Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Jakó Zsigmond: A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben: szempontok a latin paleografia műveléséhez a Román Népköztársaságban / 14–27. o.

2/a Századok 4954. 458-9. 1. 3. Az irástörténeti szempontoknak a magyarországi irodalom történetére való alkalmazása által nyitott távlatokra vonatkozóan t. Horváth János. A magyar irodalmi műveltség kezdetei, Bp., 4934. és Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Bp.; 4935; Szilágyi Loránd. Iro* dalműnk kezdetei (Magyar Művelődéstörténet, Bp., én., I. 433-474.); ifj. Horváth János. Árpádkori latinnyelvü irodalmunk stilusproblémái, Bp, 4954. 4. Hajnál, írásbeliség, stb.. 486. 5. Az alábbi rejtegetésekben a laikusok Írástudásának a kialakulási folyamatát elsősorban erdélyi adatokkal igyekeztem megvilágítani. Néhány esetben azonban, az Erdély területére vonatkozó források hiányosságai következtében, kénytelen voltam eltérni ettől az alapelvtől és a középkori magyar királyság más területeire vonatkozó adatokkal kitölteni az űrt. Ez az eljárás azért is indokoltnak tűnt. mert - amint az közismert- a latinnyelvü Írásbeliség hordozói Erdélyben éppenugy, mint a feudális magyar királyság egyéb részein, ugyanazokban az iskolákban szerezték Íráskultúrájukat. Addig, amig az írástudás nem vált a laikus tömegeknek is a sajátiává, tehát az anyanyelvű Írásbeliség teljes kialakulása (a XVI. szd. közepe) előtt nem is nyílott mód arra, hogy Erdély irásos művelődése sajátos, helyi színeket ölthessen magára. Gátolta ezt a folyamatot az is. hogy a mai Erdély területének kb. a fele (az un. Partiura és a Bánát) a XVI. szd. előtt közigazgatásilag nem különült el a királyság többi részétől. Minthogy az Erdély történetére vonatkozó források jelentős mértékben magyarországi eredetűek, az erdélyi latin írások pedig az alább vizsgálandó viszonylag korai időszakban még nem rendelkeztek különös paleográfiai sajátságokkal, helytelen és önmagukat megszégyenítő eljárásoknak tűnt az erdélyi írástörténet kérdéseinek a vizsgálatánál lemondani a középkori magyar királyság általános viszonyaiból magunk száraára is levonható, érvényes tanulságokról. Ez a kutatási eljárás magyarázza, hogy a jegyzetekben több olyan munka szerepel, melyeiméi:, címük után ítélve, látszólag nincsenek közvetlen erdélyi vonatkozásaik. Valójában azonban ezek a középkori Magyarország egészével foglalkozó tanulmányok az erdélyi fejlődés alaposabb megismeréséhez is máshonnan hozzá nem férhető közvetlen adatokat és becséa analógiákat rejtenek magukban. 6. Berkovits Hona. A magyar rainiaturaíestészet kezdetei Az Árpádkor (Magyarságtudomány, 4942. 485-519.) 7. Guoth Kálmán, Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon. Bp., 4936. 32-48. 8. Hajnal, írástörténet, stb.. 46-66. 95-101. és L'enseignement de l'écriture. stb„ 430-184. Öszszehasonlitó fényképek : Hajnal, Vergleichende Schriítproben zur Entwicklung und Verbreitung der Schrift ím XII-XIII. Jahrhundert. Bp. - Leipzig-Milano. 4943. 9. Hajnal, írástörténet, stb. 67-74. 40. Szilágyi, Összehasonlító Írástörténet. 233-4 ; Szentpétery Imre, Magyar oklevéltan. Bp.. 4930. p. 64-5, 44. Kovachich Martinus Georgius, Formuláé solennes styli. Pestini, 4799. 434 ; Fináczy Ernő. A középkori nevelés története, Bp.. 4944. 489-194. 42. Békéli Rémig, A káptalani iskolák története Magyarországon 4540-ig. Bp., 1910. 162. 13. Batthyány Ignatius, Leges ecclesiasticae regni Hungáriáé, Claudiopol, 1827. II. 444. 14. Monuraenta Vaticana históriára regni Hungáriáé iüustrantia, Bp., 1885. ser. I, tora. II, 282. 15. Békeffi, i. m. 319. 16. Miklósy Zoltán, Hiteles hely és iskola a középkorban (Levéltári Közlemények, 1940/l. 172.)* 17. Békéli, i. ra. 483-4,491-2; Békeíi, A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Bp. 1906. 24-2. 289, 362. 369-70, 376-7; Momumeata Vaticana. stb.. I-IL 282.