Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Rosztiszlav Alexandrovics Lavrov, a SzKP Központi Bizottsága mellett működő Marx-Engels-Lenin-Sztálin Intézet Archívuma helyettes vezetőjének magyarországi előadásai: 1. A levéltári munkamódszerek néhány problémája: 2. A dokumentumanyag technikai megőrzése / 12–37. o.

A szöve g e k A dokumentumok második összetevője a szövege Itt sem foglalkozunk részletesen a szövegiráshoz felhasznált anyagok történetével a legré? gibb idők, az írás megjelenése óta, hanem csak röviden jellemezzük a XIX-XX, szazadban a szövegek írásához használatos anyagokat. A tintát ezt az íráshoz általánosan használatos anyagot több fajtára oszthatjuk. lehetnek : a) vas és gubacs

s

, , b) alizarin, c) campeche, d) anilin tartalmúak. Az első három fajtát széles körben főleg a XIX, század második feléig használták. A negyedik fajta 4842, után terjedt el, amikor I.N. Zinyin, a kiváló orosz tudós felfedezte az anilin szintézisének módszerét, melynek alapján a tintagyártáshoz mindmáig használatos legkülönbözőbb festékeket kezdték gyártani. E tinták elterjedtek, mivel olcsók, könnyen készíthetők és könnyű írni velük. Miben térnek el egymástól ezek a tintafajták? A vas és gubacs tartalmú tinták festett folyadékokból állnak, előállításukhoz növényekben (tölgy, gesztenye, tea, stb.) levő cserzőanyagokat vasoxid-sókkal vegyítenek. A cserzőanyagokat összekeverik a vasoxidsókkaL Ekkor még nem keletkeznek restékek

p mert a vasoxid nem reagál, A festék a levegő oxigénjének hatására képződik, amely az oxidulsőkat írás után, közvetlenül a papiroson oxidsókká alakítja. Ezek a színes vegyületek tartósak, jól kötnek a papírral és a vízben nem bomlanak. Ha ezek a tinták nem készültek elég gondosan, akkor (Herzberg adatai szerint) tönkretehetik a papírt, amit már számos dokumentumnál megfigyeltek. A vas- és gubacstinta azon hátrányát, hogy a szöveg az írás pillanatában még halvány, a lényegében ugyanolyan összetételű, de indigóval vegyitett alizarin-tinta feltalálása szüntette •meg. Kezdetben ez zöld szint ad, majd íeketébe megy át

c A campeche-tinta (Oroszországban nem terjedt el, mert hiányanyag) a campeche-íából készült kivonat azon tulajdonságán alapul, hogy különböző vegyi anyagokkal különböző színeket eredmeny ez. E tintáknak számos hátrányul?, volt, erősen korrodálták az acéltollakat, az őrzés során lerakodtak, aránylag drágák, gyártásuk bonyolult. A köszénkátrány lepárlása termékeiből szintetikus utón nyert mesterséges festőanyagok meg szüntették ezeket, a hiányosságokat és az emberiségnek olcsó, könnyen készíthető, jól felhasználható, különböző színű tintákat adtak, A tartósság szempontjából mi^ a különbség a vas és gubacs, alizarin és a korszerű tinta között? A Jól elkészített vas és gubacs és a hasonló tinták tartós szint eredményeztek^ mely a íény

t hatására nem változott, nem oldódott vízben és tartósan kötött a papírhoz. Ha azonban a receptet nem készítették szabatosan, vagy a dokumentum a levegő káros szenynyeződése folytán erősen elváltozott, akkor a papíron a tinta elszíntelenedése ellenére vassök vagy csersavak maradtak, melyek nem illó anyagok, E maradványok alapján a szöveg vegyi, vagy fény képészeti utón aránylag könnyen és tartósan helyreállítható, A korszerű tintákat alkotó szerves festékanyagok nem tartós vegyületek, A fény és más külső tényezők hatására könnyen bomlanak (elhalványulnak). Felbomlásuk után a papíron nem marad jelentősebb mennyiségű «lyan nem illó vegyület, mely a szöveg helyreállításának alapjául szolgálhatna. Ezenkivül a tintakészitéshez használt szerves festékanyagok könnyen bomlanak vízben, s a papírban annak gyártásakor visszamaradt fehérítő anyagok nyomai könnyen megsemmisítik őkel 28