Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Michal Kušik hozzászólása / 47–54. o.

nyilvántartási cédulát a tartományokban és központilag vezetik. A feldolgozás ideje alatt az állagokban bekövetkezett változások szintén rákerülnek a nyilvántartási cédula rovataira, amelynek az állagok állapotát kell kimutatnia. 3. Az osztályozás. A levéltári anyag osztályozásán az anyag állag szerinti provenienciájának megállapítását értjük. Az állag fogalmának meghatározása azonos Mityájevnek a fondról adott megfogalmazásával és ugy véleni, hogy az állag fogalom csehszlovák értelmezésének eltérése a magyar gyakorlattól nem eltérő meghatározásban, hanem inkább eltérő terminológiában gyökerezik. A magyar »állag* kifejezés, amennyire archeográfiai munkáikból ismerjük, szabadabb alkalmazásra ad lehetőséget. Ha a fondképző megváltozik, gyakorlati indokokból megengedhető, hogy az állag határát addig az időig toljuk ki, mig annak feldolgozó vagy regisztráló rendszere az uj fondképzőnél meg nem szűnik. Erre a tényre természetesen megfelelő helyen (bevezetés), megfelelő módon figyelmeztetni kelL Magában az állagban az anyagot a következő részekre osztályozzuk; a) oklevelek, b) hivatalos, regisztráló könyvek, c) iratanyag, ami ismét tovább bomlik: a) Nyilvántartási regisztrációs segédletek, b) Iratok - -, d) könyvelési anyag, e) egyéb anyag (térképek, tervrajzok, klisék stb.) csoportjaira. Elrendezés. Az állagot rendezettnek tekintjük, ha szervezetében rendszeresen rendezett egészen a legalsóbb egységekig (iratokig). A csupán fascikulusok szerinti rendezést darabos elrendezésnek nevezzük; Az elrendezés a proveniencia elvén alapszik. 4. Az állagok összeirása és leirása. Az állagok összeírása minden állagról a legalapvetőbb adatokat adja meg és a csehszlovák levéltarügyben még a nyilvántartási cédula bevezetése előtt elkészítették. Összeírásunk lényegében azonos a magyar levéltári alapleltárral, azzal a különbséggel, hogy a magyar levéltári alapleltár egységesebb és kiadása révén nagyobb jelentőséget szerzett. A magyar levéltári alapleltár előnye a mi összeirásunkkal szemben a kutatás módjának feltüntetésében áll. Az állagok leirása (amelyet elmélyitett összeírásnak is nevezünk). Az előző formával szemben néhány adattal gazdagabb. A szokásos ismérveken Mvül tartalmazza annak a hivatalnak, intézménynek, szervezetnek vagy üzemnek rövid történetét (keletkezését, funkcionális és terület szerinti működését), amelynek tevékenysége során a levéltári állag létrejött, továbbá az állag rövid történetét, s az állag tulajdonképpeni leírását a fő részek vagy anyagcsoportok szerint Leírja a rendezettség jelenlegi állapotát is, utalással a kutatás, konkrétebb lehetőségeire és idézi az állagból készült kiadványokat és az állagra vonatkozó irodalmat Az állagok leirása az alapja a levéltári útmutatónak, mert a levéltári útmutató tulajdonképpen az egyes levéltári állagok leírásainak gyűjteménye, kiadvány formájában. A levéltári útmutató a felsorolt adatokon Mvül tartalmazza a levéltárnak mint intézménynek a történetét is és tartalmazza a megfelelő utaló apparátust index formájában. A Csehszlovák Köztársaság összes állami levéltárai és a nagyobb városi levéltárak 1960 végéig sajtó alá rendezik saját útmutatójukat Az útmutató annál tökéletesebb, minél gazdagabb a leiró szövege és minél kifejezőbb tematikailag. Ezideig megjelent a prágai Állami Központi Levéltár útmutatója (két kötet), a brnói illami levéltár, az opavai Állami Levéltár, a prágai, püzeni és pozsonyi városi levéltárak útmutatója és 1956-ban kerül kiadásra a litomericei Állami Levéltár, a Jablonec nad Nísou-ban lévő illami Levéltár és a kassai és brnói Városi Levéltár útmutatója. A körmöcbányai városi levéltár útmutatója 1957-ben jelenik me* s a szlovár ídai állami levéltárak útmutatóinak kiadását az ötéves terv második felének időszakában tervezzük. Az útmutató nem annyira a feldolgozottság, mint a hozzáférhetőség formáját mutatja be, ez pedig annál kifejezőbb lesz, minél tökéletesebb lesz a levéltár feldolgozása. 51