Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

tartótanács nem értett egyet Bihar megyének azzal az intézkedésével, hogy egy dzsidás századot Diószegre szállásolt be„ A megye a kifogásra azt válaszolta, hogy «a katonaságnak kebelébeni elszállásoltatása feletti intézkedés a megyének folytonos gyakorlat, legfelsőbb rendelet s törvény szentesitette jogai közé tartozik* s intézkedését nem is változtatta meg. M bessáilásolás biztosítása érdekében a kerületi biztos nyilvántartásokat vezetett. Ilyen nyilvántartások nem maradtak fenn. Hasonlóképpen nyilvántartást vezettek a kerületek a besorozott katonákról is. A besorozott katonákról a megyéknek tájékoztatást kellett küldeniök a biztos részére s amikor Szatmár megye 1760-ban elmulasztotta bejelenteni az újoncok számát, az igazgató a debreceni kerület előterjesztése alapján javasolta- a helytartótanácsnak a megye figyelmeztetését A nyilvántartások vezetésére mutat az a körülmény, hogy egy>s községek érdeklődésére a biztos választ tudott adni arról, hogy hol, melyik ezredben szolgál az illető katona s a hadbiztostól megkapott tájékoztatás alapján azt is közölhette, hogy a kérdezett időben hol tartózkodik az illető. íermészetesen csakis békeállapotban és béke helyőrségben lévő katonáról adhatott ilyen felvilágosítást. A katonaság elszállásolása és sorozása kapcsán felmerüli visszaélésekről az egyes megyék időnként jelentést tettek a kerületi biztosnak s az a jelentéseket összesítve továbbította az igazgatónak. Ha a visszaélés nemcsak anyagi kihatással járt, hanem büntetendő cselekményt is tartalmazott, az ügyet *mixta commissio* utján azonnal kivizsgálták. A vizsgálat eredményéről felvett jegyzőkönyv az igazgatóhoz került, viszont az annak alapján készített jelentés fogalmazványa a kerületi biztosi irattárban maradt A'szabad ságolt katonákról «evidentialis protocollum»=ot vezettek, de ellenőrzésük nem a kerületi biztos hatáskörébe tartozott hanem az érdekelt városok, megyék és katonai parancsol nokságok ügykörébe. A szökött katonák elfogatásáért jutalom járt a fogságba ejtőnek. Ez a «taglia«-nak nevezett jutalom mindenkit megilletett aki a katonaszökevényt átadta az illetékes katonai parancsnokságnak. A törvényhatóságok a kerületi biztosnak jelentést tartoztak tenni a katonaszökevények számáról, aki a taglia címén kifizetett összegek jogosságának elbírálása céljából tartotta nyüván a szökevényeket Ez az összeg elég nagyra emelkedett mert 1839/43 között a debreceni kerület területén 300 személy szökött meg, s ebből 228 esett Bihar megyére, ahol *az oláhság hajlandó anynyira a megszökésre.» A katonai nyugdijasok nyilvántartása is anyagi okokból volt szükséges, különben a kerület nem ellenőrizhette volna a megyék által ilyen cimen kifizetett összegek jogosságát A kerületi biztos intézkedett abban is, hogy valamelyik megye a területére köUöző katona-nyugdüas részére illetményt íizessen ki s azt a számadások alkalmával számolja el. A megyék maguk kötelesek felterjeszteni a kerületi biztoshoz a <consignationes quorumvis pensionatorum individuorum militarium, ofíicialium quippe viduarum, pupíllorum* s ezt a kimutatást a kerület továbbította, összesítve, a hadipénztámak, ilyen módon a megyék által felterjesztett kimutatások és a hadi biztosság által vezetett nyilvántartások összeegyeztetése alapján megállapítható a kifizetett összegek arányos volta s tényleges jogossága* A hadi biztosság egészen pontos nyilvántartást vezetett 1837-ben a debreceni hadi biztosság megküldött egy kimutatást a debreceni kerülethez, melyben az egy év óta illetményeikért nem Jelentkező nyugdijasokról számolt be. A kimutatás rovatai. Lauf lomus Urkunde Folio Grundbuchs u. Liquidations Protocoll Charge Name üeburt Hat vorher gedient Urkunde Folio __pjig Nro Charge Vurde gezahlt bei „ .. . tfie weit? welchem Comitate 79