Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Szedő Antal: Egy nyugateurópai levéltári tanulmányút tapasztalatai / 34–52. o.

vállalna most viszont a referátumot elkészítő de megjelenésében akadályozott Coliingridge helyiéit mondta el a referátum elkészítésének nehézségeit Bz az elkészítés ugyanis jelentős akadályokba ütközött Voltak ugyanis országok, melyek nem válaszoltak a kérdőivekre, más esetekben avátfl*' szók éppen a levéltári terminológia bizonytalansága folytán a legkülönbözőbb íelfogás alapján vol­tak megfogalmazva. Ami magát a selejtezést illeti, sajnos nem lehet minden iratot megtartani, amint azt Gibbon 1870*ben kívánta, ÉS utódaink érdeklődésének irányát sem láthatjuk előre, G 1 o r d a no (Caltanisetta) rámutatott arra, hogy miniszteri rendeletekkel kell a selejtezést szabályozni, külön­ben nincs foganatja az intézkedéseknek. Az olyan hatóságokkal szemben, amelyek szivesebben sem­misitik meg a levéltári anyagot mintsem azt levéltárba szállítanák, olyan taktikát kell alkalmazni, mint a családi levéltárak tulajdonosaival szemben és számukra a letétet kell lehetővé tenni és a kutatást az ilyen levéltárakban a létrehozó szerv kívánsága szerint kell korlátozni. Lisa Kaiser (a Viesbadenben lévő német Központi Staüsztikai Hivatal vezetője) a statisztikai anyag selejtezé­séről szólt Ezeknél nagy tömegük folytán mindig hajlam volt a megsemmisítésre. Egységes, nem­zetközi szabályzatot kellene létrehozni. Az eddigi szabályok az alapanyag tekintetében a végletek között In­gadoztak. Az összesitéseket 5 vagy 10 évenként az alapkérdőiveket 50 évenként kellene megtartani, Beai* ­bánt kiemelte, hogy a törvényes szabályozások dacára in dubio pro re a levéltáros egyé­ni ítélőképessége dönt. A már ismertetett mission intézményéről elmondja, hogy tökéletesen bevált nem egyszer az ilyen szakképzett levéltáros régen keresett iratokat tud előadni a megteremtett rend folytán. M atilla Tascon (Madrid) rámutatott arra hogy a levéltáros az irattárakat csak akkor tudja ellenőrizni, ha rendelkezésére állanak pontos lajstromok- repertóriumok. Kétes esetek­ben Spanyolországban is leíilmezik az iratokat Kretzschmar (Drezda) elmondja, hogy 1945­1952. években Keletnémetországban végrehajtott hivatalszervezeíi reformok folytán az iratok nagy tömegben áramlottak a levéltárakba, Bz a probléma csak ugy oldható meg., ha a keletkezés helyén veszi a levéltár gondozás alá az irattári anyagot, amig annak a levéltárba való beszállítása lehe­tővé nem válik. Fee (Kanada) ismerteti a Kanadában működő Selejtezési Bizottság működését mely előmozdítja a levéltárak és irattárak között kialakult Jó viszonyt A selejtezésnél a filmrevételt is alkalmazzák. Pilkevics (az Ukrán Levéltári Központ vezetője) elmondta, hogy Ukrajnában 1927 óta selejtezési ügykörjegyzékekkel dolgoznak. Ezeket gyakorlott szakemberek éppen a gyakorlat folytán megismert igények szerint készítik eh Bevált a Selejtezési Bizottságok hierarchiája isi helyi, körzeti, központi selejtezési bizottság a selejtezés egymás fölé rendelt fórumai. * bizottságok jogá­szokból, történészekből és más szakemberekből állanak. Mencel (Lublin) ismerteti a lengyel gyakorlatot mely szerint az iratokat három csoportra osztják; örök időre megtartandó iratok, egyelőre megtartandó iratok, végül rövid idő elteltével megsemmisithető iratok. Lom bardo (az Olasz Levéltári Központ helyettes vezetője) azt kívánta, hogy ne a szervek döntsék el, hogy még­sem misithető=e az iratanyag, vagy sem. Csak 50 év elteltével kerüljenek az iratok a levéltárba, mert ha 50 évnél fiatalabb iratokat is átvesz a levéltár, akkor szerelő irattárossá válnak a levéltárosok (lásd egyébként Lombardo cikkét Rassegna 1955. (XV)aoo. o) Bordonau (Madrid) ugyancsak az 50 éves határidő mellett kardoskodik. Ugyancsak híve az átmeneti levéltáraknak, ahol szerinte az 50 évessé érett anyagot egy levéltárosokból és törté­nészekből álló bizottság készítse elő a selejtezésre olymódon, hogy a megsemmisítendő iratokról jegyzéket készit ezt nyilvánosságra hozza, hogy bárki óvást emelhessen, A szervek csak a kü­lön kezelt iratokat (Weglegesachen) semmisíthessék meg selejtezési utmutitók alapján. Bizonyos kiadványok számára jó minőségű papirt követelt A szerveknél folyó selejtezés szomorú eredmé­nyekre vezetett éppen ezért vezetik be Spanyolországban is a már ismertetett angol módszert Miss Darlington (London, County Council) az Angliában selejtezés terén uralkodó nem egy­öntetű eljárás'ról beszélt Ő dolgozott ki a vidéki levéltárak számára egységes selejtezési útmutatót Mikrofilmet is ők alkalmaznak kétes esetekben, Marjanovics (a Jugoszláv Szövetségi Le­véltár igazgatója) elmondotta, hogy Jugoszláviában vegyes bizottságok végzik az iratok szétválasz­tásának munkáját D e La Pena (Sevilla) szerint minden országban a selejtezés irányítására bizottságot kell létrehozni, mely levéltárosokból, a szervek képviselőiből, gazdasági szakemberek­bői, történészekből álljon. Ez készítse el a selejtezési ügykörjegyzékeket de ez irjon elő normá­kat a papír és a tinta számára is Lődd o Canepa (Cagliari) kikelt a katonai és kataszteri ha­tóságok fontoskodó titkolódzása ellen, amivel nagyértékü iratanyag mégsemmisitését indokolják. 44

Next

/
Thumbnails
Contents