Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FIGYELŐ - Nagy István: H. O. Meisner két terminológiai jellegű cikke / 186–189. o.

határait sértetlenül kell hagyni. Tehát itt az egységek külső vonalainak, határainak a sérthetetlenségéről van szó, míg a regisztratura-elv nem külső határokra, hanem az egységek belső telepítésére, struktúrájára vonatkozik. Ez a struktúra a proveniencia által megszabott egységeken belül különféle lehet. A struktúra egyik változata csak a fentemlitetl regisztratura-elv szerinti felépítés meghagyása, létezik ennek egy ellentéte, a irancia úgynevezett fond-elv, amely az iratanyagegységen belül éppen nem a régi regisztratura szerinti struktúra meghagyását, hanem különféle tárgyi szempontok szerinti rendezést, tehát a tárgyi struktúrát irja elő. Ezek szerint a regísztraturaelv és a fond°elv is tulajdonképp a struktúra kérdéseit, nem pedig a proveniencia kérdéseit szabályozzák. így Jut tehát Meisner a struktúra (szerkezeti íelépités) fogalmához. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a Brenneke-léle un. szabad proveniencía-elv is hamis és hibás elnevezés. Ugyanis Brenneke elve nem <szabad», mert ebben az esetben a Brenneke által elitéit francia fond-elyre kellene gondolni. De nem is proveníencia-elv. Brenneke ugyanis előírja, hogy a regisztratura legyen a hatóság funkcióinak élő kifejeződése. A levéltáros művészi megőrző tehetséggel tapintson rá az iratállag keletkezésének, növekedésének titkos törvényeire s ezeket felismerve, formálja meg szervesen az egész és részek teljes összhangjában az iratállagot, hogy az egy ideálisan kialakított levéltári testté váljék. Ha egy regisztratura - beteg irattárak esetén -> nem fejezi ki hűen a hatóság funkcióit, szabad a levéltárosnak a regisztraturát a felismert törvények alapján újjáteremtenie. Ez mind helyes, fűzi tovább Meisner. de itt nem szabad proveniencla-elvről van szó, hanem a hatóság funkciójának és az ebből adódd Igazgatási struktúra elvéről. (Verwaltungsstruktur prinzip.) Tehát Brenneke proveniencla-elve lényegében nem más, mint a struktúra, az iratanyag szerkezeti felépítésének kérdéseit tárgyaló elv. • Brenneke szerint a szabad proveniencia elve illetve helyesebben az igazgatási struktúra elve alapján végrehajtott rendezés eredménye az ideális levéltári test lenne. Ezzel kapcsolatban Meisner a levéltári test rogalmának taglalására tér ki. A levéltári testről mint szakkifejezésről általában az a vélemény honosodott^meg. hogy kifejezi a provenienciát (a proveniencia értelmében használható). Azonban nem minden esetben érvényes ez. Ujabban több levéltári testből összetett nagyobb egységet is levéltári testnek neveznek, ami már módosítja a levéltári test előbbi jelentését, mert ezek szerint gyűjteményt is elnevezhetünk levéltári testnek, s végeredményben-a levéltári test azonos jelentésű lehet az állaggal. Az állagot magát többféle értelemben használják. Általában tetszés szerinti nagyságú iratmennyiséget magában foglaló együttest lehet érteni rajta. Ennek ellenére nem lehet azonosítani a levéltári test és az állag fogalmát, mert az igaz, hogy a levéltári test mint bizonyos nagyságú irategyüttes minden esetben állag, azonban nem minden állag levéltári test, mert például beszélünk vegyes levéltári állagról, de sohasem vegyes levéltári testről. Meisner e fejtegetéseivel ugy látszik azt bizonygatja, hogy sem a levéltári test, sem pedig az állag fogalma nem alkalmas a proveniencia hü kifejezésére. Közelebb visznek a célhoz a fonddal kapcsolatos fejtegetések. Pondon a nemzetközi levéltári használatban sok mindent értenek. Értik alatta például magát a «provenienciát*, az állagot, ogyedi fondok összességét, vagy például egy ország levéltári anyagának egészét (Szovjetunió). Meisner szerint a fond szót a német levéltári gyakorlatban mint a proveniencia fogalmát leghűbben tükröző kifejezést kellene használni és meghonosítani. Abban az értelemben, amint ezt a fond klasszikus világosságú francia megfogalmazása is kifejti. «A levéltári fond az iratok olyan együttese, amelynek növekedése bizonyos fizikai vagy erkölcsi személy tevékenysége íolyamán szerv?s módon megy végbe.» «Levéltári íondon szerves egészet értünk,» Igaz, hogy Brenneke ellenvetése szerint épp a francia értelemben vett fond nélkülözi a szervességet. Azonban annak az eldöntése, hogy a struktúra milyen változatánál kezdődik a sservesség, Meisner szerint nem változtat a lényegen. A német levéltári közvélemény mindenesetre afelé halad, hogy a német értelemben vett fondot egyenlővé tegye a provenienciával. NAüY iSTVÁN 489