Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

Az 1840-es években előfordult az, hogy a budai kerületi biztos kezében rutott össze a menetterv kidolgozásának részletes feladata. 1841-ben irja Döbrentey tíábor a debreceni biztoshoz, hogy irőigazgatónk őexcellentiája az ország kerületi biztosságaihoz menendő ujjoncz szállítási tervet velem dolgoztatta ki, mit én a magyar hadkormányi összeírásból, mely az ezredeknek ujjonczaj honnani szedését adja elé, kerületeinkre szedve végeztem, fisztelt főigazgatónk azután az én mun32 kamat a m. kir. helytartótanács expeditorátusába adá lemásolás és elküldés végett.* 1848-ban a Miniszterelnökség illetve a HM- közvetlenül intézkedett a menettervek ügyében s a kerületi biztosság korábbi hatáskörét ezen a téren elveszítette.

33 Hadmüveleteknél természetesen a seregtestek önállóan Jártak el s a harcoló katonaság akár közvetlenül a községtől is igénybe vehette a szállítóeszközöket. A katonai szállítások okmányolása az *assignatio»-val történt Az asszignáció rendszere és formája az 1770-es években alakult ki. Előre nyomtatott, negyedives papiros, amelyet a megfelelő szöveggel kellett kiegészíteni. Meg volt jelölve az okmányon a menetcél, a személyi-ek) neve, az, hogy hány szekeret kellett adni, milyen teherbírással, milyen állomások között megy a menet, hány stáció van az egyes állomások között, milyen szállás biztosítandó és milyen személyeknek. (Tiszti vagy legénységi, milyen üszti rendfokozat stb.) Amig az utalványokat a hadbiztos őrizte, addig sok nézeteltérés fejlődött ki a hadbiztos és a kerületi biztos között. 1772-ben a debreceni hadbiztos azzal vádolja a kerületi biztost, hogy önkényesen adott ki asszignációt a Pestre szállítandó sebesültek részére. A kerületi biztos azzal védekezett, hogy többször küldött át az okmányokért, de a hadbiztos mindenkor elutasította s ez idézte elő, hogy maga látta el a szállítmányt utalvánnyal Később azonban ez a kérdés azzal tisztázódott, hogy az utalvány kiadásának Joga a kerületi biztos hatáskörébe került. Ha más hatóság adott ki utalványt, az is feltüntette a kerületi biztos hozzájárulását. PL Szatmár m. alispánja 1798=ban irta egy asszignáción: «Tek. öebrecenyi Provinczíális Commissariatus tisztségének rendeléséből Felséges Császár s Királyunknak dolgában megyén ns Devins gyalog regimentjéből való Sáfár János nevű káplár Károlyból Debrecenbe; kinek a stationalis helyek u.m. Nagy Károly. Mezőpetri, Vámospércs, Mihályfalva, 4 lovas szekeret 1 stációnak egy Ffi leendő kifizetése mellett tartoznak s kötelesek adni. Sign. Károly 18 Junii 1798. t

, Luby Károly alispán* A később kiadott nyomtatott utalvány-minták tartalmilag kb. az ismertetett szöveget fejezik ki. legföljebb részletesebben feltüntetik a kiadandó állatok nemét. (Ló vagy ökör? Az egyes hatóságok vagy hivatalok részére a kerületi biztos előre több aláirt utalványt adott ki. amelybe a megíelelő szöveget az illető hivatal irta be az adott esetben. Így több esetben kért és kapott sószállitásokra a máramarosi Kamarai Administratio

38

, vagy a nagybányai Bányaíelügyelőség,

39 A kerületi biztosság a kiadott előfogatokról nyilvántartást vezetett. Ebben a nyilvántartásban az alábbi rovatok szerint számoltak el az igazgatóságnak : sorszám, dátum, az előfogatot igénybe vevő katonai egység neve, a vezető tiszt neve, a kocsik és igásállatok száma, a menete él, a stációk száma. A nyilvántartás latin elnevezése ; Protocollum praejuncturarum volt. Két példányban vezették. Az egyik példány, mint fogalmazvány, a kerületnél maradt, a másik felkerült az igazgatóhoz. Az is előfordult, hogy esetleg utólag kellett kiállítani az utalványt. 1798-ban a kerületi biztos a hajduvárosok kapitányának néhány utalványt azzal küldött meg, hogy adja át a megyei főadószedőnek azért, hogy mellékelje a legközelebbi számadásokhoz.

43 Az előtogatok igénybevételénél ismerni kellett a községek egymástól való távolságát. Általános gyakorlat szerint 2 mérföldet vettek 1 stációnak. Ez volt az alap s ettől csak kivételesen tértek el. Így szabályozta ezt a főhadparancsnokság 1772. augusztus 4-én. Ha a mérföldek számításába hiba csúszott, azt utólag helyesbíttetní. lehetett, mint pl. 1796-ban a Dorog és Kakáin az közötti stációk számát 1 1/2-ről 2-re emelték íel «spectata orgyarum quantitate», vagy Nánás-Eszlár közötti távot 1-ről 1 1/2-re s a Nánás-Rakamaz közötüt 2-re.

46 A stáció tehát meghatározott mértékegységet jelentett, amely már magában foglalta a terület földrajzilag kiszámított távolságát. De a stációk maguk csakis a főhadparancsnokság engedélyével voltak megváltoztathatók. A szálláshelyek kijelölése a megyék Jogkörébe tartozott. A kerületi biztosság csupán a megyét Jelölte meg, de a katonaság elosztása az alispánt illette. 1848. február 22-én a helyn