Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FIGYELŐ - Hadnagy Albert: A korszerű irattári tervek kérdése a nyugatnémet levéltártudományban / 177–186. o.

Szólani kell még arról is, hogy az egységes- és minta irattári tervek alkalmazása során milyen tapasztalatok származtak és milyen javavSiatok lennének ezzel kapcsolatban célszerűek. Fi gyelemre méltó körülmény, hogy az eddigi irattári terveket egy kivételével közigazgatási és pénz­ügyi szakemberek szerkesztették és csak egy akad olyan, amelyiknek négy szerkesztője közül kettő levéltári szakemberek közül került, ki, holott nyilvánvaló, hogy a levéltárak nem lehetnek érdekte­lenek az irattári tervek mikénti szerkesztésében és alkalmazásában. A legtöbb uj irattári tervnél, bárhol jelent is meg, ugyanez a körülmény tapasztalható. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények közt az irattári tervek a közigazgatási és számvevőségi szakértők egyoldalú gyakorlati szempontjait kö­vetik és a levéltári érdeknek csak egészen mellékesen szerepelnek a tervek kidolgozásában, ellen­tétben a bajor példával, ahol a levéltári érdekek teljes méltánylást érdemeltek ki a tervek készí­tésénél, A levéltáraknak elsősorban befolyással kell birniok az iratok rendjére, ami a községi le­véltárak alapvető követelménye. Az iratselejíezéseknél biztosítani kell a levéltárak feladatainak el­látását erre vonatkozó jogaik egyidejű megállapításával. Az iratselejteaéseket nem lehet az iroda­igazgatók hatáskörébe utalni, Az irattári tervek készítésénél alkalom nyilik arra is, hogy a községi­irattárakról és levéltárakról megfelelő védelmi gondoskodás történjék és az irattári tervek tovább­fejlesztése is megfelelő módon szabilyoztassék. Az irattári tervek ugyanis állandó kie*gészitésre szorulnak az uj idők követelményeinek megfelelően és ezért szükséges, hogy ezt a fejlesztést szak­emberek végezzék központi irányítás mellett, mert ellenkező esetben- a nem egységes irányítás alatt végbemenő kiegészítések az iratkezelés egységességét ismét semmivé teszik. Általában az iratok rendjéhez tartozik az iratforgalom megfelelő szabályozása, az iratállagok célszerű kezelése és meg­őrzése és olyan szigorú rendelkezés, illetve tilalom kibocsátása, mely az időt nem álló papir- és írószerek alkalmazását eredményesen megakadályozhatná. Az irattári rendszerek konkordanciájá­nak szükségességéről már volt szó. Az egységes irattári terveknek a minisztériumoktól a községi közigazgatásig való alkalmazá-r sát általában lehetségesnek tartják, de a célszerűség tekintetében megoszolnak a vélemények, a dél­bádeniek egyenesen tagadják ez utóbbit. Természetesen e kérdésben sem lehet Kaptafáról szó, hi­szen az egyes hivatalok és hatóságok minden egyezésük mellett is sok eltérést mutatnak működé­sükben a különböző fokokon. Az is természetes, hogy a pénzügyi statisztikában nem található meg mind az a tevékenység, amit az igazgatási ágazatok kifejtenek és hogy az irattári terveket sem lehet kizárólag a községek háztartási ügyviteli mintatervezetére felépíteni. Meg nem valósítható az a törekvés sem, hogy az irattári tervek minden előforduló és kigondolható fogalmat rögzítsenek, mert ennek az tenne a következménye, hogy az irattári tervek szövegrésze jelentősen felduzzadna és áttekinthetetlenné válna, B tekintetben csodálatos módon már most sem vették figyelembe a fal­vaknak nagy tömegét; amelyeknek iratkezelési gondjain Alsószászországban és Délbádénben rövi­dített irattári tervek készítésével próbáltak könnyíteni. Mindezeken kivüi még egyéb nehézségek és hiányosságok is mutatkoznak az egységes irat­tári tervek tekintetében, melyek sok kritikára adnak alkalmát Vonatkozik ez elsősorban valemely elmúlt esemény iratainak közigazgatási jogi fogalmak szerint való szétbontására akkor, amikor a közigazgatási terminológia sem tekinthető,még véglegesnek. A tanulmány szerzője ezt a bizonyta-* lanságot a következő példákkal érzékelteti. A Rajna-pfalzi tartomány irattári tervében a magáner­dőgazdáságot a 765^00 és 866-90 csoportszámok alatt lehet megtalálni. A vadászati Jog három cso­portszám alatt is előfordul, ugyanigy a vadkár kettőben és igy tovább aszerint, amint a terminoló­giában bizonytalanság mutatkozik. A fheurer-féle tervben a szennyirodalom a H2/338 és -119/23 csoportszámok alatt található, mert egyik esetben mint sajtóügyet szemlélték az erre vonatkozó ira­tokat, a másik esetben pedig az erkölcsrendészet fogalma alá vonták, holott még egy harmadik cso­portban is elhelyezhetők lennének, ha az iratokat az ifjúság védelmének fogalma alá vonnák. Ugyan­ilyen bizonytalanság és tétovázás lordul elő a fogalmak tekintetében más közigazgatási ténykedé­seknél is az iratok elhelyezése tekintetében. £zeket a bizonytalanságokat a szerző szerint csak csökkenteni lehet éspedig jól átgondolt és megfontolt utasítás kibocsátása utlán. Ennél is célrave­zetőbb lenne szerinte az, hogyha felhagynának a túlhajtott teóriákkal és valamely esemény, vagy történés iratait az irattári tervben legfeljebb két helyen szerepeltetnék. Az iratok rovatrendjét ille­tően nincsenek kényszerszabályok. A Külby íéle terv például a választási iratokat az országos, tar­tományi, kerületi és községi választások szerint csoportosította, míg íheurer az összes választási iratokat a 027 Jelű alcsoportba osztotta be. Ugyanilyen eltérés mutatkozik a statisztikai és népszám­184

Next

/
Thumbnails
Contents