Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Veli Dedi hozzászólása / 27–30. o.
Az ujabb idők anyaga már sokkal teljesebbé Nagyon érdekes dokumentumaink vannak az albán újjászületés korából (1878) és Albániának a törökök alóli felszabadulás áról, a függetlenség kikiáltásáról (1912). Ezek az anyagok mutatják az albán nép szakadatlan harcait a nemzeti ügyért, az albán függetlenségért és szuverenitásért, valamint a mozgalmat az albán nyelvért és az albán iskoláért Nagyon fontosak az albán kolóniák levéltárai is ; ezek a külföldön élő Kolóniák fontos szerepet játszottak az ország nemzeti mozgalmában. Ilyen kolóniák vannak Olaszországban, Odesszában, Egyiptomban, Törökországban, Bulgáriában, Romániában, Amerikában, stb. A külföldi albán levéltári fondokon kivül meg kell említeni egyes albán személyiségek magánlevéltárát is. Dyen De Rada levitára; (De Rada az Olaszországban élő albán kolónia nagy költője volt), Bajram Curri, a haza nemzeti függetlensége nagy harcosának levéltára. E nagy hazafi levéltárában láthatjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyását az albán népre, és azt a hitet, amellyel a nép e forradalomra tekintett. Pontos még az albán újjászületés harcosának, Themistokli Germenji levéltára. Láthatjuk belőle a becsületes albán hazafiak nagy gyűlöletét a bejek és a feudális urak ellen, és azt a nagy bizalmat amelyet e hazafiak a nép tömegeibe, mint a nép szabadsága és az ország függetlensége kivívásának egyetlen erejébe vetettek. A függetlenség kikiáltása, 1912 óta, egyre több az olyan anyagunk, amáy az ország belső helyzetét részleteiben is tükrözi. Bőséges dokumentumaink vannak az első világháborúból; megmutatják ezek az imperialista államok aljas céljait Albániával 'szemben és a háború következményeit országunkra nézve, amely e háborúban 70t000 embert veszített Ugyancsak nagy fontosságúak az 1920-as Párisi Béke Konferencia anyagai, amelyek az albán határok kérdéséről szólnak. Rendkívül érdekesek a Vlorai háború anyagai 1920-ból j ez a harc az olasz imperialista csapatok ellen folyt, amelyek akkor Vlora városában tartózkodtak és kezükben tartották az Adriai tenger e fontos kikötőjét Ez a háború népünk történetének egyik dicsőséges lapja, mert a fegyvertelen, de szabadságvágyban égő parasztság a tengerbe tudta szoritani a jól felfegyverzett olasz imperialista csapatokat Az albán nép képviselőit összegyűjtő, 1920 évi Lushnyai Kongresszus anyaga az albán nép harcát, jogos követeléseit, és tiltakozását tükrözi az országnak az olasz és görög imperializmus által való feldarabolása ellen, amdyet a rosszemlékű 1915 áprilisi londoni egyezmény és a párisi konferencia szentesitett A Kongresszus követelte Albánia teljes függetlenségét, az előző nemzetközi konfe-renciák igazságtalanságainak , helyreigazítását és má államok be nem avatkozását Albánia belügyeibe. A Kongresszusnak egy albán kormány létrehozására Irányuló követelése kemény ökölcsapás volt az imperialisták ellen. Számtalan egyéb anyag mutatja az albán felső klérusnak, mint az imperialista államok és a Vatikán ügynökének szerepét Történelmünk számára rendkívül fontos a közelmúlt anyaga, az olasz-német megszállás idejéből. Kezünkbe jutott ui. az olasz helytartó irodájának levéltára, amely arról tanúskodik, hogy az olasz és német imperialisták gyarmatukká akarták változtatni Albániát és ki akarták pusztítani az albán népet A nemzeti felszabadító háború okiratai megmutatják a külső és belső ellenség ellen vívott fegyveres harcok hősiességét, az albán nép ütét az Albán Kommunista Pártban, a Szovjetunióban és a fasizmus feletti végleges győzelemten. Ma jobban mint valaha, a Történelmi Levéltár erős tudomáiyos központtá válik, amely igen nagymértékben járul hozzá az Albán Történelem megírásához. Ez a készülő főiskolai történelemkönyv az első olyan történelem, amely a marxizmus-leninizmus szellemében íródik. A levéltár nagyban hozzájárul az albán munkásmozgalmi és a felszabadító harcokra vonatkozó monográfiák megírásához is. Levéltáraink megszervezésében és rendszerezésében nagy segítséget kaptunk ehhez az uj munkához a szovjet levéltárosoktól, akik önzetlenül dolgoztak velünk együtt Az elért sikerek ellenére is, levéltári munkánk méj* csak embrionális állapotban van, és nagyon sokat kell m^ tennünk. De állandó igyekezettel, a szovjet és népi demokratikus levéltárosok segítségével, valamint azzal a tapasztalattal, amit ezen a jubileumi ünnepségen nyerni fogunk és a Magyar Népköztársaság levéltárosaival létesítendő szoros kapcsolatainkkal archivisztikánk gyors léptekkel fog előre haladni. 9Q