Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Dr. Walter Nissen, a Deutsches Zentralarchiv Merseburg igazgatójának magyarországi előadásai: 1. A német levéltárügy mai helyzete és feladatai: 2. A munkásmozgalom történetére vonatkozó levéltári kutatások állása, módszere és tapasztalatai a Német Demokratikus Köztársaságban / 38–48. o.

földre való elküldéséről is. (Az előadói asztalon ott feküdtek ezeknek a lefényképezett jegyzékek­nek bekötött kötetet melyeket Stern professzor az MM1 számára megküldött.) Előadó kezdetben az anyagnak már ilyen formában való közzétételét nem találta megfelelőnek, mert a munkát különböző képzettségi fokon álló emberek végezték, erősen szubjektív érdeklődés alapján, bár kétségtelen, hogy alapvető tematikájuk, amelyet Stern professzor készített egységes volt. J)e igy is csak belső használatra szánták és az, hogy már ilyen formában elküldjék külföldre, nem igen tetszett előadó­nak. Ezeket a jegyzékeket véleménye szerint tovább kell íinomitani és csak azután fogják nyom­tatott formában most már mindenhová megküldeni. Véleménye szerint a jelen formában már a cime is terminológiailag,helytelen., A jelenlegi cim ugyanis: «Übersicht über die Besíande der Deutschen Arbeiterbewegun^ • (Áttekintés a német munkásmozgalom állagairól.) Itt azonban nem állagokról van szó, munkásmozgalmi állagok tulajdonképpen nincsenek, ugy hogy ezt nem is ilyen cim alatt kell kiadni. Mikor a következő évben első kötetük nyomtatásban megjelent, annak cime igy hang­zik: «Archivaiische Quellennachweise zur Geschichte der Deutschen Arbeíterbewegung.* Igy elke­rülik a címben a helytelenül használt «állag» kifejezés használatát. Ezen kutatások módszeréről beszélve elmondta, hogy az igazgatóság felügyelete alatt, min­den levéltár számára kötelező irányelvek szerint témaköröket dolgoztak ki, s a munka ezek alap­ján folyt. A munkatársak elsősorban tudományos levéltárosok voltak, de mivel ezeknek ezenkívül még nagyon sok egyéb elfoglaltságuk van, a kultuszminisztérium főiskolai főosztályának támogatá­sával lehetővé vált külső munkaerők foglalkoztatása is, Persze nem volt könnyű megfelelő tudomá­nyos külső munkatársakat keresni, főleg olyanokat nem, akik ezt a munkát íőhivatásként végezhe­tik. Ezért foglalkoztattak félnapi munkaidőben is történészeket, főleg férjes asszonyokat/akik ház­tartásuk vitele mellett félnapot ezzel a munkával is tudtak foglalkozni. E külső munkatársak a le­véltárosok irányitásávai dolgoztak, akik felelősek a végső szerkesztésért is. A legvégső szerkesz­tés a szerkesztőbizottság egj'séges szempontjai szerint történik, a szerkesztőbizottságban Stern mellett a nagy német levéltárak vezetői: Löízke, Krestchmar, Flach és Nissen foglalnak helyet Igy dolgoznak együtt az összes levéltárak. Kétségtelen, hogy a német levéltárosok dolga könnyebb, mint a magyaroké: irattári rendszerük más: minden fokon egységes, a hivatal struktúrája szerint ki­alakított tárgyi csoportokba tagolt irattári terv van. Ezek a kutatások párhuzamosan futnak a do­kumentumanyag kiadásával : ezzel kapcsolatban már meg is jelent néhány kötet, Az eddigi munkák alapján lehetségessé vált súlypontok kialakítása is, Iratköziés szempont­jából módszerük más, mint Pankratova köteteinéi. Ott ugyanis az iratokat időrendben közlik, ők vi­szont tematika szerint adnak ki egyes köteteket. A német munkásmozgalom történetét igy hámora témakörre osztották fel: 4 a kezdetektől 4848-ig, 2. 4 848-<4 890-ig, 3, 4890-4944-ig* Az első témakörben 4848-ig nemcsak közvetlenül munkásmozgalmi vonatkozások voltak fel­dolgozandók, hiszen szervezett német munkásmozgalom 4848 előtt még nem igen van, csupán egyes kis szervezetek, Nyugat-Németországban ma törekvések vannak arra, hogy az egész német mun­kásmozgalom történetét Ferdinánd Lassfclle működésével kezdjék, és Marx és Engels munkásságát vele szemben háttérbe szoritsák. Ezt a tendenciát tisztán iratközléssel természetesen nem lehet visszaverni, de anyagot lehet szolgáltatni ahhoz, hogy Marx és Engels és baráti körük tevékeny­sége egy más és uj megviiágitásba kerüljön. Igy került sor arra, hogy részletesebben foglalkoz­zanak a Marx és Engels köréhez tartozó kisebb jelentőségű személyekkel is (Bruno Bauer, Arnold Ruge). Velük kapcsolatban is ad„nak ki dokumentumokat, bárok később más utakra tértek. A kelet­német levéltárosok abban a helyzetben vannak, hogy mivel erre vonatkozó anyag egyedül náluk van, egyedül ők tudnak anyagot adni a korai munkásszövetségekre és a Marx emigrációs ideje alatti német munkásmozgalomra is. A Réti elvtárs által Marx életéről neki mutatott kötet szintén sok helyütt már erős kiegészítésre szorul az általuk időközben publikált dokumentumok alapján. Ezzel kapcsolatban előadó megjegyezte,, hogy a levéltárosnak tisztában keli lennie kutatásai megkezdése előtt a szervezet- és hivataltörténettel azért, hogy tisztában legyen vele : milyen szín ten kell megoldania és keresnie az egyes problémákat, illetve az azokra adandó válaszokat Mun­kája másképp nem lehet eredményes. Számára, mint levéltáros számára nincs rémesebb dolog, mint ha olyant hall, hogy valaki ilyen, vagy amolyan iratokra <rábukkan*, Rendes levéltárban mindent meg kell tudni találni és a kutatónak tudnia kelt hogy mit hol kell keresnie A ievéltári munka tör­vényszerű és tudományos. Természetesen egy levéltárba megfelelő alapismeretekkel belépni, ott 46

Next

/
Thumbnails
Contents