Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Varsavszkij, I.–Gyerbina, V.: A fondképzők történetének és a levéltári fondok feldolgozására vonatkozó munkainstrukcióknak összeállítása: a moszkvai területi levéltárak munkájának gyakorlatából / 164–171. o.

Ezek a hivataltörténetek nem fogják tartalmazni mindén egyes járási bíróság vagy kerületi partizánbizottság egyéni vonásait, hanem az adott körzet összes járási bíróságaira vagy az adott város vagy terület összes kerületi partizánbizottságaira tipikusak lesznek. - + + + A fondképzö történetének elkészítés én él az első lépés, hogy megállapítsuk, melyik fajtájú és jellegű hivataltörténetet kell az adott esetben elkészíteni. Ezután el kell készíteni a hivataltörténet vázlatát, majd pedig az összeállítónak a nyomtatott források összegyűjtésére kell rátérnie. Ez utóbbi munka terjedelme a készítendő hivataltörténet fajtájától és Jellegétől függ. Itt is van azonban egy minimum, amelyet minden esetben javasolni kell, nevezetesen : össze kell gyűjteni a megfelelő jogszabály anyagot, amelyben anyagot találhatunk az intézmény keletkezésére, főbb változásaira és megszűnésére, továbbá egyéb anyagokat (bulletinek, rendeletek tára, stb,). akár a felsőbb szervek, akár maga a fondképzö adta ki azokat. A nyomtatott források előkészítése után a munka következő szakasza ezeknek a forrásoknak tanulmányozása. A források tanulmányozásának eredményeit ajánlatos cédulákra rávezetni, megfelelő rovatok használatával (a rovatok az előzetesen összeállított vázlat szerint határozandók meg). Minden egyes cédula szövege alatt fel kell tüntetni a forrást, amelyből az iilető anyagot merítették. Miután ily módon feldolgoztuk a nyomtatott anyagot, magából a levéltári anyagból kell megkezdeni a források előkészítését. A hivataltörténet összeállítója, miután a megfelelő levéltári anyagokat összeszedte, megkezdi tanulmányozásukat és ezeket az anyagokat ugyancsak kicédulázza. A cédulákon meg kell jelölni a levéltári íorrásokat. Az anyag tanulmányozása és kicédulázása után a cédulákat a hivataltörténet vázlatának rovatai szerint kell rendezni, s ezután hozzá lehet fogni „a hivataltörténet megírásához. Ilyennek kell lennie a hivataltörténet-irás normális folyamatának. De igen gyakoriak azok az esetei:, amikor ennek a folyamatnak menete megváltozik, Például a levéltárnak rövid idő alatt történelmi áttekintést kell készítenie egy olyan fondképzőröl, amelynek kicsiny, de kompakt és emellett kimerítő nyomtatott anyaga van.^ilyen esetben teljesen elegendő az emiitett áttekintés összeállításánál a nyomtatott anyagra szorítkozni és eltekinteni a levéltári anyag használatától. A nyomtatott és levéltári források felhasználásán kivül nagyon ajánlatos olyan személyekkel érintkezésbe lépni, akiknek az illető intézményhez-közük volt. Az ilyen emberektől kapott adatokat azonban, mind a nyomtatott, mind a levéltári brrások alapján alaposan felül kell vizsgálni, abból a célból, hogy végeredményben ténybelileg helyes és politikailag igaz hivataltörténetet készíthessünk az illető fond képzőről. Ha ismerjük a fondképzö történetét, szervezetét, az egész intézménynek és minden egyes osztályának, alosztályának, • íróasztala*-nak funkcióit, akkor már könnyen tudunk tájékozódni a nálunk lévő levéltári anyag fondokra való szétbontásában és rendezésében. Rögtön szemünkbe ötlenek azok az őrzési egységek, amelyek nem tartoznak a kiválogatott fondhoz, - különösen, ha évkörük kivül lesz az illető intézmény fennállásának évkorén. Nyomban felfigyelünk azokra az esetekre, amikor valamely ügyirat tartalma egészen más. mint az illető intézmény többi anyagának tartalma, továbbá azokra az esetekre, amikor hirtelen olyan szervezeti egység bukkan fel, amely egyáltalán nem jellemző az illető fondképzöre. De ezek az ismeretek a fondképzö történetének, szervezeti felépítésének, szervezeti egységei hatáskörének, stb. területéről még távolról sem elégségesek a fond feldolgozásának helyes megszervezéséhez. 167