Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Balázs Péter: Csomójegyzék és repertórium készítésének szabályozása / 153–165. o.

Igen pozitívan értékelték a plzeni példát az egyes íondok leírásánál. Ha az egyes fondok ugy vannak rendezve, hogy a kutató szükségletének megfelelnek, akkor meg lehet hagyni ezt a rendezést még akkor is. ha az nem telel meg a proveniencia elvének. Igen nagy probléma a mutatók összeállítása. Alapvető kérdés, hogy a mutatók a fondokhoz vagy csak az útmutatóhoz készüljenek-e? Amennyiben a fondokhoz készül a mutató, akkor a kérdés igen bonyolult és mindig magán hordja a szerkesztő szempontjainak egyéni pecsétjét; igy egyelőre az egyetlen lehetséges megoldásnak mégis az útmutatóhoz való mutató látszik. A legalkalmasabb a közös név- és tárgymutató, bár ismét nyitott kérdés marad a tárgyi címszavak kiválasztása. A plzeni Útmutatóban idegen provenienciáju levéltári anyag is szerepel. Az ilyenrajta anyag ismertetését illetőleg folytatott vitában az az eredmény alakult ki. hogy az útmutatóba fel kell venni az idegen provenienciáju anyagot is. hogy a kutatók nyilvánossága a levéltár mindenlajta anyagával megismerkedjék. De nincs akadálya annak, hogy az útmutató kiadása után az anyagot az illetékes levéltárnak visszaadják. Ezért az idegen provenienciáju anyagot az útmutatóba külön részbe tanácsos felvenni. Egyidejűleg az egyes londoknál is meg kell említeni, hogy mennyire teljesen maradtak fenn és a fonddal összefüggő anyagra rövid utalásokat kell tenni. Ajánlatos feltüntetni a fondnak azokat a részeit, amelyekről közturomásu, hogy másutt vannak elhelyezve, továbbá az alárendelt hivatalok fondjait. A levéltár könyvtáráról szóié tanulmány igen megfelelő, de amennyiben a munkák az egyes fondoknál közvetlenül nincsenek megemlítve, jó lett volna a helyileg fontos topográfiai irodalom rövid jegyzékével kiegészíteni. Befejezésül a plzeni városi levéltár Útmutatójának kiadását igen sikeresnek találták. Különösen dicséretreméltó a plzeni városi levéltár kezdeményezőkészsége, amely a többi városi és Járási levéltárt is a példa követésére buzdítja. Az usü kerületben a Jövő esztendőben a loun-i és az Usti nad Labem-i járási levéltárak készülnek útmutató kiadására. Balázs Péter: CSOMÓJEGYZÉK ÉS REPERTÓRIUM KÉSZÍTÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA Az alapleltárnál részletesebb leltár igénye évek óta több oldalról mutatkozott, i óképpen az országosan súlyponti munkaként folyó iratrendezések kapcsán levéltárosaink sok olyan adat ismeretéhez jutottak, melyeknek valamilyen formában történő rögzítését maguk is szükségesnek látták. Ennek gyakran az lett a következménye, hogy egyes levéltárainkban az alapleltárak nagyon terjedelmesekké váltak elsősorban azáltal, hogy az állag csomójegyzékét vagy -conspectusát is tartalmazták (pl. a győri levéltárban a Győri Törvényszék úrbéri és tagositási iratainak alapleltára 26 oldal terjedelmű). Az alapleltáraknak ilyen természetű kibővítése azonban feltétlenül az áttekinthetőség és a könnyen kezelhetőség rovására ment. s az ujabban készült alapleltárak ilyen természetű rendszeres kibővítése az alapleltár-sorozatok egységét bontotta volna meg. A LOK-ban már 4954-ben tervezet készült a csomójegyzékelési munkák egységes szabályozására. A tervezetben még az iratanyagnak az alapleltárnál részletesebb mennyiségi számbavétel le domborodott ki. A hozzászólásra felkért levéltárvezetők véleménye és javaslatai alapján a tervezet átdolgozásra került. A leglényegesebb módosítás az volt. hogy az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott a tárgyilag tagolt anyag tárgyi kibontás utján történő kutathatóvá tétele. Ezt a célt a csomójegyzék és a conspectus összevonása szolgálta. A tervezetet a LOK vezetője az 1955. júniusában tartott kiskonferenciákon ismertette az állami levéltárak dolgozói előtt, majd megküldte véleményezésre valamennyi állami levéltár vezetőjének. A beérkezett vélemények arról tanúskodtak, hogy a levéltári dolgozók kezdetben mutatkozó bizalmatlansága az uj segédlettel szemben eloszlott. A csomójegyzékelési utasítással megváltozik az újonnan levéltárba kerülő iratanyaggál kapcsolatos munkák sorrendje is. Az eddig érvényben lévő rendelkezések szerint a levéltárba kerülő 453