Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

az apparátus állandó alkalmazottja másolta le, A hivatal nem használt előrenyomott íormanyomtat* ványokat. mint pL a kormányhatóságok,, hanem a hat megyéhez (Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros. Szabolcs, Bihar) és négy városhoz (Debrecen, Nagybánya, Felsőbánya, Polgár), valamint a Hajdúkerülethez intéseit rendelkezések mindegyikét külön-külön, teljes szövegükben, le kellett másolni. Az expedíció vagy postán, vagy kézröHiézre futárszolgálattal történt. A postai levelezés 174-1 óta díjmentes volt. A futárszolgálat költségei minden valószínűség szerint a törvényhatóságokat terhelték, ha nem katonákkal küldöttek el az irást, miután a kerületi biztosságnak nem volt önálló költségvetése, hanem a működéséhez szükséges kiadásokat, beleértve az illetményeket is, a törvényhatóságok a hadiadó terhére számolták el. Katonailag szigorúan titkos ügyekben az intézkedés nem volt papirosra íektethető. Ilyen esetben a tartományi igazgató felrendelte a kerületi biztost s utasításait személyesen adta ki. 1800. okt. 7-én pl. az igazgató arra szólítja fel a debreceni biztost, hogy *a szolgálat érdekében uraságod jelen rendelkezés vétele után azonnal induljon útnak* és éjjel-nappali utazással igyekezzék megjelenni, hogy iá további rendelkezéseket személyesen tőlem kapja meg,» Nincs is semmi írásos nyoma annak, hogy milyen ügyben kellett felutaznia, viszont hazaérkezése után a nemesi felkelés és a katonaság mozgósításának ügyiratai fokozatosan szaporodtak. Valószínű tehát, hogy ezzel kapcsolatosan alakult ki a sürgős tárgyalás. Az iratok nyelve változó volt. A felsőbb hatósági rendeletek, mint országosan minden területen, általában - II. József uralkodásának idejétől eltekintve ~ latin nyelvűek voltak, nem egészen következetesen 1830-ig. Viszont a rendelkezések továbbítása már nem követett szilárd gyakorlatot a nyelvhasználat tekintetében. Eötvös Miklósnak Debrecenhez irt levelei magyar nyelvűek. Az is gyakori az i720/3O-as években, hogy az egyes kerületek biztosai a tartományi igazgatónak magyarul jelentettek, pl. Sopron, Buda. De a jelentések alapján az igazgató a helytartótanácshoz irt beszámolóját már latinul fogalmazta meg. A, hadbiztosok németül leveleztek s ettől még a szabadságharc idején is, 1848/49ben nagyon ritka esetben tértek el. Még azt is megkövetelték, hogy a számadások német nyelven szerkesztessenek. Égy ilyen konkrét kéréssel kapcsolatban, melyet a kassai hadbiztos terjesztett elő a tartományi igazgatónak, az igazgatónak az volt a véleménye, hogy a latin levelezési nyelvet kell megtartani, mert a magyart a hadbiztos, viszont a németet a megyék és városok nem értik meg. Felkérte a helytartótanácsot-az igazgató, tiltassa el a hadbiztost a német nyelv követelésénél tanúsított visszaéléstől *és inkább fokozott együttműködést tanúsítson a helyi tartományi biztossal.*'*** Sajátos kettős nyelvezetű levelezés alakult ki a hadi biztoshoz vagy attól közvetített megkereséseknél. A hadbiztos német nyelvű átiratát a kerületi biztos latinra fordította vagy tartalmilag kivonatolta s igy adta tovább a megyéknek, viszont a megyék latin vagy magyar nyelvű Írásait német nyelven közölte a hadi biztossal. A Hajdúkerület főkapitánya általában magyarul levelezett a Xix. sz. első negyedében is, amikor még döntően a latin nyelv uralkodott; választ azonban latinul kapott Következetesebben az 1830-as évektől használták a magyar nyelvet. Az első magyar nyelvű 18 levél - a Hajdúkerület gyakorlatától eltekintve - a budai kerületi biztostól származik, 1829-ből s ő ettől kezdve állandóan magyar nyelven irt Debrecenhez. Leghatározottabban Ugocsa megye közgyűlése foglalt állást a nyelvhasználat kérdésében, amikor megírta a debreceni kerületrbiztosnak, hogy «a tisztelt rendek a tekintetes ur tudósítását magyar nyelven készülve várják. Ezen kívánságokat a tekintetes úrral annál örömestebb közlöm, mivel meg vagyok róla győződve, hogy a tekintetes ur is honi nyelvünknek elsőségét tulajdonítván, kérésem nem lesz foganatlan.* A kerületi biztosok a tartományi igazgatótól 1832. január 30-án rendeletet kaptak a nyelvhasználat ügyében, amikor az, utalva az 1830. évi Vm. tc-re, elrendelte, hogy a megyékkel magyarul kell levelesni, kivéve a számadásokat, amelyeket további intézkedésig latinul kell vezetni.

20 A számadási okmányok ugyanis előre nyomtatott formákon készültek s ezek nyelvét nem lehetett rövid időn belül megváltoztatni. 1845-ben ezt a kérdést is véglegesen szabályozták, amikor ' á tartományi igazgató (akkor: főigazgató) elrendelte, hogy ta hadi fökormány részére készíttetni szokott adószámolati oklevelek* a jövőben mindenkor magyarul írandók. 76.