Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Jakó Zsigmond: A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben: szempontok a latin paleografia műveléséhez a Román Népköztársaságban / 14–27. o.

tebb illusztrált nódon való művelése - ugy véljük- hasznos lehetőségeket kinál az egész ország régi művelődéstörténete kérdéseinek a tisztázásához. Az ismertetett szemlélet és módszer alkalmazása azonban a honi forrásanyagra korántsem olyan egyszerű, mint a latin irásterület egyéb országaiban. Országunk földje ugyanis a múltban a latinon kivül a görög és a cyril Írásnak szinten határterülete volt. A nehézséget az okozza, hogy ezt a latin paleográfiai anyagon kialakított uj szemléletet és módszert a cyril és a görög Írásbeliség anyagára elsőnek kell alkalmazni. Ennek az ország határain messze túlnyúló Jelentőségű feladatnak a megoldására azonban hazánkban különösen kedvezőek az előfeltételek. Paleografusaink ugyanis, az ország irásíejlődésének emiitett hármassága következtében, egyenesen kényszerítve vannak arra. hogy saját szűkebb specialitásukon kivül a másik két irásterület anyagát és problematikáját szintén állandóan figyelemnél kisérjék és többé-kevésbé uralják. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a határvidékek Jelenségei általában is különlegesen becsesek szoktak lenni az illető irásterületek egész belső szerkezetének a megismeréséhez. A mi Íráskultúránk fejlődésének azonban ezen leiül még az is különleges színeket kölcsönöz, hogy országunk nem két, hanem egyenesen három irásterü1 étnek a határán feküdt. Éppen ezért a hazai paleográfiai anyag rendkívüli értékűnek tekinthető az európai kulturterületek közötti kölcsönhatások tanulmányozása szempontjából. Ha tehát a fentebb vázolt irástörténetl szemlélettel közelednénk paleográfiai anyagunkhoz, akkor az ország régi íráskultúrájának ez a többrétüsége többé nem hátráltatója, hanem egyenesen fellendítője lehetne paleográfiai kutatásainknak. Hiszen paleográfiai kutatásunk mindjárt széles nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatna, ha kilépne eddigi szűk elzárkózásából és a hazai Írásbeliség egyes ágainak a Jelenségeit a cyril, a görög és a latin irásfejődés egészébe beleilles áve igyekezne értelmezni. Paleográfiai kutatásunknak az írástörténet irányában való elmélyítése - éppen összehasonlító módszerénél fogva ~ egyszeriben uj és mindegyik résztvevő félre nagy haszonnal járó együttműködésre nyitna lehetőséget egyrészről hazánk, másrészről pedig a Szovjetunió és a népi demokráciák történettudománya között. Az Írástörténet! kapcsolatok feltárása ugyanis a művelődési javak kölcsönös cseréjének éppen azokra az útjaira-módjaira világítana rá, amelyeken ezeknek a népeknek a széles tömegeit egyaránt mozgósító haladó ideológiák is közlekedtek már a huszitizmus óta. Tudomásunk szerint a lengyel, a cseh és a magyar történettudomány együttes erőfeszítéssel igyekszik megállapítani a keleteurópai latin irás formáiban, az iskolázás és az íráshasználat módjaiban, az irás társadalmi szerepében megnyilvánuló közös sajátosságokat. Nyilvánvalóan azért, mert mindhárom nép a saját nemzeti történetének a müveléséhez vár értékes segítséget ettől a közös munkától. Ugy véljük, szintén mérlegelnünk kell, vajon nem lüzödik-e nekünk is érdekünk ahhoz, hogy e vállalkozást a hazai latin Írásbeliség elemzésével kiegészítsük. Egy ilyen munkába való bekapcsolódás kétségtelenül élénkitöen hatna a hazai latin forrásanyagunk értékcsitésévei foglalkozó segédtudományok müvelésére. Megteremtené továbbá a komoly lehetőséget arra. hogy paleográfiai kutatásunk előbb-utóbb olyan fontos, összekötő szerephez juthasson, mint amilyen az ország irásfejlődésének emiitett sajátossága folytán, valójában megilletné. JEGYZETEK 1, E paleográfiai szemlélet kifejtését és alkalmazását I. Hajnal István alábbi munkáiban: Irástörté1 net az Írásbeliség felujulása korából. Bp.. 1921; Írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés (Károlyi Emlékkönyv. Bp.. 1933. 183-213) ; Le rol social de tfécriture et l'óvolution européenne (Revue de l'lnstitut de Sociologie Solvay, Bruxelles, 1934, 1--2. sz.) ; A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről (Századok. 1942. 1-42, 132-165; németül: Archh/um Európáé Centro-Orientalis. 1943); L'enselgnement de l'écriture aux universités médiévales (Studia Historica Academiae Sclentlarum Hungaricae. nr. 7.). Bp.. 1954. V. ö. Szilágyi Loránd összehasonlító írástörténet (Századok. 1943, 228-244.). 2. V.ö. Szilágyi Loránd : Oklevéltan és általános történet (Szentpétery Emlékkönyv. Bp.. 1938. 45423 »