Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - A levéltári fondok útmutatója: a levéltárak hozzáférhetővé tételének új formája / 305–310. o.

zése mellett azon hivatal (intézmény vagy vállalat) történetének vázlatát is tartalmazza, amelynek működése során a levéltár létrejött, - tartalmazza ezenkívül a levéltári fond történetének vázlatát, a fond leltárszerü áttekintését, a levéltári feldolgozottság és hozzáférhetőség állapotáról való tájékoztatást, a lond tematikai jellegzetességét és végül a maghatározott levéltár valamennyi fondjáról összeállított tárgymutatót. Az irányelveket a Belügyminisztérium Központi Levéltára Útmutatójának kidolgozása során szerzett tapasztalatok alapján állították össze és igy érthető, hogy maga az Útmutató még nem tesz eleget mindazon követelményeknek, melyeket ma a levéltári fond leiráLsával szemben támasztunk. Az előzetes tápasztalatok és a pontos irányelvek hiánya mellett hozzájárult ehhez néhány fond elégtelen feldolgozása és - ami ezzel összefügg -, á róluk való Ismereteink hiánya. Az Útmutató azonban az első megvalósítása ennék az alapjában véve uj tipusu levéltári segédletnek. Hogyan tesz eleget az Útmutató azoknak a követelményeknek, amelyeket a megváltozott álapés irányelvek a levéltári fondok összeírásának elmélyítésével szemben támasztanak? A fondok tulajdonképpeni leírását a levéltárról szóló előszó előzi meg, mely az intézmény alaposan kidolgozott történetét tartalmazza. A tanulmány támaszkodhatott ugyan régebbi irodalomra, melyeit fel is sorolt, dé, emellett lényegesen gyarapította a levéltár fejlődésérői való ismereteinket, különösen á gubernium és a helytartóság korszakából, melyre vonatkozólag a levéltár irattárából merített. A leirt fondokat létrehozó hivatalok és intézmények történetének vázlatai teljesen az irodalomra támaszkodnak, az ujabb, eddig még feldolgozással nem rendelkező fondoké elsősorban a törvényhozási jellegű irodalomra. Az Útmutató itt sokkal előnyösebb helyzetben volt, mint a kerületi, helyi és uradalmi levéltárak leltárai, mert főképp állami és rendi központi hivatalokról volt szó, amelyeket a szakirodalomban, legalább is jelentékeny részükben már feldolgoztak. Az emiitett alapelveknek az a következménye tehát, hogy elsősorban a leirt fondok jellegének és tartalmának teljesebb megértését elősegíteni hivatott hivatal- és intézménytőrténeti vázlatok egybenkőzigazga-tástőrténetünk mélyebb megértéséhez is hozzájárulnak, a régebbi fondok nagyrészénél nem teljesedett, különösen azért nem, mert néhány fond leírása az illetékes hivatal vágy intézmény történetének vázlatát elhagyta. Az Útmutatónak ezek a részei újra hangsúlyozzák a közigazgatás fejlődésére irányuló tanulmányoknak - amelyek éppen nem tartósnak a cseh történet legjobban iámert részei közé -- szükségességét és kötelező voltát - és ez annál inkább szükséges 1$, mert az ilyen tanulmányoknak a levéltári munka minőségének emelése szempontjából uj, egyenesen praktikus jelentőségűk van. Komoly gondot fordított az Útmutató a levéltárak történetének vázlatára, belső szervezetükre és belső sorsukra is. Néhány kivételtől eltekintve itt nem használhatták fel a régebb! irodalmat, s igy az Útmutatónak ezek a részei teljes egészükben közvetlenül a levéltári anyagból, főképp a levéltári és irattári segédletekből és a levéltár irattárából merítettek. Különösen nehézkes volt ez a munka az átrendezett, teljesen rendezetlen fondoknál vagy azoknál, amelyek hosszú időn át irattárakként voltak elhelyezve hivatalok vagy más levéltárak mellett. Bár néhány fond esetében ezeket a részleteket sem lehetett megnyugtató módon feldolgozni, sőt egyes elszigetelt esetekben teljesen hiányzanak a levéltári fond sorsáról és struktúrájáról szóló megjegyzések, ezek a vázlatok a levéltár emiitett történetével együtt gyarapodást jelentenek a levéltári tudományokban, amelynek kiemelkedő részét alkotja a levéltár és az egyes fondok és gyűjtemények történeteA fond tulajdonképpeni leírásának formáját, amely természetesen minden fondleirás alapja, nem határozták meg előre és legmegfelelőbb formáját tulajdonképpen csak a munka közben keresték, fikőzben bebizonyosodott, hogy nem lehet minden fond leirtsa számára egyöntetű formát meghatározni, mert á konkrét forma természetesen az egyes fondok belső jslrujklurájának Jellegéhez igazodik. Éppen a Központi Levéltár Útmutatójának készítése közben és a kerületi levéltárak fondjai összeírásainak tanulmányozása során szerzett tapasztalatok alapján határozták m^g a x » Az ismertető leltár elmélyítése lényegében az összeírásnak ismertető összeírássá - ennek tartálmára vonatkozólag ld az előbb emiitett terminológiai cikkeket - fejlesztését jelenti. (Szerk.) xx • ~ A <tulajdonképpeni leírás* az Útmutató egy bizonyos tondot ismertető, t leírásinak (popis) nevezett részletének egészén (ugy is mondhatnók: leltárlapján)* belül az anyagot konkrété felsoroló, a mi alapleltárlapjajnk «az anyag leírása* c. rovatával azonos, jellegű része. (Szerk.) 308