Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Pražak, Jiři: A kerületi levéltárak fondjainak összeírása / 298–305. o.

könyvek sorozatait emiitette fel, - az 4526 előtti okleveleknél rövid regesztát, a térkép-, terv- és rajztárnál pedig az egyes kéziratos térképek és tervrajzok részletesebb megjelölését is kívánta. Elképzelhető, hogy egyrészt az irányelvek követelményei - bár ezt a minimumnak kell tartanunk -» másrészt a mellékletnek egyes esetekben végső fokon még a leltáron is túlmenő követelményei közti különbség - egyéb körülmények, különösen a levéltári fond feldolgozottságának mértéke mellett, — azoknál az időbeli és mennyiségi adatoknál, melyeknek a levéltári fondok leltári áttekintésszerü összeírása alapjául kellett volna szolgálniok, a kronologikus és mennyiségi adatok jelentős egyenetlenségét okozta, vagy legalább is elősegítette. Egész fokozatos lépcsősor figyelhető itt meg, melynek egyik végén azon fondok állanak, melyeknél ezek az adatok teljesen hiányzanak, a másik végén azok az összeírások, amelyek egyes levéltári darabokat is megemlítenek és leírnak. A kerületi levéltárak összeírásai csak egész ritkán szorítkoznak a fond nagyságának és időbeli kiterjedésének egészére vonatkozó számokra és adatokra; az anyagot néha csoportonként írják le, vagy - legalább a segédkönyveket - egyenként; sommás adatokai csak az iratoknál adva. Másutt megint a könyvek és iratok egy részét írják le részletesebben, míg a maradék anyag öszszevonva mint iegyéb könyvek* vagy <egyéb iratok* kerül megemlítésre, nyilván ahogy a fondrjól való ismeretek és a fond feldolgozott volta ezt megengedte. A kerületi levéltári összeírások nagyobbrésze ebben a pontban alaposabb feldolgozást nyert mint ahogyan azt az irányelvek megkövetelték és néhány összeírás nagyjából a leltárral szemben támasztott követelménynek is eleget tett. Néhány összeírás még sokkal messzebb is megy és felsorolja az egyes okleveleket, hivatali és segédkönyveket, az iratok egyes fascicufusait, az egyes térképeket és tervrajzokat. Az okleveleket, különösen a régebbieket (általában az 4526 előttieket) nem egyszer regesztákban adják meg, s a regesztákhoz belső és néha még külső leírást is csatolnak. Igen gyakran megadják a kéziratok vagy könyvek eredeti, néha meglehetősen terjedelmes elnevezését és elszigetelt esetekben az egyes levéltári darabok leírásánál azok néhány bejegyzését is idézik. így lesfcnek az összeírások igényesebbek, mint a levéltári katalógusok. A fond anyagának részletesebb, kisebbnagyobb mértékben már a leltári áttekintés követelményeihez közeledő áttekintése mellett azonban néha elmulasztják az egész fond anyagának egész terjedelmére és időbeli kiterjedésére vonatkozó adatok feltüntetését, ami miatt az összeírások néha szinte áttekínthetetlenekké válnak. Kivételes eset, ha az áttekintések nem az anyag természetes tárgyi kapcsolatán, hanem tisztán időrenden alapszanak. Említettük már, hogy á kerületi levéltári összeírásokban gyakran említik a kéziratok, hivatali vagy segédkönyvek eredeti, általában idegennyelvü (német, latin, vagy magyar) elnevezését és hasonlóképpen használatos az iratanyag egyes csoportjainak, az egyes irattári osztályoknak eredeti, ugyancsak idegennyelvü megjelölése. Meg kell gondolnunk, hogy az eredeti elnevezés terjedelmes volta mellett sem pontos és nem is egyértelmű. Például felhozhatjuk az egyik kerületi levéltári összeírásból azon oklevélmásolatokat tartalmazó könyveket, melyek az oklevélkiállitó kancelláriájában keletkeztek, s amelyek önmagukat protocollumnak nevezik, holott diplomatikai értelemben registrumokról van szó. Több hasonló eset szolgál annak bizonyítására, hogy az eredeti elnevezések nem kielégitőek. Ezeken kivül kizárólag az eredeti - különösen a latin és magyar elnevezések idézése, bizonyos mértékben megnehezíti az összeírások használatát. Már most érdemes arra gondolni, hogy a leírásoknak elsősorban a levéltári anyag fajtájának és tárgyi kategóriájának rövid feltüntetésére kellene törekedniök, akár könyvekről, akár ügyiratokról van szó és az eredeti elnevezéseket inkább csak kivételesen és a tárgyi meghatározás kiegészítésére kellene megadniok. Az anyag alosztályainak és*csoportjainak megjelölésére egységes, a cseh országokban cseh, Szlovákiában szlovák szóhasználatot kellene alkalmazni. A fond kutatásra való kiaknázásának lehetőségét - amint azt már a kiadói albizottság irányelvei magától értetődően is megállapították -- elsősorban a fond hozzáférhetőségének állapota és tartalmának ismerete határozza meg. A fond politikai, gazdaság-, társadalom-, egyház-, vagy művelődéstörténeti szempontból való jelentőségét megjelölő általános jellemzés és a leirt fondok történeti-dokumentációs általános adatai mellett nem egy összeírás konkrétebb tájékoztatásra törekedett. Mivel az összeírások egyik legelső fgladata az, hogy tematikai jellemzést adjanak a leirt fond tartalmáról és egyenesen rámutassanak kihasználhatóságának, elsősorban történeti kihasználhatóságának lehetőségére, ezért a kerületi levéltárak összeírásainak arra kellene irányulniuk, hogy a lehető legkonkrétebben felvilágosítsák a kutatókat a levéltárban elhelyezett forrásanyagról. Két302 --.