Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FIGYELŐ - Nagy István: H. O. Meisner két terminológiai jellegű cikke / 186–189. o.
szavak (eljárás, cselekmény) fejezték ki és valóban ezeket használták a németben az akta helyett Mégis végeredményben az akta szó győzedelmeskedett az újkori iratok nagy tömegének megjelölésére. , + + + Az ujabb korban az akta bizonyos rokig megtartotta középkori értelmét, vagyis aktákon az ujabb korban érthetjük azt az egész iratanyagot, amelyet valamely regisztratura irataihoz felvet* tek, tehát az okiratokat is. Az aktát azonban az idő folyamán mindinkább olyan iratanyag megjelölésére használják, amely tulajdonképpen nem okiratokból áll. Az akta fogalmának ez a fejlődése aztán bizonyos végletekbe csapott. Az okiratok és egyéb nem-okirati természetű anyag elkülönítése, különfcezelése már a középkorban megkezdődött. Az okiratok és a kevésbé fontosnak tartott egyéb iratok eme szétválasztása vezetett később az okiratok (oklevelek) túlzott megbecsülésére, kimondották, hogy csupán az okiratok az igazi levéltári darabok, megkezdték az újkorban az okiratok és akták szétválasztását (Például az 1812. évi bajor levéltári szabályzat értelmében.) Nem vették észre azonban az okiratok és akták szétválasztói, hogy tulajdonképp sziámi ikerként összenőtt két típusról van szó, amely szét nem választható. Az akták és az okiratok ugyanis egymást kiegészitifc,egymás nélkül nem érthetők. A szétválasztok nem vették észre, hogy a kiválogatott okiratok után még rengeteg okirat maradt az iratanyagban, mert nem tudták, hogy az okirat fogalma alá igen sok iratrajtát sorolhatunk. Például: törvényokirat, alkotmányirat, szerződés, ratifikációs iratok, rendeletek ítéletek, váltók, csekk, utalvány. Mindezek elválasztása az egyéb anyagtól lehetetlen. Az akták az okiratok eme hatalmas táboránál igen fontos és nélkülözhetetlen szerepet Játszanak. Az ügyvitelben ezernyi kapcsolatot létesítenek, szállítják a tényanyagot tisztázzák a helyzetet röviden,; előkészítik az utat az okirat befejezéséhez. Az akták utján készül el az okiratilag lefektetett anyag minden kis részletében. A középkorban még egy oklevél megszületésének a háttere, miliője, okai, koncepciója megfoghatatlan volt, az újkorban az akták ezt a szerepet úgyszólván túlzásba vitték, maguk az ügyek szinte eltűnnek a papirrengetegben. Az újkori akták - ellentétben a római koriakkal - egyáltalán nem, vagy csak feltételesen érik el az okirati tulajdonságokat, például a bizonyító tulajdonságot Mégsem egyszerűen csak elbeszélő illetve közlő természetűek, hanem egy határozott cél érdekében Jöttek létre. Az okiratban teljesen befejezett jogi célt szolgálják, amelyet nem egyedi darabokként,-hanem kollektív munkával, egymást kölcsönösen kiegészítve, támogatva érnek el. Épp ezért az akták az okiratok és levelek között az iratok harmadik csoportját alkotják. X Másik cikkében, szerző a proveniencia. struktúra (szerkezeti felépítés), állag és fond levéltári szakkifejezések fogalmi meghatározásához, tehát egy terminológiai kérdéshez nyújt adalékot, fejtegetéseivel a berlini titkos állami levéltár 1881. évi levéltári rendezési szabájyratából indul ki; e szabályzat 2. §-ában a levéltári állagok proveniencia szerinti rendezését irja elő. Eszerint minden iratanyagát levéltárba adó hatóság a levéltárban külön megőrző helyet kap, ahol az illető hatóság iratanyagát abban a rendben és azokkal a jelzetekkei kell elhelyezni, amilyen rendben és amilyen jelzetekkel az az illető hatóság ügyvitelében kialakult Ezt a szabályozást tekintik a német levéltárak történetében a proveniencia elve első megnyilatkozásának. Meisner szerint ez ezenfelül még a regisztraturaelv megnyilatkozása is. A proveriénciaVeív és a regisztratura ,i eíY eddig még a Brenneke-LeescíHéle «Archivkunde» című műben is egységes fogalomként Jelent meg, a regisztratura-elvet mintegy a proveniencia-elv egy formájának, fajának, kifejeződésének tartották, Ez Meisner szerint hibás, mert a proveniencia-elv és a regisztratura-eív nem azonos fogalmak. Másról van szó mind a két esetben. A proveniencia elve a mai levéltári felfogás szerint a regisztratura-beli összefüggések tiszteletbentartását jelenti, melynek alapján egy regisztratura iratanyagát egységnek kell tekinteni, ezt az egységet egy másikkal, vagy az egység egyes részeit összekeverni nem szabad, az egységek Meisner, Heinrich Ottó; Provenlencia-struktura-áHag^fond. (Provenienz-Struktur-Bestand-Fond.) (Ein Beitrag zur Archiv-íerminologíeJ (Archiv-Mitteilungen, 1955. Heít 3. 2-6. lap.) 188
