Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Szedő Antal: Egy nyugateurópai levéltári tanulmányút tapasztalatai / 34–52. o.

országban az irat létrejöttekor a referens megjelöli az értékes iratot. Énnek dacára nagyon is ajáft* latos az iratokat mégegyszer átnéznip mielőtt sorsukról véglegesen döntenének. k Grigg-bizottság Angliában a következő módszert ajánlotta a selejtezéseknél. Eszerint .két részletben kellene a selejtezést végrehajtani Bizonyos iratíéleségeket az iratot létrehozó szerv selejtez ki keletkezése után 5 év múlvaJ ezek a könnyen felismerhetően értéktelen iratok (németi; Vfe^egesachen franciául^ ca4 ttpiquésK A tudományos módszerekkel történő selejtezést az irat keletkezése után 25 év múlva hajtják végre és ebben a munkában már részt vesz a Départmental Record OKicer és az inspecttng Officer is* És valóban a mai óriási tömegű irattermelésnél nagyon is 'fontos, hogy legalább bizonyos irat-féleségek<?t maga az irattermelő szerv selejtezzen ki selejtezési ügykörjegyzékek alapján melyek szorosan követik az iratok rendezési tervét s.tétellajstrom, Aktenplan). Éz utóbbi körülményre a holland levéltárosok hivják fel a figyelmet Lényeg az

r hogy a tárgyi vagy egyéb elvek alapján csoportosított iratok sorsa felöl ezen elsődleges selejtezés alkalmával a fedől«mez címfelirata alapján tudjon a selejtező dönteni Lényegében tehát ennél a selejtezésnél a íWeglegesachen?, a «cas iipiques? típusú iratokig szabadítják meg az Iralsoroztajokat (pL népszámlálási kérdőivek, összeírások sü) V Persze sokszor az ilyen iratféleségek is adhatnak a történésznek értékes adatokat De tömegük lehetetlenné teszi megőrzésüket ^ Public Record Office eddig is csak egy részüket pl, minden századik regisztert minden tizedik év népszám Iálási anyagát hagyta meg áííandó megőrzésre. A Gr igg<'Bizottság az anyakönyvek teljes megőrzését javasolja és a megsemmisítendő iratkategóriákból mintadarabok vagy iratsorozatok m eghagyá sát Általában a bizottság olyan iratok -meghagyását javasolja- melyek nagyon értékesek és ugyanakkor kevés helyet is foglalnak eh A tömegesen létrejövő iratok kategóriáinál problémát okoz a személyzeü anyag, melyekben a történészek már gyakran találtak értékes adatokat tehát selejtezésük óvatosságot igényét Külön probléma az a kérdés, hogy a * tfeglegesachen* tipusu iratokat vajon már az irattárban egyéb értékesebb iratoktól elválasztja kezeljék-e? Az elválasztás csak kevés országban történik már az irattárban, pedig ez ezeknek az iratféleségeknek selejtezését nagyon megkönnyítené. Amint látjuk, az egész világon a nézetek arra hajlanak^ hogy a selejtezést két részre oszszák ( 9gy könnyen végrehajtható részre, a nagy tömegű értéktelen iratanyag leválasztására, ezt végezhetik az irattermelő szerv irattárosai és alkalmazottai ügykörjegyzékek alapján A nehezebb részét a selejtezésnek szakemberekből (persze elsősorban levéltárosokból) álló bizottság intézi ez állapítja, meg, hogy milyen iratok maradjanak meg és milyen iratok kerüljenek a zúzdába, B$j§fc a bizottságok konkréten egyes iratsorozatok bizonyos korszakbeli irataira nézve döntenek,, Ugyanis az un., finomabb selejtezésnél általában nem váltak be az ügykörjegyzékek, amellett különösben a megtartandó iratokra vonatkozó eivl megállapítások az arehivisztikában nagyon általánosak és*nem is lehetnek mások. Szert nem hoztak a hozzászólások sem ennél a témánál ujabb általános elvi megállapításokat, nem tárgyaltak olyan módszereket melyeket általánosan lehetne alkalmazni. Hanem az alaptónus a panasz volt hogy mindenütt jelentékeny mennyiségben értékes iratanyag pusztul el a selejtezések folyamán, a törvényes rendelkezések be nem tartása következtében az ellenőrzés gigászi feladata és a rendelkezésre álló, levéltáros szakemberek száma közötti aránytalanság íolytán. Feltűnő volt, hogy olasz kollégáinknak js mennyi panaszra volt oka ezen a téren, üaetano k& macc^otti egy idősebb nyugdUas levéltári igazgató szenvedélyes szavakban adott ennek kifejezést holott egyik német kartársunk szavaival szólva az olasz levéltári hálózat «hatalm*3 hierarchiaijáról beszélhetünk. Egyébként a selejtezésről folyó tanácskozásokon Wilheim tfiiysfeler a Bajor Levéltárak lőigas^ gatója elnökölt Az első felszólaló S-ardSila (Párizs) történész professzor rámutatott a meg« gondolatlan selejtezés következtében a történeti forrásanyagban előállott pusztulásra. Javasolta, jöjjön létre az Unesco kebelében egy albizottság mely a selejtezés kérdésével foglalkozik és támaszkodjék ez az albizottság az egyes országokban működő selejtezési bizottságokra, A selejtezési bV zotíságokban foglaljanak helyet a történészek is* Evans (Keeper oí the Records London), aki nek tulajdonképpen a referátumot kellett volna elkészíteni, de elfoglaltsága miatt a munkát nem tudta 43