Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Ion Paraschiv hozzászólása / 42–47. o.

dott az összlengyel ötéves terv munkájába. Ennek a tervnek kiemelkedő irányvonalai előre kirajzolják a tudományos kiadói tevékenység eddigi hálózatának kiszélesítését és még további szorosabb együttműködést biztosítanak Lengyelország más tudományos kiadói tévé kény ségéveL (Taps.) EMBER GYŐZŐ elnök: A következő felszólaló Ion Paraschiv elvtárs, a Román Népköztársaság Belügyminisztériuma Állami Levéltári Igazgatóságának vezetője. ION PARASCHIV: Elnök Ur ! Kedves Levéltáros Kartársak ! A Román Népköztársaság több, mint hétszáz évre visszanyúló gazdag levéltári iratanyaggal rendelkezik, amely sokoldalúan mutatja be a román nép kultúráját, a szabadságért és függetlenségért, a kizsákmányolás megszüntetéséért, az ország forradalmi átalakításáért és a szocialista társadalom felépítéséért vivott hősi harcát. A levéltári iratanyag megőrzése az Állami Levéltárak feladata. Ezt az intézményt 1831-ben Munténia részére Bukarestben, 1832-ben pedig Jásban Moldova részére alapították meg. Ez az intézmény kezdetben inkább levéltári raktárul szolgált, melyben csak kevés történész kutatott Közülük a levéltárak kincseit Nicolae Balcescu, Dimitru Onci, Gheorghe Asachi, Vasile Alexandri, Mihail Kogálcieneanu, A. D. Xenopol és mások értékesítették müveikben, A levéltári iratoknál-: mint »történeti anyagoknak*, - miként Gheroghe Asachi, az ismert román tudós nevezte őket - egyre nagyobb megbecsülésben lett részük. Az állami levéltárak tevékenységének fejlődését azonban már a megalapitás után nemsokára komoly nehézségek gátolták meg, amdyek a múlt rendszerek meg nem értő magatartásából fakadtak. Az állami levéltárak számára a létesítésükkor juttatott kis épületek rövidesen elégtelenekké váltak s nem vehettek át ujabb anyagletéteket. így a folyamatosan létrejövő iratok az őket létrehozó intézményeknél maradtak, méyeknek többé már nem lévén szükségük az iratokra, nem is őrizték megfelelő módon azokat Az állami levéltárak kevés kinevezett alkalmazottja csak csekély mértékben tudott tudományos levéltári munkát végezni. Az állami levéltárak a múltban nem foglalkoztak azzal, hogy az egyes szervek miként szervezik meg saját levéltárukat, s így amikor ezek átvételre kerültek, hiányzott róluk a szükséges nyilvántartás. Ilyen körülmények között a levéltári anyag felhasználása nagy nehézségekkel járt A levéltári munka eme hiányaihoz és nehézségeihez a két világháború következtében még nagyobbként járult egyes pótolhatatlan levéltári anyagok pusztulása. Nagy vonalakban ez volt országunkban a levéltárak helyzete a második világháború végén. Az egész ország területére szétszóródott és részben megsérült, másrészt megsemmisült levéltári iratanyag, leégett vagy súlyosan megrongálódott levéltári épületek, kis számú alkalmazott, valamint az az elavult felfogás, hogy az ügykezelésből egyszer már kikerült iratanyagoknak semmi további jelentőségük sincs: ime, ez volt a mull szomorú öröksége, amit a levéltárügy terén népi demokratikjs rendszerünk talált Ezt a helyzetet csak a levéltárügy teljes újjászervezése és uj irányítása révén lehetett megjavítani. Bár elsősorban a nehéz gazdasági kérdéseket kellett megoldani, pártunk és kormányunk - akárcsak a tudomány és kultúra több te rületein is - a levéltárügy terén' is megadta a szükséges segítséget 1944 augusztus 23-a után, rögtön amint újra megkezdhették működésüket, az állami levéltárak első munkája az volt, hogy összegyűjtsék és megfelelő körülmények között megőrizzék a szervek szétszóródott és elhagyott levéltári anyagait Raktári munkaként nem lehetett egyebet tenni, mint eredeti állapotukba viszszaállitani az összekeveredett fondokat és gyűjteményeket és megállapítani az egyes levéltári egységek azonosságát Ebben az időszakban az állami levéltárak tevékenységét és szétszórt és a megsemmisülésnek kitett levéltári anyagok összegyűjtése és megőrzése munkájának lehet nevezni. 42