Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Veli Dedi hozzászólása / 27–30. o.

Az Albán Munkapárt HL kongresszusa, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusának fényében zajlott le, 1956. május 25. és június 3-a között, elfogadta a második ötéves terv irányelveit és fontos feladatként tűzte ki az ipar, főleg a bányaipar további fejlesztését, a meglevő termelőképesség teljes kihasználása és a belső rejtett tartalékok mozgósítása által; feladatul tűzte ki továbbá a mezőgazdaság gyors fejlesztését is szocialista alapokon, Ezekre támaszkodva lehet elérni az albán nép anyagi helyzetének és kulturális színvonalának további emelését így tehát, a második ötéves tervvel uj, fontos szakaszba lép országunk, az átalakulás szakaszába : agráripari országból ipari-agrár országgá fog válni, a mezőgazdasági termelés állandó növekedése mdlett, mert a mezőgazdaság adja népünknek a kenyeret, biztosítja az ipar számára a nyersanyagot, növeli az exportot és biztosít jobb ellátást a nép számára. Országunk sokoldalú fejlődésében nagy. súlyt fektetünk a közoktatás, a kultúra, a tudomány fejlesztésére. Mutatják ezt a pártnak és a kormánynak a tudományos munka kiszélesítésére irányuló sorozatos határozatai annak érdekében, hogy a tudomány elméleti munkásai lépést tudjanak tartani a gyakorlattal, az ország szocialista építésével. A múlt népellenes rendszereiben szó sem lehetett archívum létrehozásáról, okiratok és anyagok gyűjtéséről s ezeknek a tudományos dolgozók rendelkezésére bocsátásáról. Egy ilyen terv az uralkodó klikk erős ellenállásába ütközött volna, mert ezeknek nemcsak hogy nem állt érdekükben a kultúra terjesztése a nép tömegei között, de feledésbe akarták burkolni saját cselszövéseiket, árulásukat és melyek révén a népi mozgalmak lelkes úttörőinek félrevezetésével hatalomhoz jutottak. Ezért van az, hogy országunkban az archivisztikának nincs tudományos hagyománya. C3ak az ország felszabadulása után, 1948-ban, mint az Albán Népköztársaság Tudományos Intézetének egyik osztálya, jött létre a csekély dokumentációs anyagra támaszkodó történelmi archivum. Ezután 1951-ben, a Minisztertanács külön határozatával jött létre az Országos Állami Levéltár, amely a Belügyminisztérium alá volt rendelve és arra volt hjvatott, hogy a felszabadulás előtti és utáni anyagokat és dokumentumokat összegyűjtse. Az 1951. évi minisztertanácsi rendelet óriási jelentőségű fiatal tudomáiyos életünkben, mert bizonyos fokig biztosította a dokumentumok, okiratok összegyűjtését, őrzAsét és felhasználását a nép szolgálatában. Később, 1955-ben, azzal a céllal, hogy a Népköztársaság levéltárát centranzálni lehessen, hogy kellőképpen lehessen gondoskodni az állami dokumentumok őrzéséről és számbavételéről, tudományos és gyakorlati felhasználásukról, a kormány külön rendelete létrehozta az »Albán Népköztársaság Állami Levéltári fondját*. Ugyanakkor egy sor szervezési intézkedést is végrehajtottunk, aminek eredményeképpen a Belügyminisztériumban létrejött a Levéltárak Igazgatósága és a tőle függő két levéltár: az Albán Népköztársaság Központi Levéltára és a Központi Történelmi Levéltár. Ez rendkívül fontos intézkedés volt, amdy uj korszakot nyitott m^ országunk levéltárainak tudományos életében. Levéltáraink elég gazdagok és egyre gazdagodnak népünk számára fontos történelmi anyagokkal, összegyűjtik a nagy történelmi értékű okiratokat, ámelyelc eddig vagy az állami közigazgatási levéltárakban voltak szétszórva vagy magánemberek tulajdonát képezték. Ma levéltárainkban vannak okiratok a török megszállás idejéből, a XVL századból, vannak kódexeink, amelyek világosan mutatják a múlt századok gazdasági és kisipari szervezettségét, vannak telekkönyvi kivonatok, földtulajdoni okiratok, stb., amelyek a török feudalizmus albániai szervezetét tükrözik vissza. Vannak ezenkívül a XVH. századból törvényszéki irataink, a Sheriat (mohamedán vallási törvények) XVÜ" és XVIII századbeli rendelkezései Ezek az anyagok nagyon értékes források országunk történelméhez, mert világosan tükrözik az akkori társadalmi helyzetet, a kereskedők, a céhek, a kisiparosok helyzetét, a parasztok földjüktől való megfosztását, ellenállásukat a török feudalizmussal szemben, stb. Ezenkívül vannak különféle ábécékkel irott régi kéziratos dokumentumok, amelyek híven tükrözik az elmúlt századok kulturális mozgalmait. 28