Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Tájékoztató: a magyar levéltárügy második ötéves tervének főfeladatairól s az ezek megoldása során várható problémákról / 3–7. o.

mányos kutatás részéről velük szemben támasztott igényeket : ez esetben a segédletekkel kellően élnem látott anyagok segédletezését előbbrevesszük, s esetleg mindjárt a kutatás igényéinek jobban megfelelő segédletet készítünk. Idetartozandónak véljük a tematikai leltáráspk . kérdését is. hangsúlyozva, hogy a tematikai feltárást az egész állami levéltári íondra kiterjedő, sokoldalú témák, illetve témakörök megközelítésére szükséges eszköznek tartjuk, nem pedig a feldolgozót és a levéltárost egyaránt demoralizáló anyaggyűjtésnek, aládolgozásnak. d) A már rendezett és segédletekkel ellátott levéltári iratanyag közvetlen használhatóvá tételének a második ötéves tervben megoldandó további problémacsoportja a tulajdonképpeni kutatás körül látszik kialakulni: melyek azok a feltételek, melyek az anyag minél teljesebb szolgáltatását biztosithatják a kutató felé. A XX. kongresszusból leszűrt szoyjet tapasztalatok alapján is helyesnek találjuk eddig követett gyakorlatunkat, mely az iratanyag általában egészen a legújabb időkig elraenőleg is csaknem korlátlan használatát biztosította a kutató számára. Szándékunk továbbra is az, hogy a levéltári anyag technikai hozzáférhetőségét minél jobban megkönnyítsük, E célunkkal kapcsolatban mindenekelőtt megoldandónak javasoljuk * tekintettel a Párttörténeti Intézetben lévő. az állami levéltári fondból kiemelt iratanyag nagy mennyiségére és az ezzel kapcsolatban számos oldalról jelentkező sürgető kutatási igényekre - a Párttörténeti Intézet gyűjtőkörének végleges meghatározását^ ennek rögzítését és az ennek alapján végrehajtandó intézkedéseknek minél gyorsabb lebonyolítását. Szükségesnek látjuk, hogy az ezután az Intézetben visszamaradó levéltári iratanyagról a levéltárak megfelelő jegyzékeket, áttekintéseket kapjanak, melynek alapján a kutatókat az Intézethez irányíthatják. Tekintettel a felszabadulás utáni korszak történetére vonatkozó egyre erőteljesebb kutatási igényre és ugyanakkor a forrásanyagul szolgáló iratanyag az államtitok és a hivatali titok megőrzésével ós az állambiztonsággal kapcsolatos problémáira, szükségesnek látjuk annak a kérdésnek eldöntését: a felszabadulás utáni korszak tanulmányozásában általában melyik az az év, amelyiktől kezdve levéltári forrásanyag felhasználását a kutatótól már nem lehet megkövetelni. - Nem tartjuk egészségesnek ui. a felszabadulás utáni kor történetére vonatkozó kutatás cimén nem egy esetben a közvetlen ügy vitelbői még éppen csak hogy kikerült, de nem egy esetben még ügyviteli érdekkel biró iratanyagokban való széleskörű kutatás engedélyezését. Ennek érdekében rövidesen megoldandónak kell tartanunk a még az irattárakban lévő iratanyagok kutathatóságának hasonló szabályozását is. Végül idetartozónak véljük annak javaslatát, hogy országszerte minél több tudományos intézet kapjon íilmleolvasó készüléket, s az anyag filmen való fokozott használhatóvá tételének érdekében tétessenek lépések az Országos Levéltár fotólaboratóriumának technikai felújítására és kibővítésére is, 5. A használhatóvá tétel e közvetlen eszközeivel kapcsolatos kérdések mellett azonban igen lényegesnek tartjuk az iratanyag magasabb fokon, előzetes tudományos feldolgozó, vagy íélfeldolgozó munkák, levéltári kiadványok utján való használhatóvá tételének kérdését is. A problémáknak e komplexuma elvi és gyakorlati részre oszlik. a) A levéltári tudományos tervbe beilleszthető kiadvány munkákat illetőleg változatlanul helyesnek ismerjük e munkáknak azon 7 fajtáját, melyeket Ember Győző a Levéltári Közlemények 1954. évi számában ilyenekként határozott meg. (Levcltártan, iratanyaggal foglalkozó történeti segédtudományok, levéltárismertetés, levéltártörténet, forrásközlés, történeti statisztika, hivataltörténet.) A második őtévos tervben azonban a területi levéltárak számára -- tekintettel hagyományaikra és a velük szemben megnyilvánuló általános társadalmi igényre - azt kiegészitendönek tartjuk a helytörténeti kérdések müvelésének lehetőségével is. Le kell szögeznünk azonban, hogy lehetőségeink még azt sem engedik meg, hogy a helytörténeti munkák egész súlyát vállaljuk. Különben is a helytörténeti kutatások különböző fokon és igényekkel történő irányításának és finanszírozásának következményeképpen (különös tekintettel arra, hogy a munka elvégzésére alkalmas személyek legtöbb esetben azonosak voltak) olyan kaotikussá váló fedések, keresztbe szervezések, nem egyszer már a tudományosság rovására menő lépések veszélye is fenyeget, hogy a kérdés végleges rendezésére és megszervezésére a MTA közbelépése kívánatos lenne. De mind a helytörténettel, mind a 5