Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Új felfogás a történeti segédtudományokról / 197–199. o.
ü í fELFOG ÁS A TÖRTÉNETI SEGÉDTUDO MÁNYO KRÓL (Archivni Casopis 4953. 227-230. 1.) A Brnoban, 4953, szeptember 25-én a történeti segédtudományokról tartott vita feladata az volt, hogy a történeti segédtudományok helyzetét megvilágítsa. Főképp arról volt szó, hogy meg rajzoljuk a történeti segédtudományok további fejlődésének perspektíváját. A vitán résztvettek a Cseh szlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia képviselői, az egyes egyete mekről a történeti segédtudományok professzorai és még sokan a történettudomány és a levéltár ügy dolgozói közül. A vita során megállapítást nyert, hogy a történelmi segédtudományok nem értek el tudományunk általános fejlődésének megfelelő szinvonalat. Ennek oka az, hogy a történeti segédtudomá nyok nem a szükséges mértékben járulnak hozzá alkotó tudományos fejlődésünkhöz és nem szolgálják mai történetírásunkat'. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi állapotnak véget kell vetni és a történeti segédtudományok számára a mai feladatokkal és szükségletekkel összhangban* álló uj formát és munkamódszert kell tá^ lálni. A vita során elsősorban annak feltétlen szükségességére mutattak rá, hogy a történeti segéd tudományokat a marxista-leninista tudomány szemszögéből fogják fel. Ebben az irányban azonban eddig igen kevés történt sőt a történeti segédtudományok területén még ma is gyakran helytelen, nem marxista felfogásnak iehefünk tanúi. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történeti segédtudomá nyokat- - ahogy pedig azt sokszor teszik - nem lehet elválasztani az egész társadalmi fejlődéssel összefüggő kérdésektől. Éppen az <ad tontes*. a forrásokra irányuló történeti segédtudományok felelnek meg teljes egészükben a marxista-leninista tudományosságnak, amely minden jelenség és tény részletes dialektikus vizsgálatát követeli meg. Jelentőségük éppen ma egyre inkább növekszik minél inkább törekszünk - ellentétben a burzsoá történettudománnyal - a valóságos tények tisztázására. Ennek során szükséges, hogy a történejti segédtudományok munkamódszeréből kiküszöbölJünk mindent, arai pozitivista, idealista, tudománytalan; mindent, arai nem dialektikusan, valóságos, minden oldalra kiterjedő tudoraányos vizsgálat nélkül értékel és általánosít. Nem lehet egyes ismereteket elszigetelten, az általános jelenségektől és tényektől függetlenül magyarázni* Ugyancsak nem lehet a történeti segédtudományokat továbbra is hozzáférhetetlenné tenni és elzárni őket a «tudomány a tudományért* elefántcsonttornyába. Ami a történeti segédtudományok konkrét feladatát illeti, történelmünk minden korszakának egyforma figyelmet kell szentelni. A dokumentumok tanulmányozását a dokumentumnak az illető gaz dasági-társadalmi formációban és korban betöltött funkciójával való összefüggésében kell felfogni A történeti segédtudományok problémáját az illető kor közigazgatási berendezkedésével való öszszefüggésükben kell megközelíteni. Általában a történeti segédtudományokkal kapcsolatban nagyobb figyelmet kell szentelni a közigazgatás fejlődésének, mert különösen az ujabb korban a történeti segédtudományok kérdései és problémái a közigazgatás fejlődésével a legszorosabb összefüggésben vannak. Végül tennünk kell arról, hogy a történeti segédtudományoknak ne csak egyoldalúan a középkor legyen a tárgya, hanem az üjkor és a legújabb kor is, és ezzel kapcsolatban Teltét lenül szükséges, hogy az un. formális vizsgálatnál a dokumentum társadalmi funkcióját is figyelembe vegyék. A történeti segédtudományok helyes munkamódszerének megállapítása érdekében vizsgálat alá vetették Sebánéknek, a"brílnni egyetem jprolesszorának munEamódszeFét,. Ezzelkapcsolátiian .szeV les vita keletkezett A diplomatikai kérdésekben stilisztikai vizsgálatot alkalmazó munkamódszerrel szemben íőképp a konferencia prágai résztvevői (Vojfisek akadémikus, Graus docens, Kristen dr. és mások) hangoztattak bizonyos kétségeket és főleg arra mutattak rá, hogy nem helyes ezt a munkamódszert az egyedül helyes és mindig helyes eredményekre vezető útnak tekinteni* Néhány felszólaló rámutatott a probléma részleteinek megoldására szükséges megerőltető és nem is mindig elsőrendű fontosságú munka aránytalan voltára. A Sebánek professzor által készséggel a konferencia rendelkezésére bocsátott konkrét példák megvizsgálása során főképp dr. Kristen hozzászólásából bebizonyosodott hogy a helyes eredményhez más utón is el lehet jutni, mint stilisz197
