Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

I

A rendezésnek ebből a vázlatos ismertetéséből is megállapítható, hogy a lajstrom első és második része nem egyforma értékíh Az első résznek nagy fogyatékossága, hogy abból a politikai anyag egyes csoportjait (a HL IV és XI, csoport kivételével) csak hozzávetőlegesen ismerhetjük meg, tehát nem tudhatjuk, hagy a rendezők az egyes csoportokba mély iratokat (iratcsomókat) soroltak be, hisz - hegy egyebet ne említsünk - a közgyűlési iratok között (XHI. csoport) a legtöbb csoport tárgykörét érintő iratok szerepeltek. E tekintetben az azóta többször átrendezett iratok sem adnak felvilágosítást; különben is valószinü, hogy az egyes csoportok tárgykörét - amint ez később is szokás volt - csak az egyes iratkötegekre tett felírások jelezték. A lajstrom második részében feltüntetett jelzetek az egyes iratcsomókon (sőt jjyák-* ran az egyes darabokon is) megtalálhatók. S ha a regeszták hiányosak, itt-ott tévesek, és a nevek (vezérszók) megválasztásában következetlenek is, mégis ez a rész közel kétszáz év után sem válik a rendezők szégyenére. ; Bár a rendezők munkája nemcsák az anyag csoportosítása, hanem egybeállítása s lajstromozása tekintetében is sok kívánni valót hagyott maga után, fontossága a levéltár életében e fogyatékosságok ellenére is szembeszökő, mert ez a munka teremtett első izben rendet a megye öszsze-vissza keveredett iratanyagában, ez a rendezés tette lehetővé az akkor már elég jelentős menynyiségü iratanyagnak a közigazgatásnál való könnyebb íelhasználhatását és végül ennek a rendezésnek eredményei rakták le azt az alapot, amelyre a későbbi rendezések is építettek. Amint a későbbi adatokból kitűnik, az 4741. évi rendezés csak az 4736. évig terjedő s már a levéltárba került iratanyagot öielte fel? Ezen kivül sok irat hevert még Czompo alispánnál is, aki azt a levéltár helyett Őrizni s azért felelősséget vállalni nem volt hajlandó. A szolgabirák sem adták még át irataikat a levéltárnak, AZ előbbire nézve a megye ugy döntött, hogy azt Sopronban a főispán házában fogja elhelyezni, (itt volt a megye pénztára is), az utóbbiakat és ezentúl a szolgabirák iratait is évről-évre át kell majd adni a levéltárnak, az iratok elhelyezésére szolgáló felszerelésről pedig az alispán köteles gondoskodni. Nagy kár, hogy e Jószándéku intézkedések sikerét igen kétségessé tette a levéltári helyiség alkalmatlan volta : a csak téglával burkolt és a nedves falaktól állandóan nyirkos levegőjű, fűtetlen szoba pusztulással fenyegette az iratokat. Ennek meggátlására kipadlózták ugyan a leyéltárat, az iratszekrényeket lábakra helyezték, a helyiségben vaskályhát állítottak fel stb. (4750.), de mindez hiábavalónak bizonyult: 4759-ben az iratanyag egy része már kezdett penészedni s mivel a megyeházán hiába kerestek szárazabb helyiséget a levéltár céljaira, a megye újból azzal a tervvel kezdett foglalkozni, hogy az iratokat beszállittatja Sopronba. Ez a megoldás ezúttal is, a kellő előkészületek elienére is, addig késett, míg nemcsak az iratok pusztultak el, hanem még a szekrények is elkorhadtak. (4766,)

3

^ Ilyenformán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a levéltár súlyos bajain csak gyökeres intézkedésekkel lehet segíteni. S mivel Esterházy Miklós főispán is, - bizonyára az 4752. évi főispáni utasítás alapján •- egyre erélyesebben sürgette a megye igazgatásában tapasztalt fogyatékosságok megszüntetését s ezek között a levéltár hosszabb ideje vajúdó kérdésének elintézését is (4774. május 42.), a megoldást tovább halogatni nem lehetett. Jezerniczky Károly alispán (4771-4779.) érdeme, hogy nemcsak hamarosan megállapította a szükséges tennivalókat, hanem az 1774. június 3-án tartott közgyűléstől megszerezte az engedélyt is tervei végrehajtására és ami fontos, élt is ezzel a felhatalmazással. Az a jelentés, melyben Jezerniczky alispán a levéltárat érintő közgyűlési határozatokról, s az ezek alapján tett intézkedésekről a főispánnak beszámolt, egyben a megyei igazgatás levél* tári szempontból feltűnően nagy fogyatékosságára is rávilágít, íme néhány adat: a me^ye főjegyzőjét a~hivaíalos munka annyira leíoglaljaT hogy a levéltár kezelésére nincs kfele ;"!TTcözgyülési határozatokról s az ezek alapján tett intézkedésekről a főispánnak beszámolt, egyben a megyei igazgatás levéltári szempontból feltűnően nagy fogyatékosságára is rávilágít, íme néhány adat: a megye főjegyzőjét a hivatalos munka annyira lefoglalja, hogy a levéltár kezelésére nincs ideje; a közgyűlési jegyzökönyveket 1736. év óta nem tisztázták le; ugyanezen évtől kezdve a levéltár anyaga '65