Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - A levéltári fondok útmutatója: a levéltárak hozzáférhetővé tételének új formája / 305–310. o.

kerületi levéltári fondok tulajdonképpeni leírásának formájaként a fond leltárszerü tartalmi áttekintését, azaz az irattári rendszer, vagy a rendezés által meghatározott főcsoportok és az anyag fajtája és tárgyi összefüggései által adott anyagcsoportok az anyag nagyságára és időbeli kiterjedésére vonatkozó adatokkal kiegészített felsorolását. Világos, hogy ez a forma ugyan alkalmas arra, hogy főképp a 19. század második tele; és a 20. század modern hivatali fondjainak túlnyomó részét tartalmilag rögzítsük (a kerületi levéltárakban ez az anyag túlnyomó), de nem elégséges egy sor másik, különösen a régebbi, .nem hivatali származású fond és a mesterséges rendezések §setében, amelyek pedig éppen a Belügyminisztérium Központi Levéltárának régebbi anyagát Jellemzik. A fondok már említett, különféle mértékű feldolgozottsága és ismerete mellett elsősorban különleges jellegük vezetett az Útmutató e részeinek igen egyenlőtlen feldolgozására. El kell azonban ismerni, hogy az irattári alosztályok jegyzékei és az anyagcsoportok néhány olyan fondnál is hiányoznak, amelyeknél meg lehetett volna adni az irattári rendszert, továbbá, hogy a kronologikus és az anyag terjedelmére vonatkozó adatok sokszor sommásak, bár az ilyes sommás adatok a kutató számára kevéssé adnak felvilágosítást. Az Útmutatónak az egyes fondok hozzáférhetőségét ismertető részei nagyjából egybefolynak a fond tulajdonképpeni leírásával. Teljesen tiszta képet nyújtanak a levéltári segédletekről és általában a fond levéltári feldolgozottságáról. A leírás utolsó részének, á fond tematikai jellemzésének, a leirt fond történeti jelentőségéről és tudományos kihasználásának lehetőségéről kell adnia felvilágosítást. Az Útmutató néhány cikkében meg is nyilvánul az a törekvés, hogy a kutatót a lehető legkonkrétebb módon megismertessek a fond tematikai gazdagságával is, főképp azon témák felsorolásával, amelyekre vonatkozólag a fondban forrásanyag található. A cikkeknek egész sora azonban nem tudta elkerülni a túlságosan általános és sematikus adatokat. A levéltárilag feldolgozott és történetileg átkutatott fondok esetében ugyan lehető lett volna még részletesebb tartalmi jellemzést adni ,és a történeti kutatás szempontjából a példákat még szaporítania lehetett volna, de az egész kiadvány arányod feldolgozásának követelménye korlátokát szabott ez elé. Másutt ezeket a részeket teljésen ki is lehetett volna hagyni, pl. azoknak a Iondoknak esetében, amelyeknek irattári rendszere kellő tájékoztatást nyújt a kutató számára. Az Útmutató néhány hiányosságának kiküszöbölése és a jobb áttekintés céljából a munkához különböző kiegészítéseket fűztek. Elsősorban a tárgymutatóról van szó, amelyet utólagszerkesztettek az Útmutatóhoz. Bár ez olyan címszavakat is tartalmaz, amelyek az Útmutató egyes leírásaiban nem találhatók, meg keli mondani, hogy a címszavak még így is túlságosan általánosak és nem tesznek eleget a már néhányszor emiitett alapelvek azon követelményének, hogy a tárgymutató legyen a levéltár általánoé tematikai mutatójának első fázisa is. B

ár áz Útmutató tárgymutatója segíteni akar a kutatónak tudományos, elsősorban heurisztikus munkája közben és a fondok tartalmáról való elsődleges tájékozódást, bizonyos fokig meg is könnyíti - mégis csak elsősorban az Útmutató tárgymutatója marad. A kutatási lehetőségek adatainak szétforgácsolt voltát bizonyos mértékben kiküszöböli a Központi Levéltár fondjainak a

: történeti kutatás szempontjából való jelentőségéről írott bevezető, amely a cseh történet rövid összefoglalásán mutatja be a levéltár gazdagságát és jelzi a történeti tanulmányok szempontjából eddig még kihasználatlan lehetőségeket. Az Útmutató elkészítése során kiderült, hogy a leirt fondok puszta jegyzéke nem elegendő ahhoz, hogy a Központi Levéltár által kezelt anyagról áttekintést biztosítson. A fondok elnevezése, -- különösen a mesterségesen rendezett fondoké - nem mindig fejezi ki pontosan az anyag ere, detét és jellegét, és igy e jegyzékben a régi cseh állam és királyság olyan jelentős hivatalainak, mint a Mária Terézia előtti helytartóság, az alkamarási hivatal, sőt tulajdonképpen a cseh kamara neve sem szerepelt volna. Ezért kidolgozták azokhak a hivataloknak és intézményeknek áttekintését, amelyeknek levéltárait a központi levéltárban helyezték el és az Útmutatóban leírták. Végül meg kell emlékeznünk a fondok szétválasztásának az Útmutatóban követett módszerérő!, A kerületi levéltárak részére pontos irányelveket lehetett meghatározni, amelyek - elsősorban az igazgatási ágak szétválasztása és a fellebbvitel foka alapján -- megszabták az egyes fondok sorrendjét. Az Útmutatóban két megoldás kínálkozott, a kronológiai és a tárgyi (az igazgatási ágak szerinti), de bebizonyosodott, hogy kizárólag sem az első, sem a második szempontot nem lehetett alkalmazni. Részben azért, mert a régi hivatalok és intézmények hatáskörének nem. 309 *