Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Dr. Walter Nissen, a Deutsches Zentralarchiv Merseburg igazgatójának magyarországi előadásai: 1. A német levéltárügy mai helyzete és feladatai: 2. A munkásmozgalom történetére vonatkozó levéltári kutatások állása, módszere és tapasztalatai a Német Demokratikus Köztársaságban / 38–48. o.

schke vagy Ritter soviniszta történetszemléletében legyen megírva, S hogy ezí a valódi történel­met megírhassák először az alapokat kellett megteremteni. Ezen alapok után kutatva kiderült, hogy a történeti források e vonatkozásban mennyire ismeretlenek és senki sem törődött velük, A mun­kásosztály által létrehozott forrásokat a régi történeti kép kialakításánál nem közölték,, A könyv-* tárakban volt ugyan egy sereg könyv és újság, amely a. munkásságtól származott, de ez nem volt elégséges. Csakhamar világossá vált az a felismerés, hogy vissza keli menni az elsődleges for­rásokhoz. * Hol voltak ezek a források r melyekből a német munkásság, a német munkásmozgalom tör­ténetét meg lehetett volna irni? Elsősorban számításba jöhet a régi szociáldemokrata párt levél­tára. Ennek a még Kautsky által alapított és kiépiteít levéltárnak az anyaga rendkívül értékes volt mert ez tartalmazta Marx és Engels teljes levelezését és iratanyagát. 1933-ban ezt az iratanyagot a Gestapo lefoglalta, átkutatta és teljesen összekeverte, a maradékot pedig elhelyezte a dahíerni po­rosz állami titkos levéltárban. Mikor a leltározás alkalmával az anyagot rendezni kezdték kiderült, hogy az anyag rendkívül hiányos, Marx és Engels levelezése például már nem volt ott. 4945-ben azután e hiányzó anyagok sorsára is fény derült: kiderült, hogy ezt az anyagot még a Gestapo rajtaütése előtt Amsterdamba szállitotíák r ott a náci megszállás alatt is titokban rejtegették és az ma is ott van Amsterdamban a Társadalomtörténeti Intézetben. A párt levéltárának egyéb anyagai megsemmisültek. A Marx-Engels levelezést szovjet szakemberek lefényképezték es igy ez ma is kutatható. A munkásmozgalom további forrásai után kutatva a központi és tartományi levéltárakban lévő iratokra került a sor, melyek a régi állami iratokat tartalmazták. Ezeknek felhasználása ellen elő­ször általános idegenkedés volt tapasztalható a párt részéről, mert azt hitték, hogy az állami irat­anyag az uralkodó osztály szempontjából lévén megírva, nem alkalmas arra, hogy a német mun káspárt történetét tisztázza. Ez a nézet természetesen nem igaz. Az iratanyag tükrözi az uralkodó osztály tendenciáit, de ezen a tükröződésen keresztül éppen az állami anyagon át derülhet ki vi­lágosan az elnyomás erőssége. Emellett az állami anyagok között rengeteg, a munkások által ké­szített és lefoglalt iratanyag is található: kéziratok, nyomtatványok, elkobzott röpiratok és újságok. Ilyeneket elsősorban a cenzúrahivatal iratanyagában sikerült felfedezni, hála a ragyogó rendnek eléggé könnyen és egymás mellett egy csoportban. Ezek között vannak olyan nyomtatványok is nagy számmal, melyek semmiféle könyvtárban sem találhatók meg, találhatók ezenkívül falragaszok, röp­cédulák, brosúrák, melyeket sem a nagy tudományos egyetemi, sem a közkönyvtárak sem gyűjtöt­tek sohasem, A levéltárakból előkerülő adatok nemcsak a német, hanem a nemzetközi munkásmoz­galom szempontjából is igen nagyjelentőségüek. Külföldi vonatkozásban igen sok adatot várnak a Szov­jetunióból most visszakerülő külügyi anyagban. A szovjet csapatoknak az a lépése, hogy ezt az anya­got 4945-ben biztonságba helyezték, a német és a nemzetközi tudomány száraára egyaránt nagyje­lentőségű cselekedet volt: hiszen 4945-ben a romokban heverő, éhséggel .és tüzelőhiánnyal Rüzdő Berlinben ez az iratanyag nyilván nem kerülte volna el a teljes, vagy részleges pusztulást: eltü­zelést, vagy eladást. A most visszakerült anyagot a szovjet levéltárosok mintaszerűen csomagol­ták, pompás kartondobozokban helyezték el. Ezek a külügyminisztériumi,, követségi és konzulátusi akták a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. A világ különböző fővárosaiból küldött követségi Jelenté­sek beszámolnak a bárhol fellépő államellenes tevékenységről: az anarchistákról, a szociáldemok­ratákról, tartalmazzák a munkásmozgalmak nevezetes személyeinek, agitátorainak névjegyzékét, mű­ködésük leirását, ugy amint azt a különböző rendőri hatóságok elkészítették. Előadó örömét fejezi ki, hogy kilátásba helyezheti ezen anyag magyar vonatkozásainak összegyűjtését és elkészülte ese­tén a magyar kutatás számára rendelkezésre bocsátását. Ez az anyag értékes képet ad a kora­beli magyar munkásmozgalomról^ Nagy megnyugtatásul szolgál számára, hogy mindezen kutatásokat Leo Stern professzorral való szoros kapcsolatban végezheti el. Halle, ahol Stern professzor tanit Merseburg közvetlen kö­zelében van. Stern már hallei működésének első évében felvette a kapcsolatot először a merse burgi levéltárosokkal, majd az egész német levéltári hálózattal annak érdekében, hogy állítsák ösz­sze a német munkásmozgalom szempontjából jelentős iratok jegyzékeit. Ezeket a jegyzékeket elő­ször csak belső használatra készítették el, Stern professzornak azonban már ez a munkálat is any­nyira tetszett, hogy gondoskodott film revét el érői, több példányban való sokszorosításáról és igy kül­45

Next

/
Thumbnails
Contents