Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Kállay István: XX. századi főszolgabírói iratanyag rendezése / 68–78. o.

deletek értelmében a főszolgabíró gyakorolt felügyeletet a községi közlekedési- és dülőutafc felett. igy az iratok között erre vonatkozókat is taláiunk. Pl. ároktisztogatás, bejárati hid építése. Ezekben az ügyekben a járási utbiztos működött közre, mint a főszolgabíró szakközege. Nagyrészt gazdasági természetű ügyeket tartalmaznak az állategészségügyi iratok is, raelye-r ket a járási állatorvos intézett ugyan, de közigazgatási iktatóban iktatták és a közigazgatási sorozatban nyertek elhelyezést. Külön sorozatnak tehát semmiképpen som tekinthetjük. Tartalmilag állatösszeirások. nyilvántartások, állatvizsgálati kimutatások, apaállatvizsgálati ügyek, közfogyasztásra szánt hus-vizsgálati Jelentések, közfogyasztásra és exportra levágott állatok kimutatásai, vásáráthelyezési javaslatok, elveszett marhalevelek megsemmisítése, állatvásárok, (átlagárak 1:imutatásai), oltási akciók, fertőző állatbetegségek, járványok ügyei és állattenyésztési hozzájárulási ügyek tartoznak ebbe a csoportba. Közigazgatási iratok közé számithatjuk a vallással és közoktatással kapcsolatos ügyeket is. A vallási üggyel kapcsolatosak főleg a párbérre vonatkoznál;, hiszen minden párbér kécdés a főszolgabíró elé tartozott. A főszolgabíróhoz fordultak" panasszal párbérügyben, esetleg 6 tiltotta le a papi vagy tanítói párbért és az ö feladata volt a behajtás biztosítása is. így kötelezte pl. a pécsi főszolgabíró a püspökbogádi plébános panaszára Püspökbogád. Romonya, Nagykozár és Magyarsarlós községele lakosságát, hogy a megtagadott igás- és kézinapszám munkát teljesítsék, (Pécsi J. főszolgabíró közig. 1303/1930.) Ezenkívül a házasulandók a főszolgabíró előtt egyeztek meg a gyermekek vallására vonatkozóan és előtte lehetett a hitfelekezetekből való végleges kilépést bejelenteni (felekezetnélküliség). A közoktatásra vonatkoznak az iskolák egészségügyi felülvizsgálatával, iskolai alapvagyon számadásával, illetve bérbeadásával, isko|án kívüli népművelési munkával, tankötelesek beiskolázására és az igazolatlan iskolai mulasztások megtorlására való felügyelettel kapcsolatos iratok. A főszolgabíró közigazgatási teendői közé tartozott még a törvényhatóság képviselete, bizonyos katonai ügyekben, ő véleményezte a katonai felmentéseket (családfenntartói, szolgálati kedvezmény, stb.) besorolásokat, foganatosította a honvédelmi szolgáltatásokat. Ezzel kapcsolatban közre kellett működnie a katonai férőhelyek nyilvántartásának elkészítésében (beszállásolás. és egyes katonai igénybevételek esetében). Leventekiképzéssel kapcsolatos iratok is vannak a közigazgatási iratok között, igy felmentési ügyeli, leventeoktatói tanfolyamok, atb. de a leventeügy tulnyomórésze az elnöki sorozatba került. Hasonlóan a légvédelmi kérdéseknek is csak kis része van a közigazgatási iratok leözött (pl. légvédelmi gyakorlaton való részvétel biztosítása), túlnyomó többsége, a fontősabb légvédelmi ügyek az elnöki iratok között találhatók. A főszolgabírói hivatal a katonai üggyel kapcsolatban őrizte az állítási Jegyzékeket, melyek az állitásköteles személy részletes adatait tartalmazzák (tartózkodási hely, családi és utónév, születés helye és ideje, vallás, apja, anyja neve, illetőségi hely, testgyakorlásra való alkalmasság, leventekiképzésben részesült-e). A n. világháború alatt külön feladatot kapott még a főszolgabíró a hadigondozással kapcsolatban is. A 76.500/eln. 22-1942. HM. sz. r. és a 690.000/22. I. - 1943. HM. ss. r. a főszolgabírót tette felelőssé, hogy a hadigondozási ügyeket késedelem nélkül intézzék el. Ebből a célból 19431944-ben külön iktatót vezettek a főszolgabirói hivatalban hadigondozási ügyek iktatására, sőt külön hadigondozási névmutatót is készítettek. Az iratokat azonban nem kezelték külön, önálló sorozatnak tehát nem tekinthetjük őket. Ezért a hadigondozási iktatókat és mutatókat, a közigazgatási, illetve kihágási segédkönyvek után célszerű elhelyezni, mivel könyvalakuak és (ártalmukra nézve is a segédkönyv szerepét töltötték be. A közigazgatási iratokat a 125.000/1902. BM. ss. rendeletnek megfelelően kialakult gyakorlat alapján kezelték. Az irat beérkezése után az első feladat az iktatás volt. Nem minden irat került iktatás alá. pl. nem iktatták azokat a rendszeres nyilvántartás alatt álló ügyeket, melyek érdemi döntést nem igényeltek. (Pl. vadászati jegyek, egyes véleményezések.) Nem iktatták a szakközegeknek az eredeti ügyiratokon adott jelentéseit és véleményeit, valamint a kézbesítési vevónyeket, hirdetményeket, tudakozólapokat és az olyan iratokat, melyekkel kapcsolatban hivatalos in72