Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Petrovszkaja, I. F.: A leltárakhoz készült mutató / 143–148. o.

szóként szerepel, minden kölcsönös összefüggés feltüntetése nélkül, minden esetben csak azon őrzési egységekre utalva, melyekben az illető név éppen előfordul. (Például: tVoznyeszenszkoje, a slisszelburgi járás falva 24*. «Slisszelburgi járás 113*. «Pétervári kormányzóság. 10. 28, 252».) Célszerű minden egyes esetben az objektum általános megnevezéséről az egyes részek nevére hivatkozni (Például a * Slisszelburgi járás* cimszónál «ld. YQznyeszenszkoje. község, Lezja íaluO vagy legalább általánosságban utalni a mutató szerkesztési elvére: <ld. az egyes lakott helyek elnevezéseinél!. Némelykor lehetséges az a rendszer is, hogy az egyes részek megnevezéseit a megfelelő nagy földrajzi objektum alatt alcimszavakként összegezzük, A mutatóban feltüntetett tulajdonnévhez minden esetben megjegyzést kell írni a földrajzi objektum fajának és helyének megnevezésével; például: <Voznyeszenszkoje, a slisszelburgi járás falva, pétervári kormányzóság*, «Volga. folyó* ; Pétervár. város~Szenátus-tér». Nem csoportosítunk azonban olyan általánosságok szerint mint *Hegyek», «Kormányzóságok*. * Tengerek*. A földrajzi neveket a m.utatóban rendszerint szokott formájukban tüntetjük fel, de sok esetben összetett földrajzi neveknél célszerű a szavak inverziójával kissé rendszerezni az .ábécérendet. (Nem : «Dél~Ural». hanem *Ural. déli*), hogy igy a földrajzi kapcsolatban álló egyes objektumokról egy helyen közöljünk adatokat. De nem szabad esetleges cimszó alatt egyesíteni olyan földrajzi objektumok neveit, amelyek nem alkotnak területi, gazdasági vagy más egységet (Kis Ázsia, Középázsia, - Szerbia. Ujszerbia), Arra is ügyeljünk, hogy az olyan szavak, mint például «nagy», «kis», * északi, »dél», stb, a földrajzi neveknél kétségtelenül állandóbbak mint a «fő», * központi*, stb. szó a szervek és intézmények megnevezésében. Ezért, amikor földrajzi neveket mutatózunk

# a szokott alakról, utaljunk a levéltárban feltüntetett névre is : «Déiural, I. Ural, déli*. Ha valamely földrajzi objektumnak uj elnevezést adnak, a legcélszerűbb a mutatóban valamennyi nevet feltüntetni. Hiszen a közigazgatási-területi beosztásban gyakran előfordul, hogy nemcsak az objektumnak adnak uj nevet, hanem helyette egy vagy több uj objektumot alkotnak. Az ujneveknél kölcsönösen kell utalni a nevekre, mert különben némelyik közülük elkerülheti a mutatót felhasználók figyelmét («Sztevropoli kormányzóság. 1. Kaukázusi terület is»). Amikor a mutatóban feltüntetjük régi államok vagy lakott helyek nevét (Arany Horda, Kijevi fejedelemség. Kolchis), .utaljunk ezekre a mai nevek alatt is: tKrim, 1. Tauris is»). Felmerülhet az a kérdés is, hogy miiyen elnevezést használjunk egyes országoknál, használjuk a hivatalos vagy pedig az általánosan használatos nevet, mint például : Nagybritannia, Németalföld, üttomán birodalom vagy pedig Anglia, Hollandia, Törökország, Következetesen használhatjuk bármelyiket, de feltétlenül utaljunk a másik névre is: «Nagybritannia,,l. Anglia*, tOttanán birodalom, 1, Törökország*, vagy • Anglia 1. Nagybritannia*. «Hollandia, 1. Németalföld*. ' Nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó dokumentumokban széles körben elterjedt az államok egyezményes jelölése fővárosuk nevével, mint például: «London», Anglia helyett, «Párizs» Franciaország helyett stb. (a Uondoni nagykövet*. («A párizsi nagykövet*): Az ilyen esetekben a mutatóban teljes neveket és nem a dokumentumban vagy annak címében íelíüntetett földrajzi objektum nevét kell megadni. Az őrzési egységek leltárában megadott földrajzi objektumok neveit néha egyáltalán nem kell feltüntetni a mutatóban. Célszerűtlen feltüntetni benne az illető személy hivatali címzésének részét képező földrajzi objektum nevét OKaukázusi helytartó*), ha nincs adatunk az egység tartalmának e földrajzi objektummái való közvetlen kapcsolatáról, nem kell továbbá feltüntetni némely dokumentum készítési helyének nevét (tOroszország és Törökország között 1783-ban Konstantinápolyban megkötött kereskedelmi szerződés megváltoztatási terve*). ad 3. Névmutató készítése esetén le kell mondanunk arról, a különösen a forradalom előtt elterjedt bibliográfiai elv alkalmazásáról, hogy abban minden előforduló nevet feltüntessünk. Ha ezt a formális elvet követnők, azzal helytelenül tüntetnők fel a mutatóban az anyagot, teletömnők a mutatót olyan személyek nevével, akikre vonatkozó adataink tulajdonképpen nem is állnak rendelkezésre. •,; De amikor a mutatóban való feltüntetés végett megválogatjuk a neveket, semmiképpen sem szabad szubjektív módon eljárnunk. Nem alkalmazhatunk olyan kritériumokat mint. például az illető 147