Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Szedő Antal: Egy nyugateurópai levéltári tanulmányút tapasztalatai / 34–52. o.
B) S e 1 e J t e z é s (áőadó; j. H. Collingridge, a selejtezési ügy angolországi referense, records administration ofíicier.) A selejtezés kérdését már tárgyalta az 4955. évi Kerek Asztal Konrerencia Namurban* ez nagyon megkönnyíti az előadó reladatátr A kérdés az országok belső Telepítése szerint alakút ipari országokban az ipar állami ellenőrzésének bonyolult rendszere teszi nehézzé a kérdési Angliában, ahol a helyi autonómia hagyomány, ez a körülmény nehezíti meg a selejtezés mindenütt egységes módon való végrehajtását Viszont a szocialista országokban a levéltárügy centralizációja megkönynyiti a feladatot I, Az ellenőrzés módszerei A legtöbb országban törvény szabályozza a selejtezést és a törvény a központi nemzeti levéltárakra bizza annak eldöntését, hogy az iratok megsemmisíthetők"©. De ahol a jogszabályok az adminisztratív alárendelt szerveknél a Felettes hatóságokra bízzák a selejtezési kérdések eldöntését, ott is, ezek a felettes hatóságok kikérik a levéltárak véleményét döntés előtt A selejtezésre vonatkozó jogszabályok zömét az utolsó 50 évben alkották meg, (Egyesült Államok i943H~t950 közötti években !) De a nagy múlttal, gazdag levéltári anyaggal rendelkező or szagok már a múlt században szabályozták ezt a kérdést (Franciaország 1844-ben, a Nápolyi Ki rályság 1831-ben, a Pápai Állam 1839 benJ A selejtezésnél leggyakrabban azt az eljárást követik, hogy a selejtező szerv összeállítja azoknak az iratoknak jegyzékét, melyeket meg akar semmisíteni, megjelölve az iratok tárgyát év körét Ezt a jegyzéket bemutatja az illetékes levéltárnát Sok országban vegyes bizottságok .készítik a Jegyzéket ezekben a bizottságokban a szervek képviselői mellett helyet toglalnak a levéltárak képviselői is. Országok szerint változik az a rőhatóság is, mely végső fokon hagyja jóvá a selejté zési tervet Dániában a Levéltári igazgatóság., Olaszországban a Belügyminisztérium, Angliában és az Egyesült Államokban a törvényhozás ez a jóváhagyószerv. Délafrikában a szerv benyújtja a kiselejtezendő iratok jegyzékét Ezt a Központi Levéltár két alkalmazottja megvizsgálja, a helyszínen tanulmányozza az iratokat végül a levéltár Vizsgáló Bizottsága tSerutinizing Comittee) elé kerül a Jegyzék a két kiküldött javaslatával és ez a Bizottság dönt A Szovjetunióban a selejtezési jegyzéket az irattermelő szerv szakembereiből ál\ó bizottság készíti' és a Levéltári Központ által kijelölt levéltárosokból, történészekből, specialistákból álló. Se lejtezést Ellenőrző Bizottság vizsgálja felüt Vannak országok, ahol selejtezési utasítások írják elő bizonyos, majd minden szervnél előforduló iratok kiselejtezését Így Svédországban a duplicatumok, a másolatok, az elsődleges stá tisztikai anyag, a hoUerith kártyák selejtezhetök ki. Az Egyesült Államokban sok ilyen utasitás van életben, igy pl, a kiküldetésekre és szállításra vonatkozó iratokra, vagy a számvevőségi iratokra vonatkozóan Ezek a selejtezési utasítások egyaránt feltüntetik a megtartandó és bizonyos idő el teltével kiselejtezhető iratíéleségeket Ugyanilyen utasításokat a Szovjetunióban is kiad a LévéltáM Főigazgatóság. Lengyelországban most szerkesztettek egy ilyen utasítást amely a statisztikai, a káderanyagra, számadási nyomtatványokra vonatkozik, Bajorországban uj tipusu jegyzékek készülnek. Ezek nem a kiselejtezendő, hanem a megtartandó iratokat tüntetik fel. Ez a mód meggyorsítja a selejtezési eljárást s igy talán meg lehet birkózni a selejtezendő iratok óriási tömegévet Lengyelországban és Németországban bizonyos iratokat levéltári ellenőrzés nélkül is ki lehet selejtezni (Németül, Veglegesachen). Az Egyesült Államokban az általános, lent ismertetett utasításokon kívül egyes iratsorozatok selejtezésére külön adnak engedélyt A mi Levéltári Központunknak megfelelő National Archives and Records Service-nek a Levéltári Osztálya adja ki mind az általános selejtezési utasításokat mind a Magyar terminológiában, különgyüjtött iratréleség, (SzerkJ 40
