Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Durdikova Luba–Kiss Nándor: A levéltári fondok feltárásának új módszerei / 310–312. o.

IgX, már az egyes fondokban való elsődleges durva kutatás is, - amely megmutatta, hogy a levéltárban a munkásmozgalom történelméhez milyen mennyiségben és minőségben találhatók források, - elkerülhetetlenül a Belügyminisztérium Központi Levéltárának mai dolgozóira hárult. Ezt már 4949-ben meg is tették, mikor a levéltár saját anyagával jelentős segítséget nyújtott a •Forradalmi harcok története* c. kiállításnak. . A tematikai jegyzék formájának választása helyesen történt, A munka összes módszertani problémáit ugyan ezzel sem oldották meg, mivel a kivánt forma és módszer a feltárási munkálatoknál sem olyan sablon, melynek alapján egységesen ugy lehetett volna dolgozni, hogy sok kis vagy nagyobb problémát nem kelleti volna legyőzni. Mindkét fond : a Rendőríőnökség presidiuma és a Helytartótanács presidiuma mellett megtalálhatók hivatali segédkönyveik is J a Rendőríőnökség • presidiumánál névmutatók, néhány tárgyi jelszóval, - a Helytartótanácsnál névmutatók meüett még tárgyi elenchusok is találhatók. (Lásd : A Belügyminisztérium Központi Levéltára fondjain'ak útmutatója.). A hivatali segédletek meglétének megfelelően, á tulajdonképpeni munka legelőször velük kezdődött. Cédulákra irták ki áz összes számbajöhető bejegyzést a rávonatkozó jelzetekkel é"s ügyszámokkal együtt és igy a munka 4900. évig jutott el. Idővel azonban megmutatkozott e munkamódszer első alapvető hibája. Az 4848-1900. évek kózti segédkönyveket nagyon alaposan és pontosan vezették, de az anyag tulajdonképpeni tartalmát ennek ellenére nem fejezik ki teljesen és tárgyilag. Amellett sok irat már régebben elveszett, néhány talán még közvetlenül a hivatalos eljárás során. Módszertanilag tehát helyesebb lett volna, ha közvetlenül az anyag rendszeres tanulmányozása alapján regesztákat irtak volna ki. Ezért a könyvekből való kiírást nem is folytatták - bár a tematikai jegyzék ebben a hiányos alakban is nagyon jó szolgálatot tett sok kutatónak - hanem ujra 4848-tól kezdve az anyag alapos átolvasását kezdték el. A

z e módszerű munka folyik most tovább. A cédulákra való feljegyzések gyarapodnak, pontosabbakká és világosabbá válnak. , Szükséges azonban az i§, hogy megragadjuk a valamikor létezett, de ma már mqg nein lévő anyagot is, hiszen a további kutatás számára egy,' az ilyen forrásokra vonatkozó kis feljegyzés is valamikor nagyon értékes ajándék lehet. , 4953-tól kezdve tehát a munka azzal folytatódik, hogy a cédulákon lévő feljegyzéseket magával az anyaggal hasonlítjuk össze. Gyakran meg történik igy, hogy uj feljegyzéseket kell hozzáírni s régebbi néha teljesen megváltozik. Ennél a munkálatnál nagyon'fontos a feljegyzések, illetve regeszták készítésének módja. Itt sem lehet olyan szigorú sablon szerint előrehaladni, mint pl. a legrégebbi feudális korból származó okleveles anyag feltárásánál. 4848-tól egész a hatvanas évekig elég bőven írnak le minden fontosabb forrást, mivel ebből a korból - megfelelően országunk egész politikai és gazdasági helyzetének - az anyag kevés. Mindig meg kell adni a pontos helyet és dátumot, amennyiben ez lehetséges. A hatvanas és különösen a hetvenes évektől kezdve az osztályöntudat növekedésével fokozatosan nő az anyag gazdagsága is. A munkát egyáltalán nem lehetne folytatni, há ebben az időszakban is az előző módszert követnők. Ugyanis a regesztákat összefüggő egészet képező (egy konvolutumba összefogott stb.) iratanyagból készítjük - pontosan és világosan, hogy rögtön tisztán álljon előttünk a forrás jellege ~, és ennél a regesztában külön meg kell adni az egyes fontos adatokat, esetleg az egyes adatot önállóan is le kell irni, szükség esetén pedig más vezérszó vagy téma alá kell helyezni. A vezérszók alapján történő kiírásról majd még külön beszélünk. Célszerű lesz példát felhozni. Például a kiirás igy hangzik : *Prágai és Prága környéki fémiparban dolgozó munkások szakszervezetének alapítása - elnök J.B. Pecka -, tárgyalás a rendőrséggel, aki igyekszik az alapítást megtiltani! s azután íüggelékként talapszabály csatolva*. Hogy a tematikai jegyzék valóban jó szolgálatot tegyen a kutatónak - akik a munkájuk számára a témát kiválogatják -, a kiíráshoz hozzá kell tenni azt a megjegyzést is, vajon ebből vagy abból az anyagból sok vagy kevés áll rendelkezésre. Vagy például «A Németországi munkásmozgalom befolyása nálunk* kiegészítendő azzal, hogy ez csak rövid jegyzék-e, vagy ellenkezőleg - nagy mennyiségű fontos anyag. Bizonyos rajta levéltári anyag meghatározott fondban néha szokványos je Heggel fcir. Ne törekedjünk tehát állandóan arra, hogy minden egyes esetben mindent kiírjunk, hanem ebből a célból alkalmazzunk külön megjegyzéseket, amelyeket azután be lehet dolgozni a tematikai jegyzék 344