Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.
rendezetlen ; a vármegye iratait a volt alispánok,. Főjegyzők íőszolgabirák és más tisztviselők nem szolgáltatták be a levéltárba; a vármegye nyugati határait megállapító, igen fontos iratok a gondatlan kezelés következtében a levéltárból nyomtalanul eltűntek. Ezt a tarthatatlan helyzetet csak súlyosbítja, hogy a hivatali szobák nedvesek, szükséges lenne tehát valamennyi helyiség feltöltéséről, padlózásáról, székekkel, asztalokkal,, megfelelő ajtókkal,, ablakokkal és kályhákkal való felszereléséről stb, gondoskodni. Mindeme hiányok megszüntetésére Jezerniczky alispán eddig szokaüan eréllyel tette meg intézkedéseit. Mindenekelőtt a levéltár lajstromozását lllésy József aljegyzőre bizta f aki mellé Dongó Jánost osztotta be. segítségül, egyben minden más irodai vagy más munka végzésétől vagy elvállalásától eskü alatt eltiltotta; a jegyzőkönyvek tisztázására külön Írnokot alkalmazott (minden leirt ivért 7 kr. napi élelmezésre ugyanannyi díjazás mellett) ; Simon Zsigmond járási biztosnak megbízást és felhatalmazást adott, hogy a levéltárnak még át nem adott, vagy onnan hiányzó hivatalos iratok hollétét nyomozza ki,, vegye át azokat s gondoskodjék a levéltárba való beszállításukról'; közben pedig a munkások egész sorával hozzálátott a megyeháza tatarozásához, gondoskodott á bútorzat kiegészítéséről, az egész épület belső és külső csinosításáról stb. Az 1771a november 20-án tartott közgyűlésre összesereglett rendeket már kívül-belül megújhodott megyeháza várta, az ügybuzgó alispán pedig meleg köszönetet kapott a gyors és eredményes munkálkodásért Ez a hosszú évtizedek mulasztásait helyrehozó, szinte lázas alispáni tevékenység hamarosan megtalálta a módját annak is, hogyan lehetne a levéltárrendezés 1741. év óta elhenyagolt kérdését is minél jobb és minél gyorsabb megoldáshoz segíteni. A múlt tapasztalatai alapján már nem volt kétséges, hogy a rendezési munka sikerének két előfeltétele van: az egyik: a levéltári he» lyiségek bővítése s célszerű berendezése s főleg iratkezelési célokra alkalmas Iérőhelyekkel való ellátása, mert ezek hiánya a külső rendnek a legnagyobb akadálya; a másik: kellő számú s olyan munkaerő alkalmazása a levéltárban, akik más teendők terhe alól mentesülnek és minden idejüket csak a rendezés munkájának szentelhetik. Jezerniczky alispán mindkettőről kellő módon gondoskodott. Az a leltár, melyet a nemeskéri megyeházáról 1786-ban készítettek s amely minden bizonnyal az ő tettre kész buzgalmának eredmé nyeiről is számot ad, a levéltár berendezését így sorolja fel . «Belső archívum szobában találtatott: falakhoz aplicalt, körös körül az egész szobában, kemén lábul actaknak armariumja kiaranyozott czirádákri; külömbíéle felső és alsó fiókokra; item azokon loggó aranyozott rámás zöld föstékes vastagh papiros táblák, melyeken külömb .féle famíliák és iuridicum actai titulussai írva vadnak; középső archívum, vagyis notarialis szobában: az falak mellé applicalt egyaránt puszta fiókokra közönséges és actaknak való puha fából tschellási t A levéltári helyiségeket fel is diszitették : itt voltak az •insurrectio alkalmatosságira készített zász, 41 lók, vörös selyem 6, fehér 1 mindenestül, item a vármegye zászlója, vörös selyem,* A munkaerő kérdését is szerencsés kézzel oldotta meg az alispán, amikor a levéltár kezelésével már előbb megbízott Ulés.y aljegyző és Dongó János mellé Dallos Márton személyében uj munkatársat osztott be levéltári szolgálatra, ezenfelül a jegyzőkönyvek letisztázására az eddigieken kivül még három írnokot alkalmazott (1772.). Egyidejűleg még egy aljegyzői állás szervezésére is javaslatot tett, illetve felhatalmazást kért S mivel Dallos Márton rövid levéltári működés^ 4? alatt is nagy hozzáértésről tett tanúságot, aminek elismeréséül 100 Ft jutalomban is részesült, ezt a második aljegyzői állást ö nyerte el, azzal a kötelezettséggel, hogy ezentúl e tisztséggel jár a levéltár kezelése és teljes rendbehozása, az esetleg előforduló rendetlenségekért tehát személyesen lesz felelős- (1773,) Hogy e feladatának meg is tudjon felelni, a közgyűlés azt is elrendelte, hogy Dalloson kivül senkinek sem szabad a levéltárban ievő iratokban keresgélni, az iratkötegekből bármit is kiszedni avagy oda visszahelyezni. Ha tehát ezentúl bárkinek - ideértve a jegyzőket is - levéltári iratokra van szüksége, a levéltár kezelőjétől köteles azokat kérni, s az átvett iratokról elismervényt kell adnia. 1 v DaHos aljegyző,, aki ezzel a felhatalmazással tulajdonképpen a jegyzői hivataltól függetlenített intézménnyé vált levéltár első felelős kezelője és vezetője lett. a megkezdett rendezést bámulatos szorgalommal folytatta. Az a jelentése, melyet rendezési munkája befejeztével (1779. ápr. 26,) a közgyűlés elé terjesztett, elég részletesen elénk tárja" elgondolásait és az ezek megvalósítása 66
