Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Börnert, Gottfried: Vita a gazdasági élet különgyűjtendő iratféleségeinek problémájáról / 131–135. o.

lésében még nagy mértékben fennálló tudatlanság üi. ilyen téves megítélésekre vezethetnek. Téves döntések azonban vagy az iratanyag pusztulását vagy a levéltáros íelesleges munkáját jelenthetik, mert az irattári köteléktől így távoítartott egyes iratdarabokat az illető ügyirathoz ismét hozzá kell majd szerelni. Ha a különgyüjtött iratféleségek fogalma alatt értéktelen beérkező írásokat értünk, amelyek semmiféle további munkát nem igényelnek, akkor pl. az alábbi tételek : Kifogások a gyártmány vagy gyártmányrészek ellen. Segélyügyek, Tanfolyamok, Panaszok, Lakásügyek, '•...... Bér- és fizetésletiltási ügyek és egyebek nem lennének a katalógusba felvehetők. Mindezekben az eseteküen korántsem értéktelen további munkát nem igényelő iratanyagról van szó, habár különbségek természetesen lehetnek. Az eíéle ügyek feldolgozása azonban általában olykor meglehetősen hosszadalmas és közben az ügy pozitív vagy negatív kimenetele folytán az irat még levéltári megőrzésre is érdemessé lehet. Gyakorlatban a katalógus tervezetben leisorolt iratanyag nagy részét felveszik az irattárba. Ez a tény ellentétben áll a különgyüjtött iratféleség fogalmának értelmezésével. Az irattári kötelékbe való felvételre az ad alapot, hogy az iratdarabokhoz és ügyekhez gyakran jelentős jogi érték tapad, bár ez több esetben a további alapiratokban lerögzített tartalmi összefoglalások álial egy meghatározott és változó időtartam elteltével ismét elvész. Ha a katalógus tervezetben felsorolt valamennyi iratanyagot mint különgyüjtendő iratféleséget jelölnők és elkülönítve kezeinők, azaz a megszokott irattári kötelékből kiemelnök, ugy fennáll az egységes irattár megoszlásának veszélye, amelyre már Eger rámutatott. Az egyes iratanyagíéleségeknek a tulajdonképpeni irattári anyaggal való keveredés nélküli, elkülönített raktározása ezenfelül a gyakorlatban nehézségekre vezethetne, ui. -nézetem szerint -• három irattár vesetése válna szükségessé : 1. a folyó vagy napi irattáré. 2. a különgyüjtött iratféleségek irattáráé, mely minden kétséget kizáróan létrejönne, és 3. a régi irattáré. ' . . \ Az ilyen tagolódás ellen foglalnak állást több üzem levéltárosain kivül különösen az állami tartományi levéltárak (Landeshauptarchiv) uolgozói. Egy Iratdarab különgyüjtendő iratféleségként való megítélése tekintetében az alapfeltétel az . iratdarabnak kereskedelmi és jogi szempontból való értéktelensége kell legyen. Ebből az következik, hogy pl, az állami gazdálkodás és a szerződéses rendszer számvitelének alapiratai nem lehetnek különgyüjtendő iratíéleségek, hanem un. meghatározott ideig őrzendő iratféleségeket (Fristsachen) képeznek, melyekre már törvényesen megállapított őrzési iuők vonatkoznak, vagy vannak előkészületben. Eszerint az értelmezés szerint viszont a különgyüjtött iratféleségek csupán olyan iratdarabok lehetnek, melyek tulnyomórészben vagy éppen kizárólag informatív tartalmúak. Ehhez a Javasolt katalógus több támpontot ajánl. - 3. A különgyüjtendő iratféleségek katalógusának szükségessége, teljessége és szerkezete Sok, különösen a kevesebb szolgálati idővel rendelkező kartárs, a különgyüjtött iratfélesé= gek katalógusa térdekében emelt szót. Ennek az állásfoglalásnak dkát a nyert tapasztalatok i~ Vö. Volígang Eger. ih. 25. 1. 2 Azoknak az iratdaraboknak és iratoknak megjelölése, melyeknek nincs levéltári jogosultságuk, azonban közigazgatási, üzemi vagy jogi okoknál fogva egy meghatározott őrzési idő alá esnek és ezen idő lejárta után selejtezés alá kerülhetnek. 133