Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Takáts Endre: Hozzászólás a leírójegyzék készítésére vonatkozó utasítás-tervezethez / 278–284. o.

Összesen 64 csomónyi anyagról van tehát szó ebben az esetben, amely csomókban alig eltérő tárgymegJelől^sek alatt ugyanazon fajtájú iratok találhatók. Itt részletesebb tárgyi kibontásra nincsen mód, hacsak papiron levélírók szerinti csoportosítást nem hozok létre előbb, majd valamiféle, konkordanciát, amelyben az Oertel-íéle rendezés szerinti helyét is feltüntetem az ©gyes íeveleknek. Ez azonban már nem leirójegy zeke lés ! Más példa : A *Historicá» gyüjtőnevezet alá vonható iratoknak a következő csoportokat létesítette Oertel: « Ladula VI. et F. Historica et alia. (9 íasciculus) » XXXI.^t FF. Varia m^morábiUa. (3 íasciculus) Í XXXIX. et &&. Politica diversa. (1 fasciculus) . » LV. Varia actá antiqua. (2 íasciculus) Itt ismét 15 csomónyi iratanyagról van szó. Jelesebb és a város szempontjából fontosabb történeti vonatkozású iratókat helyezett el ebben a kútfőben Oertel, de hogy milyen szempontok alapján, nem állapitható meg. Az 4787- utáni anyagot Oertel égészen 4795-ig (haláláig) 20. ül. 22 csoportba osztotta be (ö fascikulusoknák nevezte ezeket a kutföszerü csoportokat) ; Utódai aztán lassanként 29 csoportig fejlesztették áz Oertel-féle szisztémát, amely megmaradt egészén 4902-ig bezárólag, itt ilyen kútfőket találunk : Fasc. I. Ecclesiastiea. » 11. Religionaria. Vagy : FaSé. V. Publico-politicá. t XXv. Res publicae politicaeMegint azonos tárgymegjelölések, amelyek alatt tárgyilág azonos fajtájú ügyiratok vannak elhelyezve. A tárgykörbe tartozó iratok egyik, vagy másik csoportba helyezése -- mondhatni fr ösztönösen vagy önkényesen történt; semmi olyan szempont nem elemezhető ki, ami indokolná, hogy miért kerül valamely ügy áz V. vagy a XXV. fascikuiusba. Igen kitűnő példa az utóbbira a XVI. fascikulus. Ennek a kutrőnek megjelölése tárgyi szempontból 4848-ig ez volt: Coílectaé et earum quietant|a^ ; 4848-4824. között: Coll$ctae et e^umqujstantiae, respective ineenőTsírTa ~"i"é'2^Xöl"kezdve pedig egészen 4902-ig : Incendlaría. Nyilvánvaló, hogy a tárgyi megjelölés ez lesz az un. leirójQgyzékben is s ennek az lesz a következménye, hogy a tűzoltással és a tűzvész elleni véoekezéssel kapcsolatban minden kutató ebben á kútfőben fogja keresni á témájához való anyagot. De csak addig, míg a levéltáros fel nem hívja a figyelmét arra, hogy ezenkívül az V. kútfőben, a Xl-ben, a XXIV-ben, sőt még a XXV-ben is talál effajta iratokat nem is elenyésző számban. Miért hoztam elő a példákat, amelyeket hosszú sorban lehetne még elősorolni. Érzékeltetni akartam azt a fogalomzavart, amelyet ebben a leirójegyzékelési tervezetben valahogyan megsejtek, A mi jól bevált tcsomójegyzékf megjelölésünk helyett egy ujabb fogalmat vet be a tervezet: a leirójegyzéket. Különösen látom a keveredést a legutóbb magjelent Levéltári Híradó (5. évi. 4-2. sz.) 84. lapján, ahol a esomójegyzéknek leíró csomójegyzékké való kibővüléséről esik szó. Majdnem olyan itt a dolog beállítása, mintha csak a leíró csomójegyzék irná le az iratanyagot, a csomójegyzék pedig nem tudom, mit csinálna. Hát a csomójegyzék, ahogyan azt e/ddig ismertük, nem ir le? (Hozzá még azt sem tudom, hogy kit tiszteljek a Levéltári Híradó emiitett helyén közölt £ikk szerzőjeként, főleg azoknak a soroknak tekintetében, amelyekben a csomó

jegyzék és (sic !) a |§irócsomójegyzék különféle funkciójáról van szó 5 a cikket ugyanis az elején Bakács István Jegyzi, a végén pedig a *Szerkesztőt,. En a II. számmál jelölt részt a szerkesztőségnek tulajdonítom, s a linóm megkülönböztetésben a LOK hivatalos álláspontjának tükröződését látom. Ez azonban már túlmegy azon, amit a kiskonferénciákqn a témával kapcsolatban hallottunk. Ott ugyanis a kiadott <tervezetnek* megfelelően leirójegyzékről esett csupán szó és az íeddigi gyakorlatban használt csomójegyzékről*.) 284