Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Takáts Endre: Hozzászólás a leírójegyzék készítésére vonatkozó utasítás-tervezethez / 278–284. o.
De nem kívánom tovább szaporítani a szót, mért még ugy tűnhetik, mintha a szavakon nyargalnék. Pedig sokkal mélyebben szeretném a dolgot meglógni s a következőkben foglalt javaslatomban egy megoldási lehetőséget ajánlani, amelynek révén - a tiszta fogalomalkotás jegyében - el lehetne indulni és á vidéki levéltárak viszonylatában végleg le lehetne zárni az évek óta folyó kísérletezést és tapogatózást a leltározás kérdését illetőleg. t II. A többször idézett t Utasítás ^-tervezetben alapos tanulmányozás után két fontos kijegecesedési pontot találtam : I. Az igény - főleg a kutatók oldaláról - a részletesebb leltár felé mutatóan fennáll. Szükség van tehát i. leltárra, amely a biztonságos megőrzés céljából részletesebb számbavételt jelentene. (L. a tervezet első lapján a 4. bekezdést.) - 2. levéltárismeríetésre áz adatszolgáltatási igény mélyebben hatoló kielégítésére- (uó.;2. bekezdés.) H.Az Állami Levéltáradnak nem kell feltétlenül olyan típusú ismertető leltárakat késziteniők, mint amilyenek az Országos Levéltárban készültek. Megdőlt tehát az alap- és ismertetőleltár fogalompár tabu jellege. (L. uo. az 5. bekezdésben.) Ad I. A leltár és a levéltár is mertetés iránti igényeket eddig az alap- és az ismertetőle Itár révén kivánta a LOK kielégíteni. El is készültek az alapleltárak és az OL-ben készültek s készülnek is ismertetőleltárak a LOP által 1950-ben. Ali. a LOK által 4952-ben kiadott Útmutató alapján. Egy hozzászólásomban bátorkodtam rámutatni a tisztázatlan alapfogalmak alapján elindított ezen leltározási munka belső ellentmondásaira. írásbeli véleményem ad acta tétetett. Nem akadt senki azóta, aki vette volna magának a bátorságot és vállalkozott volna arra, hogy kimondja : tiszta vizet a pohárba! Kezdjünk el végre a sok tévelygés után egyértelmű, tiszta, egyszerű fogalmak alapján dolgozni, A felületes vizsgáló is észrevehette, hogy a fogalmak köre nem eléggé tisztázott. Az un. alapleltár tartalmaz ismertető jellegű adatokat (tárgy, irattári rendszer, kutatási lehetőség, tennivalók stb.) s ugyanakkor az un. ismertető-leltár (levéltárismertetés) leltárjeJiegü adatokat is. A leltározó munkája közben nincsen határozottan körvonalazott keretek közé utalva. Ha a leltározandó állagról többet tud, beszédessé, sőt bőbeszédűvé válik mérték és határ nélkül: ismertetést ad leltár helyett. Ha ismeretlenebb, sőt teljesen uj anyag kerül a kezébe, indokolatlanul szűkszavú és lakonikus lesz : még leltárnak sem mondható, amit ír, mert alapvető adatokat mellőz. S a két véglet között tétovázhat a fogalmak tisztázatlansága miatt. Azt csak ugy mellékesen jegyzem meg, hogy elég tisztázatlan még máig is fogalmunk az állaggal, csomóval, szabványfolyóméterrel stb. kapcsolatban. Nyitott kérdés maradt, hogy rendezetlen anyag leltározható-e, ill. érdemese leltározásra. Az is vitátható, hdgy csak zárt állagok, vagy a folyton gyarapodók (méghozzá elég rendszertelenül gyárapodók) is leltározandók-e. Mivel mi «in medias res» hatolva leltározni kezdtünk, nem hagytunk magunknak időt ezen kérdések egyértelmű tisztázására, szinte., sarakba szorítottuk magunkat a rövidre szabott terminusokkal. Hosszadalmasan vizsgálgattam egy mássa l párhuzamban a két utasítást (az alap- és ismertetőleltározásra vonatkozót !) s azt kellett megáüapitanom. hogy a két fogalom között - úgyszólván * nincsen minőségi, hanem esak mennyiségi különbség. Ha az alapleltározás közben nem vigyázok magamra és az egyetlen lényeges eltérő pont: az anyag leírása kivételével bárhol másutt többet találok mondani és részletezőbbé válik az előadásom, már súrolom az ismertetőleltár határát, tehát a mennyiség kezd átcsapni minőségbe. Ebből azt következtetem, hogy a fogalmak körének tisztázását kell elősegíteni, nem pedig uj fogalmakat (leirójegyzék, vagy leiró csomójegyzék) kell bevetnünk Inkább töltsük meg a régi fogalmakat uj tartalommal. Senkinek nincsen kifogása az alapleltár és az ismertetőiéltár elnevezések ellen. Jó szavak, amelyek alkalmasak arra, hogy « számbavételre és az adatszolgáltatásra vonatkozó igények kielégítéséhez szükséges kétféle leltár fogalmát megjelöljék. Csak ne abban az értelemben használjuk őket, amint eddig tettük. Ad II. Ha már a LOK álláspontja is az, hogy ia részletesebb leltár felé mutató igény nem jelenti feltétlenül azt, hogy az Állami Levéltáraknak is olyan tipusu is merte tő leltárakat kell készi282
