Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

Az igy jórészt előre kijelölt kútfőkbe (csoportokba és alcsoportokba) való szétosztás volt a rendezési munka első szakasza: az általános rendezés. Ennek során^ éveken át a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzdeni. Ezek a nehézségek nem abban állottak, hogy a levéltár 42 vagonra rugó iratanyagának ezernyi iratkötege a költözéssel járó ide-oda forgatásban összekeveredett, (bár az ilyen nagytömegű iratcsomagok szétválogatása s a levéltár emeleti és földszinti helyiségeiben a kijelölt férőhelyekre való szétosztása sem nagyon könnyű és gyorsan elvégezhető, de mégis csak a könnyebb feladat) A munka nehezebbik része akkor következett, amikor a szertehullott iratok óriási (mintegy 2 és 1/2 3 vagont kitevő) halmazát kellett szinte darabonkint átnézni s a rendezési tervnek megfelelő helyre besorolni. Erre a látszólag felesleges és egyik birálóm IRŰ részéről némi csodálkozással fogadott «nehézkes és tulhosszadalmas* eljárásra. » szerintem azonban - köteles elővigyázatosságra pedig azért volt szükség, mert a levéltári anyag legértékesebb része, -a csak lazán kötözött, vagy csak szakadozott ujságpapirosba göngyölt csomagokból álló régi anyag -szenvedett legtöbbet a kényszerköltözés következtében és legelsősorban ezekben az iratokban mutatkoztak a legnagyobb hiányok. Valójában tehát nem a rendezési munka megokolatlanul lassú előrehaladását, hanem a rendezésre váró levéltár ^vigasztalan állapotát jhüjatja - a részletesebb leírást most mellőzve - már az az egyetlen adat is, hogy 1926-ban, vagyis a rendezés harmadik évében még egyetlen olyan 1848. előtti időből származó iratcsoportja sem volt a levéltárnak, melyből egész sorozatok ne hiányoztak volna, s amely később éppen az aprólékos átnézés során jelentősebben nem bővült. így sikerült pl. lassankint összeszedegetni a középkori oklevelek egy részét és még igen sok más fontos iratot. Az eredeti közgyűlési jegyzőkönyvek sorozata meg éppen csak 1929. évben vált teljessé. Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy a rendezési terv és munkaterv összeállítása, majd az anyag szétválogatása és csoportosítása - összefoglalva : a levéltár általános rendezése - mind csak előkészítője volt a tulajdonképpeni munkának : a részletes rendezésnek. Az előbbi munka ugyanis csak a rendezési terv keretei szerint összetartozó iratanyag lehető teljes összeszedegetésére s gyűjtő szekrényekbe (állványokra) való nyers, ideiglenes összehordására törekedett, még pedig -- különösen a jelzet nélküli, vagy azonos jelzetű iratoknál a kezelési segédkönyvek, elenchusok, iktatók, mutatók stb. hiányában - akárhányszor csupán az iratok tartalma alapján. Csak az anyag teljes szétválogatása után kerülhetett sor az egyes kútfők, csoportok és alcsoportok anyagának a levéltári jelzetek és a lassankint előkerült kezelési könyvek útmutatásai alapján való végleges öszszeállitására : a részletes rendezésre. Ezt a feladatot a már csoportosított anyag felülvizsgálásával (revisio) kellett megoldani. Ez az egyben a szétválogatást is ellenőrző részletmunka, mely áz általános rendezés jelentősebb előrehaladásakor ezzel mintegy párhuzamosan már a szétválogatás befejezése előtt több csoportnál ugyancsak megindult, tette csak lehetővé, hogy 1. minden egyes, esetleg téves vagy hiányos Telirással ellátott, avagy csupán a tartalom alapján besorolt iratcsomag csakugyan abba a kútfőbe (csoportba, alcsoportba) kerüljön, melynek kezelési könyvében szerepel, *™ 2. amelyik csoportnak (alcsoportnak) ilyen kezelési segédkönyvei eredetileg sem voltak (egyszerű gyűjtéssel kezelt anyag), avagy elkallódtak, e hiány megállapítható s idővel pótolható legyen, tehát ne maradjon a levéltárban olyan iratanyag, melynek ott léte, vagy tárgyköre ismeretlen;avagy amelynek tartalmáról csak semmitmondó felírások (»X. főszolgabíró asztalán maradt iratok*,A.régi iratok* stb.) adnak számot; ezeknek az uj lajstromoknak elkészítése s a régiek helyesbítése szinte állandó feladata a kezelésnek; 3. megállapíthassuk azokat a hiányokat, melyek a levéltár iratsorozataiban a régebbi gondatlan kezelés (hely.telen vagy elmulasztott reponálások) vagy más szerencsétlen események (pl. az 1786. és az 1920-21. évi kényszerköltözés) következében előállottak és ahol lehet, azokat pótoljuk. Bár az eddigiekben, ugy hiszem, elég részletesen reámutattam azokra a szempontokra, melyek figyelembe vételével a levéltári anyag részekre bontását megoldottam, mégis az esetleges félreértések elkerülése céljából szükségesnek tartok itt néhány megjegyzést: 98