Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Jugoszlávia levéltárai / 152–168. o.

JUGOSZLÁVIA LEVÉLTÁRAI A Jugoszlávia népei által 1941^-1945. közt megvivott nemzeti felszabadító harc egyúttal társadalmi forradalom is volt, mely mind az államhatalom jellegét és szervezeti formáit, mind az ország gazdasági életét alapvetően megváltoztatta. Az ilyen változások - mint a történelem folyamán számos példa igazolja ~ szükségszerűen befolyást szoktak gyakorolni mind a levéltári munka szejpvezetére, mind a levéltárak feladatairól vallott felfogásra. Jugoszlávia példája szintén megerősíti ezt a tételt i Áz eredetileg az intézmények és vállalatok ügyvitelében keletkezett iratok Jellege gyors ütemben változik; mig eredetileg operatív Jelentőségük van, később történelmi jelentőségüekké válnak. Az anyag bő folyamban kezd beáramlani a levéltárakba. A rorradalom, amely szétrombolta a társadalom régi rendjét, képes volt arra, hogy a történeti dokumentumok értékét jelentőségüknek megfelelően megbecsülje. Közvetlenül részt kellett venni ebben a munkában ahhoz, hogy elképzelhessük azokat az erőfeszítéseket, melyeket a levéltári szolgálatnak a levéltárak oly kedvezőtlen viszonyai közt ki kellett fejtenie, annak érdekében, hogy mindezt a dokumentációs anyagot biztosithassuk és a mai és a Jövendő kutatók számára használhatóvá tegyük. Jelen kiadványunk a külföldi levéltárosok számára kívánja ismertetni ezeket az erőfeszítéseket. + + + >. A középkorban a levéltári iratok megőrzése jogoszláv területen is elsősorban a fontos iratoknak az egyházi intézményeknél, közjegyzőknél, a községi, vagy a hivatásszerinti hatóságnál különböző ládákban való elhelyezésére szorítkozott, s célja a kiváltságlevelek jegyzékbeíoglalása volt Az iratok il^en lajstromozásának gyakorlata a XV. század végén, illetve a XYl. század elején kezdődik. A XVm. században helyenként már személyszerint is ismerünk egyes lajstromozókat, ami azt bizonyítja, hogy ezeknek feladatukról nagy elképzeléseik voltak. Ezeket a lajstromokat olykor még ma is használjuk a levéltárakban, mint például a krajnai lajstromokat, melyeket Peritzhoffer egy régi lajstromozó család egyik tagja szerkesztett. A XIX. század folyamán történelemtanárok foglalkoztak a levéltári munkákkal, de inkább műkedvelők, mint levéltárosok módjára." A XIX. század közepén kezdtek működni olyan állandó levéltárosok is, akik részben történészek, részint a kulturális munka területén dolgozók köréből kerültek ki. így lett például Iván Kukuljevic a híres történész 1848-ban Horvátország és Szlavónia íőlevéltárosa, így nevezte ki 4898ban a ljubljanai városi elöljáróság levéltárossá Askerc Antal szlovén költőt. Ilyen módon az adminisztratív apparátustól bizonyos mennyiségű régi iratot leválasztottak, hogy azokból igazi levéltárat hozzanak létre. Szerbiában ugyanebben az időben tudósok és kulturális területeken dolgozók egy csoportja mozgalmat indit, melynek során levéltári szolgálat megteremtésének kérdését vetik fel. Már 1860 táján törvénytervezetet készítenek elő a nemzeti lovéltár megalapítására. 1877-ben hadilevéltár felállításához kezdenek hozzá. E törekvés eredményeként 1898-ban kihirdették a Szerb Királyság Nemzeti Levéltárának megalapításáról szóló törvényt A levéltár maga 1900-ban kezdte meg működését: első technikai megszervezését Mihaílo Gavrilovic igazgató, az ismert történész végezte el. Az egységes jugoszláv állam kialakulásakor, tehát az első világháború végén. Jugoszláviában a levéltári szolgálatnak még nem volt egységes szervezete. Csupán néhány uj levéltári szervet hoztak létre, mint pl. az újvidéki (Novi-Sad), skopljei és maribori területi levéltárakat, továbbá a régi Raguzai Köztársaság történetének dokumentálására hivatott dubrovniki levéltárat Mivel a két világháború között hozott törvények a levéltári szolgálatra vonatkozólag csupán néhány részletintézkedést tartalmaztak, az egyes levéltárak falain belül végzett munkák egymástól el voltak szigeA francianyelvü füzet a firenzei nemzetközi levéltáros kongresszus résztvevőinek tájékoztatása végett a Jugoszláv Levéltáros Egyesületek Szövetsége kiadásában tíelgrádban jelent meg. Szerkesztését Olga Jelisavetov, Igor Karaman* Jovan Marjanovifc, Sergüe YHfan végezte. 152