikor azonban a kutatott anyag nagy terjedelmű, ajánlatos, hogy az érdekelt ország kutatókat küldjön és azok az anyagot helyszínen tanulmányozzák, A kutatók kiküldésével kapcsolatban az érdekelt felek szenteljenek kellő figyelmet azon már felvetett gondolatnak; hogy filmlaboratóriummal felszerelt közös kutatóintézetet létesítsenek a bécsi és budapesti levéltárak mellett. 4.) Helyeseljük azt a javaslatot is, hogy egymást a levéltári munkákban elért eredményekről tájékoztassuk. Azt a javaslatot, hogy a munkatervekbe iktassunk egy pontot, miszerint egy kutató vizsgálja meg a más országokat esetleg érdekelhető anyagokat, a meglévő nyilvántartási anyagok, segédletek átvizsgálásával valósíthatjuk meg ugy, amint arra fentiekben rámutattunk. 5.) Egyetértünk azzal is, hogy a levéltári munkánkban elért eredményeket, mégpedig vagy a belső instrukciók (kivéve a titkos, vagy bizalmas jellegűeket) vagy pedig - amint eddig is szokásos volt - a publikációk cseréjének formájában - egymással közöljük. Az anyag minél szélesebb körben való felhasználása érdekében fejleszteni kell az általános vagy inkább tematikai jellegű dokumentum publikációk cseréjét is. Hasonlóképpen eredménnyel járna az illető levéltárak dokumentumainak felhasználásával összeállított szStárak, vagy szójegyzékek cseréje. Ezt igen fontosnak találjuk, mind a szláv-román, mind a magyar vagy németnyelvű dokumentumok esetén. Az állami levéltárak kiadásában megjelent munkákat illetőleg egyetértünk azzal, hogy a szerzői jogról mondjunk le. Ezzel is elősegítjük, hogy az érdekel országok azokat szükség esetén sokszorosítsák. Az előadásban foglalt javaslatokra vonatkozó véleményünket a fentiekben adtuk elő. Legyen szabad most még a következő kiegészítő javaslatokat tenni: 1.) Cseréljünk pecsétlenyomatokat, és a heraldikai-emlékek másolatait'is. Ismerjük az ilyen irányú dokumentációnak a fontosságát az oklevelek hitelességének, továbbá kronológiai és egyéb adatainak meghatározásában* Ez a csere fontos az ipar és képzőművészet technikájának vizsgálata szempontjából is. 2.) A levéltári anyag nemzetközi felhasználásának megkönnyítése érdekében szükségesnek találjuk, hogy a tapasztalat és kiadványcsere ne korlátozódjék csupán egymás kölcsönös tájékoztatására, hanem törekedjünk olyan egységes munkamódszerek kialakítására is, amelyeket az érdekelt felek delegációinak összejövetelei keretében folytatott vita utján állapítunk meg. Ez az egységes módszer ölelje fel mind a levéltári munkákat, mind a dokumoatumanyag felhasználására vonatkozó munkákat. Befejezésül megállapítjuk, hogy a magyar javaslat kitűnő vitaalapul szolgál a levéltári anyagok nemzetközi felhasználásának problémái terén. Mostani megbeszélésünk bizonyára közelebb visznek ahhoz, hogy meghatározzuk azon pontokat, amelyek bennünket levéltári munkánkban közelebb hoznak egymáshoz s ezáltal hozzájárulnak a népeink közötti kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez. (Taps.) BORSA IVÁN elnök: Michal Kusik elvtárs, a Szlovák Levéltári Igazgatóság tudományos vezetője kíván szólni. Átadom a szót MICHAL KUSIK: Tisztelt Elnökség ! Kedves Barátaim! Miután áttanulmányóztam* Vörös elvtárs referátumát, amelynek szövegét alkalmam volt budapesti programmunk során megismerni, kötelességemnek tartom, hogy néhány szót szóljak, habár eredetileg nem jelentettem be korreferátumot. Az a tény, hogy nemzeteink í 918-ig egységes állami alakulatban éltek és hogy a csehszlovák állam szlovák része a soknemzetiségű egykori magyar korona integráns részét képezte, arra vezetett, hogy a Duna-medencében a nemzeti államok kialakulása után a le— 68