Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Durdikova Luba–Kiss Nándor: A levéltári fondok feltárásának új módszerei / 310–312. o.

volt a mai szempontból tekintve elhatárolt jellege, részben a levéltári mesterséges rendezések miatt, amelyek különböző jellegű és hatáskörű hivatalok iratait összekapcsolták. A két szempont kombinációjához kellett tehát folyamodni, bár ez a megoldás nem egészen volt mentes a nehézségektől és hiányosságoktól. Az Útmutatóban helyileg elküíönitett fondok közti összefüggések jelzésére az egyes tondok leirásának végén felsorolták azon íondok sorszámát, araeíyek tematika, vagy proveniencia szempontjából kapcsolatban vannak az emiitett fonddal. Ha nem is vagyunk tekintettel a kiadványnak arra az eredeti rendeltetésére, hogy a Beiügyminisztérium Központi Levéltáráról alapvető felvilágosítást adjon, értékelésekor mégis hangsúlyoznunk" kell, hogy hozzájárul levéltárügyűnk leiró és összeíró munkálatai problematikájának tisztázásához s hogy az e munka során szerzett tapasztalatok alapján más levéltári dolgozók közreműködésével kidolgozhattuk a íondok ismertető összeírásának végleges irányelveit és kifejezhettük azt a nézetűnket is, hogy az Útmutató legalább is néhány levéltárunk számára megkönynyiü fondjaik leirásának elvégzését. Ezeken a metodikai eredményeiken kivül jelentős tény az, hogy az útmutató lehetővé teszi a gyors áttekintést az egyes fondok anyagának jellegéről. Különösen napjainkban, amikor történetünk régebben elhanyagolt kérdései -- faképp a munkásmozgalom története felé - felé fordul tekintetünk, az Útmutató jelentős és biztos vezetőnk, amely lehetővé teszi, hogy a íondok közt a kérdéses anyagot megtaláljuk. Fontos feladatot tölt be az Útmutató azzal, hogy elemi felvilágosítást ad a szó legtágabb értelmében vett minden kutatónak - történésznek, tanulmányokat végzőnek, kutatónak, a film munkatársának, újságírónak --J lehetővé teszi eddigi munkájuk minőségének emelését, hozzájárul elméleti és gyakorlati fontos problémák megmagyarázásához. Az Útmutató kiadásának tehát politikai jelentősége van, mert igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy áz ideológiai harcot minden tudományágban és minden szakmában konkrét, tárgyilagos, bizonyítható tényekkel vívhassuk meg. DurdikovaLuba: A LEVÉLTÁRI FüNDüK FELTÁRÁSÁNAK UJ MÓDSZEREI (Archivní Casopis 4954. 34-38, 1.) A levéltári dolgozónak állandóan uj utakat és munkamódszereket kell keresni®, mert nem elégedhet meg a régi módszerekkel. Ez különösen érvényes a kapitalizmus és imperializmus levéltári anyagának feltárási munkálatára, mivel a burzsoá ideológia által vezeteU levéltártudományunk éppen azokat a forrásokat hanyagolta el teljesen, melyek a hazai kapitalizmus keletkezésére és fejlődésére, valamint munkásosztályunk keletkezésére és fejlődésére vonatkoznak. E fontos történelmi problémákra vonatkozóan - eltekintve néhány, különböző okokból származó veszteségtől - az ösvszes levéltárban, az államigazgatás fondjaiban, a bírósági és a gazdasági íondokban egyaránt valóban roppant gazdag forrásanyaggal rendelkezünk. A Belügyminisztérium Központi Levéltára 4950-ben hozzálátott a nagy feladathoz, hogy a lehető legszélesebb mértékben hozzáférhetővé tegye a munkásosztály harcát, továbbá általában a munkásosztály keletkezésének kezdeteit, valamint a munkáspártok keletkezését és fejlődését dokumentáló forrásanyagunkat. Tekintettel a vonatkozó levéltári források nagy gazdagságára nem lehetett azonnal az összes íondot felölelő munkához látni. Elhatározták tehát hogy a munkái a központi fondok legkorábbi anyagával: a Rendőrfőnökség presidiumának és a Helytartótanács presidiumának, majd továbbiakban az Országos Hivatal elnökségének anyagával kezdik meg. A szovjet archeográfia némely tapasztalata alapján - e vonalon akkoriban még nagyon kevés ismerettel rendelkeztünk, - a tematikai jegyzék formáját vettük át. A munka azonban nagyon lassan haladt. E munkálatnál megmutatkoztak a szovjet tapasztalatok kevéssé ismert voltából eredő hiányosságaink. Még - amint ez a burzsoá tudomány más vonatkozásaiban gyakran lehetséges ténybeli tapasztalatokra sem támaszkodhattunk, mert a régebbi levéltári dolgozók sohasem törekedtek az újkori anyag egész teljességében való hozzáférhetővé tételére. 340