Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

Az 1848/49-es szabadságharc idején a hadi főparancsnok továbbra is németül irt a kerületi biztoshoz, sőt magához a HM-hez is, amely néha németül, néha magyarul válaszólt. + + + A kerületi biztosság működésének megfelelő iratfajták alakultak ki. Egyik legdöntőbb funkció az átmenő katonaság élelmezés© volt. Az állandó katonaság részére biztosított élelmezést a katonai raktárak, vagy átmeneti raktárak gyűjtötték össze. Ezeknek szállítását a helytartótanács 4796-ban kiadott 5281. sz. rendelete szabályozta azon kívül, hogy a megjelelő- katonai regulamentumok is részletesen foglalkoztak az élelem beszolgáltatás módozataival. A raktáraknál az átvétel alkalmával jelen vol a megyei megbízott is, aki a nyugtákat láttamozta. A raktárak felelős vezetője az annonarius volt, akit a commissarius, a kerületi biztos, nevezett ki s ez a hozzá beosztott adjunctus-sal együtt kezelte a beszállított élelmet. A"z annonnariusnak más neve imagazinalis commissarius* volt s tisztségének elfoglalása előtt esküt tett, melyben arra kötelezte magát, hogy «nemcsak a magam számadásaiba s diáriumomba, de a naturálékat szállító helység libellusába is mindjárt az. administratiokor beírom* a beszállított gabonát s egyéb élelmiszert. A katonai év lejártával ikét hónap alatt rendes számadásomat a t. ns vm rationum 25 exactorának be fogom adni.* A kerületi biztos ellenőrizte ezeket a számadásokat, melyeknek mellékleteiből összesített «termesztvényi jegyzőkönyv* készült s mindezeket a hadi biztosnak kellett végső soron felterjeszteni, ahonnét az udvari haditanács issámvevői hivatala levéltáriba* kerültek felülvizsgálás végett.

2

" Az átmenő katonaság élelmezése részben készpőnzvásárlással, részben pedig az un. sálgamumok közvetlen kiadása uüán történt. A salgamumot a lakosság nyújtotta s ennek lényege a fűtés, világítás, továbbá az élelem megfőzése volt. Ennek mennyiségét és értékhatárát az 1754. évi katonai szabályzat részletesen megállapította, de a laKosság és katonaság közötti visszaélések legnagyobb része éppen abból adódott, hogy a katonaság mindig többet követelt, mint ami járt neki s a lakosság mindenkor kevesebbet igyekezett nyújtani, mint ami elő volt irva. A hadsereg ellátásának belső, társadalmi ellentmondása: a fenti szembenál'^s, természetes következiiénye volt a íeudálista katonai közigazgatás szervezetének. A katonai egységek mozgatása alakította ki az iratok egy másik fajtáját a kerületi biztosságon belül. A szállításokat a íöhadparancsnokság, még korábban, 171-1. évi rendelkezés szerint, a főhad biztosság rendelte el. A kerületi biztosságok felállításáig a katonai hatóságok közvetlenül a megyékkel közölték az útirányt és a szükségleteket. ' 1724-től kezdve azonban ez a rendszer megváltozott s mint 1728-ban Eötvös Miklós értesiti Debrecent, *a militia változtatására* parancsot vett Bécsből a hadi commissariustól. Ebben az időben tehát már az uj szervezet, a kerületi biztosság, látta el ezt a runkciót A megyékkel közvetlenül a katonai hatóság nem rendelkezett, hanem csak a kerületi biztos utján. 1847-ben a tartományi igazgató javasolta a helytartótanácsnak, rendelje el, hogy a megyék a kerületi biztos tudta nélkül ne intézkedjenek elöíogat kérdésében. Az előfogat ugyanis eléggé súlyos terhet jelentett s az egyes megyék igyekeztek egymásra hárítani az elosztásból adódó károsodást.

29 Az 1751. évi katonai szabályzat óta a menetterveket (marche route) a haditanács, vagy a íöhadparancsnokság dolgozta ki s a kancellária utján adta ki a helytartótanácsnak. De az itt kidolgozott tervek csak a menetcélt s a legfontosabb menetirányt határozták meg. A részletesebb utvonalat a tartományi igazgató állapította meg s ő adta tovább a kerületnek a megadott útirányba eső megyék községeire való felbontás végett. A községeken belüli elosztás azután a megye illetve a járás feladata volt. 1767 óta a íöhadparancsnokság a tartományi igazgatósággal együtt dolgozza ki a terveket, kivéve a külföldet is érintő csapatmozgatásokat.

30 A kerületben kidolgozott utvona! megállapításánál a hadbiztos is résztvett s nem egyszer kizárólag ő volt a kezdeményező, mert ő ismerte a katonai erőviszonyok elosztásai De a megyékkel ez esetben is a kerületi biztos közölte a megállapított helységeket, az időpontot s az egész Marsch-Plan-t. 77