Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Dr. Walter Nissen, a Deutsches Zentralarchiv Merseburg igazgatójának magyarországi előadásai: 1. A német levéltárügy mai helyzete és feladatai: 2. A munkásmozgalom történetére vonatkozó levéltári kutatások állása, módszere és tapasztalatai a Német Demokratikus Köztársaságban / 38–48. o.
• Általában minden kutatásuk és tudományas munkájuk a jelenből indul ki és szoros kapcsolatban van a történészekkel, S mivel a levéltárosok ülnek az anyagnál, s ha valaki, akkor ők tudnak alátámasztást adni a történettudományi munkák számára, levéltárosok tehát ezáltal megbecsült szakemberekké lesznek. S valóban : az NDK-ban a levéltáros már eleven, az élettel kapcsolatban álló emberré vált , Előadó előadását Droysen szavainak idézésével zárta : ÍAZ állam gondoljon arra a tényre, hogy levéltáraiban igazi hatalmi tényező áll rendelkezésére, rendkívüli erejű eszköz arra, hogy vele az emberek gondolataira, meggyőződésére és véleményére bel- és külföldön hasson; s gondolja meg, hogy a történelem igen gyakorlati tudomány : az ő érdekei szempontjából van olyan gj r akorlati mint más vonatkozásokban a fizika és a kémia.* (Nagy taps.) A hallgatóság által feltett kérdésekre válaszolva a továbbiakban előadó kifejtette, hogy a német levéltárak minden német polgár számára ~ megfelelő diplomáciai megkeresés esetés külföldiek számára is - 4867-ig minden külön engedély nélkül kutathatók. Az 4867-1948 közötti korszak irataiban a levéltár igazgatójának, az 4948-4944 közötti kor anyagában pedig a berlini Archivverwaltungnak az engedélyével folytathatók kutatások. Egy további kérdésre válaszolva előadó elmondja, hogy minden kutatásra kiadott aktát paginálnak. Az akták náluk kötetekbe fűzve kiterített állapotban vannak tárolva. Egy kötet azonos tárgycsoportot, ül. annak egy részét tartalmazza. Ezeket a köteteket használat előtt paginálják, tekintet nélkül arra, hogy az irat belső, vagy külső használatra kerül. A kölcsönzés előtti fényképezés náluk ismeretien, egyrészt mert nincsenek ilyen nagyteljesítményű fényképező berendezéseik, másrészt mert a íényképmühelyeik külső munkákkal vannak elfoglalva. Most például a lengyel levéltárak megrendelésére közel 30 000 oldalról készítenek-fényképmásolatokat. Minden tartományi lőlevéltárnak és a központi levéltárnak is külön fényképmühelye van P melyben egy íényképészmester és egy laboráns dolgozik. Ujabb kérdésre válaszolva előadó elmondta, hogy minden üzemi és gazdasági levéltár levéltárost tart, aki képzett ember: negyedéves tanfolyamon tartozik résztvenni a levéltártudományi intézetben. Ez szaktanfolyam. Az üzemi levéltáros az üzem igazgatójának van alárendelve, működését a kerületek levéltári referensei ellenőrzik. A kerületek levéltári referaturajánál az üzemi levéltárakkal külön szekció foglalkozik. Selejtezni csakis a reíeraturákkal egyetértésben lehet, saját felelősségére az üzemi levéltáros selejtezést nem végezhet. Az üzemi levéltárakban alkalmazott rendezési alapelvek annyiban egységesek, amennyiben az intézetben egységes szempontú oktatást kapnak. Hogy az igy kapott rendszert az üzemi levéltáros betartja-e, azt szintén a referens ellenőrzi. - Központi Gazdasági Levéltár nincs és hogy ez központi, vagy tartományi szinten s ezen belül szakmák szerint oldják-e meg, ez még kérdéses, A könyvtárak és kézirattárak elhatároltságának meglétét és alapelveit tudakoló kérdésre válaszolva előadó elmondta, hogy ez Németországban is régi, érdekes és jelentős harci terület. Alapelv náluk az, hogy a növekvő állami regisztraíurának minden terméke kétségtelenül levéltári illetékességű. A maradék terület problémáinak megoldására már évtizedek óta történnek kísérletek, legjelentősebb ezek közül lvo Striediger annakidején nyomtatásban is megjelent előadása. Eszerint minden személyi hagyaték, amely jogbiztositó célzattal jött létre, s mely nem választható el az állami szervek növekvő regiszíraíurájától ugyancsak a levéltárakhoz tartozik. Mindazon személyi hagyaíék viszont, amelynek irodalmi célja van: költő, szinész, művész, slb„ iratai.- könyvtári gyűjtőkörbe tartozik. Legújabban a gosslari lévéltárosnapon Meisner veíette fel újból a kérdést és szovjet példára az irodalmi levéltár felállítása mellett szállt síkra: eszerint a kézirattárak, mint irodalmi levéllárak sziníén a levéltárak körébe tartoznának, ők is ezt akarják elérni, bár kétségtelen, hogy nehéz harci feladat lesz. Az időhiány miatt a lovábbiakban írásban feliéit és az előadó álíal előadáson kívül megválaszolt kérdések közötí a tervezési módszereket illető kérdésre előadó közölte,, hogy az 8 éves terv időszakára volt egy igen globális terv, mely az egész levéltárügyre vonatkozott. Lényegében a fő feladatukat jelölte meg. A levéltárak 4954-ben készítettek először éves terveket központi rendelkezés alapján. Az évi terveket hetekig menő pontossággal készítik személyenkénti bontással. Beszámolókat 4/4 évenként küldenek az igazgatóságnak.
