Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Gindl, Jozef: A selmecbányai Szlovák Központi Bányászati Levéltár alapításának hatodik évfordulójára / 136–140. o.

i n d 1> J o z e í: A SELMECBÁNYÁI SZLOVÁK KÖZPONTI BÁNYÁSZA fi LEVÉLTÁR JLLAPifÁSÁNAK HATODIK ÉVFORDULÓJÁRA (Archivni Casopis 1956, 79-85. 1.) 1956. március 30-án volt hat esztendeje annak, hogy Selmecbányán megalapitották a Szlovák Központi Bányászati Levéltárat. Hat év rövid időszaka alatt, a kezdeti nehézségek leküzdése után, kikristályosodott az uj intézmény és ma már beilleszkedett a levéltárak nagy és szervezett családjába. Hat évvel ezelőtt irták alá a bányászati és kohászati levéltári bizottság kezdeményezésére a belügyminisztérium és a csehszlovák központi bányaigazgatóság képviselői Selmecbányán a Szlovák Központi Bányászati Levéltár alapitóleveiét. &z a dátum nemcsak intézményünk alapitását jelentette,, hanem egyben határkő is lett a bányászat levéllárügyében. Ettől az időponttól kezdődik a szlovákiai bányalevóltárakról való rendszeres gondoskodás. Nem véletlen, hogy a Szlovák Központi Bányászati Levéltár Selmecbányán keletkezett ott, ahol a legnagyobb és legfontosabb levéltári egységek voltak és ahol még ma is pezsgő bányászélet lüktet. Selmecbányán voltak meg leginkább az előfeltételei annak, hogy a levéltári anyag ne maradjon öncélú érték, hanem hogy a kutatás kihasználja szocialista bányaiparuak szükségletei, az érckutató vállalatok tervező munkájának megkönnyítése és az illető területrészeken a bányamüvelés múltjának megvilágítása, valamint a szakmai tervezési munkák szempontjából. A volt Kamaraudvar épületében elhelyezett levéltár egységeinek sem levéltári, sem a kutatás szempontjából a múltban nem szenteltek elég figyelmet. Még a Magyar Történeti Társulat vándorgyűlése résztvevőinek, akik 1869-ben Selmecbányát látogatták meg, sem nyílt alkalmuk arra, hogy a Kamaraudvarban elhelyezett levéltárral megismerkedhessenek. Csak néhány kevésbé jelentős oklevélbe nyerhettek betekintést. Egyedül Pech Antal, a íőkamaragróri hivatal megszüntetése (1873) utáni első bányaíőígazgató ismerte fel a Kamaraudvarban elhelyezett levéltári anyag nagy jelentőségét. Pech elismert bányaszakértő volt és Venzel Gusztáv mellett a háboruelőtü történészeknek ahhoz a kis csoportjához tartozott, akik a mai Szlovákia területén folyó bányászat és kohászat gazdasági és társadalmi viszonyait megvilágították. Ilyen irányú érdeklődéssel a 19. és 20. századi polgári történetírásban csak ritkán lehetett találkozni. Pech után hosszú ideig senki sem fordított Kellő figyelmet az olyan értékes anyagok rendezésére és hozzáférhetővé tételére, mint amilyenek a íökamaragrófi hivatal működése során keletkezett iratanyagok, illetve azoknak a m^s levéltári fondoknak anyagai voltak, amelyek a hivatalok megszüntetése és átszervezése során fokozatosan a Selmecbányái Kamaraudvarba kerültek. Ott központosították a szomolnoki bányaíelügyelőség, a besztercebányai bányakamara, a windschachti bányaigazgatóság (a század húszas éveiből), a magurkai és aranyidai üzemek levéltárát, a bányatár spönztár levéltárát és más kisebb íondoL A íökamaragrófi levéltár az 1758-i pusztító tűzvész után még néhány káros behatást ért meg. A 19. század hetvenes éveiben, a magyar hivatalok nagy átszervezésének korszakában a íökamaragrófi hivatal anyagából fokozatosan kiiktatták azokat az ügydarabokat, amelyek az erdészetre, a kamarai birtokokra, a pénzverésre, a vasbányászatra, stb. vonatkoztak. Az első Csehszlovák Köztársaság idején, a Selmecbányái Stur Dénes állami bányászati múzeum megalapítása (1927) után a helybeli levéltári fond ok iránt is megnövekedett az érdeklődés. A múzeum agilis igazgatója Fíala Ferenc a Kamaraudvarban elhelyezett íondokból bányászati levéltár kialakítását tervezte; Az igy kialakított levéltárat szervezetileg a múzeumhoz kellett volna kapcsolni. A múzeum 1938-1948. évekre szóló munkaerőtervében ezért nem feledkeztek meg tudományos levéltári állás szervezéséről sem. Fiala Ferenc fokozott figyelmet szentelt a bányatérképeknek, amelyek szintén Selmecbányán az állami bányaigazgatóságon voltak elhelyezve. Nem egyszer tárgyalt az akkori városi levéltárossal, Baker Bélával a meg nem felelően elhelyezett és rendezetlen bányászati levéltári fondok megmentésének lehetőségéről is, amelyek a kutatás számára csak részben voltak hozzáférhetőek. A bányászati levéltári fondoknak ezt a szomorú állapotát tükrözi 136