Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Gindl, Jozef: A selmecbányai Szlovák Központi Bányászati Levéltár alapításának hatodik évfordulójára / 136–140. o.
o Baker Bélának kíticovinyl Sámuel éleiéről és működéséről irt alapos müve is, amelyet különben egyiK legjobb munkájának tartunk. Müve azonban kétségtelenül elárulja, hogy a szerzőnek nem volt áttekintése a teljes levéltári anyagról és munkájához csak a íőkamaragróíi hivatal hozzáférhető tanácskozási jegyzőkönyveit használhatta. fi Amint a közmunkaügyi minisztérium 1938. nov3mber 29-i leiratából kiderül, már 4934-ben mérlegelték a levéltári rondoknak a. kamaraudvarban való megjelelő elhelyezését, ami az épület teljes átalakítása után történt volna meg. A Selmecbányái állami bányaigazgatóság akkori siralmas gazdasági helyzete miatt azonban az átalakítást, mint improduktív beruházást elhalasztották. így csak azt tervezték, hogy a levéltári rondokat átviszik az alsó karaaraudvar helyiségeibe; amelyeket akkor a postahivatal használt. Ez a terv nem valósult meg, mert az alsó kamaraudvar részeit akkor sem bocsájtották a levéltári szükségletek rendelkezésére., amikor onnan a postahivatal kiköltözött A bányalevéltári tondok mentési akcióját Püz Sámuel mérnök propagálta és ő vetette lel a központi bányalevéltár alapításának uj gondolatát, 4943-ben felkérte az akkori levéltári felügyelőt. dr. Yarsik Broniszláv professzort, hogy mérje lel a szlovákiai bányalevéltárak helyzetét. Yarsik proíesszor ugyan a szlovákiai levéltárak egy részének állapotát lerögzitette, de munkáját a háborús viszonyok miatt nem folytathatta. Nemzetgazdaságunk háború után bekövetkezett konszolidációja és az államosított iparban elért jelentős eredmények után fokozatosan megteremtődtek az előfeltételei annak, hogy Selmecbánya székhellyel a Szlovák Központi Bányászati Levéltárat felállítsák. A levéltár felállításához vezettek az érckutatás és az egyes bányaüzemek fokozódó követelményei is. A Selmecbányái Szlovák Központi Bányászati Levéltár felállítása időben abba a korszakba esik, amikor megteremtődtek az első feltételek ahhoz, hogy a szlovákiai területi bányászati és kohászati főigazgatóság keretében érc- és szénkutató intezeteket szervezzenek. Azonban helytelen lenne a Központi Bányászati Levéltár felállítását kizárólag a kutatás szükségleteivel indokolni. A levéltári körök törekvését is értékelnünk kell, főképp azt az erőfeszítést, hogy biztosítsák és hozzáférhetővé tegyék valamennyi Szlovákiában található bányászati levéltári anyagot korunk és a jövő nemzedék számára. A Központi Bányászati Levéltár felállítása szempontjából nem kevésbé volt jelentős az. hogy bölcsőjénél a Csehszlovák Bányák Prágában székelő főigazgatója mellett ott állott a Belügyminisztérium Levéltára is, a dolgozó nép politikai, gazdasági, tudományos és kulturális-népnevelő szükségleteit szolgáló egységes levéltárügy gondolatának terjesztője. A cseh intézmények ebben az esetben is segédkezet nyújtottak Szlovákiának. A kezdeti nehézségeknél éppen a Belügyminisztérium Központi Levéltára és a Bányászati-kohászati Intézet nyújtottak hathatós segítséget a születő Selmecbányái Szlovák Központi Bányászati Levéltárnak munkabrígádok megszervezésével, technikai berendezések átengedésével és a legkülönbözőbb kérdések megoldásánál. A Selmecbányái Szlovák Központi Bányászati Levéltár a Szlovák Bányák szervezeti struktúrájának keretén belül került felállításra. A gyakori szakmai átszervezéssel összhangban az Érces bányatermékek lelőhelye intézetéhez, a Nyugatszlovákiai érckutató vállalathoz csatolták. - 1952. április l'-töl kezdve a Bányászati és Kohászati Minisztérium szakintézetének, az Érckutató intézetnek szervezeti részlege. Emellett azonban meghagyták belső autonómiáját, ami abban is kifejezésre jut. hogy a Szlovák Bányák és a Belügyminisztérium Levéltára által Jóváhagyott utasítás érvényben maradt mint hatályos alaprendelet. Ugyancsak megmaradt a ^zlovák Központi bányászati Levéltár Tanácsa, amely a levéltár felett szakmai felügyeletet gyakorol, A Tanácsban képviselve vannak a vezető levéltári ^szervek, a bányakutatás szervei, az érdekelt minisztériumok és az Érckutató intézet. Hatáskörébe tartozik a levéltár tervezési, pénzügyi és személyzeti felügyelete. Főképp gyakorlati kutatási indokok miatt kancsolták a Központi Bányászati Levéltárhoz 1952-ben a Selmecbányái Stur Dénes bányamuzeumot. Erre a tényre való tekintettel a Tanácsba a S z iovák Muzeumok Szövetségének állandó megbízottját is meghívták. A Szlovák Központi Bányászati Levéltár már működésének első esztendejében megkezdte azoknak a Kamaraudvarban elhelyezett levéltári egységeknek ulztonságba helyezését, amelyek leginkább veszélyeztetve voltak. Már 1952 végén nagyrészt hozzáférhetők voltak azok a fondok, amelyek a bányászati- geológiai kutatást szolgálják. A levéltárnak a Szentháromság téren álló épületébe fokozatosan átköltöztették a kerületi bányahivatalok, a bányakörzeü hivatalok, bányabirósági kirendeltségek, ül. régi bányabiróságok iratanyagát. A. legutolsó fondok egyike, amelyet a Szlovák Közponü Bányá137
