Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

4. A levéltári anyag lentebb közölt részletes tagolása nem jelenti az azonos tárgykörű, de más-más provenienciáju iratoknak az eredeti kezelési keretekből való önkényes kiemelését és csupán a tartalom alapján való külön összegyűjtését. Pl. a) A Criminalia alcsoport (3»b/2) nem tartalmazza a levéltári anyagban található ösz-„ szes büntető pereket (jegyzőkönyveket stb.), hanem csakis attól az időponttól kezdve, amikor a második alispáni tisztség szervezése után (megyénkben 4766. évben) az első alispán az általános igazgatás ügyeit intézte, a második alispán pedig a törvénykezési ügykört látta el s ebben az ügykörben a szorosabb értelemben vett közigazgatási ügyektől fokozatosan függetlenített, külön ügykezelest is léptetett életbe (4774.). Ezért ezt az elkülönítést megelőzően a megyei törvényszék iratai (és jegyzőkönyvei) is -- az eredeti regesztraturai kereteknek megfelelően a historico-politica iratanyagában (4~b/4), maradtak, illetve a közgyűlési jegyzőkönyvek köteteiben találhatók. b) A Nobilitaria kútfő sem foglalja magában a * nemesi ügyek* (kihirdetés, igazolás, vizsgálatok stb.) teljes anyagát, hanem csak azt a részt, mely a protocollaria alcsoportban és ennek elenchúsaiban nem szerepel, vagy amelyet már régtői fogva, jórészt gyakorlati célokból a levéltár külön kezelési kereteibe (conscriptiones nobiíiu^i.. producíionales. armales stb.) egyesitettek. Ezért készül minden csoportról (alcsoportról) külön levéltári nyilvántartás is, (amint erről alább még szó lesz), mely megfelelő utalással tájékoztat a kutatásnál szükséges tudnivalókról. 2. Az egyes kútfők csoportjainak és alcsoportjainak kijelölése és összeállítása még a gyüjtemény-jellegü részeknél sem történt önkényes, merőben elméleti elgondolások alapján, mert az alcsoportok nagy részét vagy már a régebbi rendezések emelték ki -- elsősorban gyakorlati célokból - a r egész tratura eredeti kereteiből és illesztették be a levéltár külön kezelési kereteibe (pl. az l-b/2, b/3 alcsoportnál, az 5. kútfő csoportjainál), avagy pedig a vármegyei igazgatás és a levéltár között levő kapcsolat módosulása, mely egyre nagyobb önállóságot juttat a levéltárnak (•levéltári hivatal*), tette szükségessé, hogy a különféle regesztraturákból ma már hivatalosan kiemelt és soron kívül átvett, vagy regesztraturai keretekbe sohasem tartozott iratanyag részére is legyenek a levéltárnak saját kezelési keretei. (PL .42. és 44. kútfőknél.) 3. Az olyan iratanyag, mely akár tárgykörénél és időbeli terjedelménél fogva, akár az azt létrehozó hatóság (hivatalos szerv) azonos volta miatt a levéltár szerkezeti (időrendi) tagolásában mutatkozó határvonalakat áttöri, vagyis több osztályba vagy kútfőbe lenne besorolható, gyakorlati célokból a legmegfelelőbbnek látszó kútfőben maradt, esetleg a külön kútfők ellenére is együttes elhelyezést nyert a levéltárban. Pl. a) A megyei törvényszék (K. K. Komitatsgericht, K. K. Landesgericht), 4849-4874. évig terjedő anyagát, noha ez csak 4867-ig tartozik a 7. kútfőbe, teljes egészében ide soroltam be. b) A felekezeti anyakönyvi másodpéldányoknak a levéltárba való beszolgáltatását az 4827 : XXIIi. te. rendelte el; mivel ez a rendelkezés 4895. okt. 4-ig érvényben volt, illetve ez időponttól kezdve az állami anyakönyvek másodpéldányait kell a levéltárnak átadni, (4894 : XXX. te. 24. §), azért az összes anyakönyvi másodpéldányok, melyek úgysem a megyei igazgatás közvetlen termékei, a 44. kútfőben találhatók (tehát nem megosztva az 1. és II. főosztályban.) c) A közgyűlési jegyzökönyvek 4579-4848, illetve 4864. évi köteteit (4--a/4 és a (2; 6~a/4), valamint az 4867, évvel kezdődő sorozatot (8-d) a levéltári nyilvántartások a megfelelő csoport (alcsoport) lajstromában soroiiák ugyan fel, de a levéltárban ez a gyűjtemény együttes elhelyezésben található meg. A levéltár fentebb részletezeti szerkezeti tagozódásának ismeretében most már könnyű megállapítani azokat a legfontosabb szabályokat is, melyek szerint az iratanyagot kezelni kell, hogy a le^ véltár megfelelhessen rendeltetésének. Minthogy ezek a szabályok az eddig elmondottakból szükségszerűen következnek, talán elegendő lesz azokat inkább csak felsorolni s néhány gyakorlati példával megvilágítani. 99