Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Pražak, Jiři: A kerületi levéltárak fondjainak összeírása / 298–305. o.

A kiadói albizottság irányelvei a levéltári fondok összeírásánál az első helyet a proveniencia meghatározásának biztosították. És éppen az u.n. proveniencia, kérdése volt az, amelynél a kerületi levéltári összeírások a legkomolyabb hibákat követték el. Az ilyen természetű hiányosságok abból keletkeztek, hogy nem vették figyelembe a levéltártat alapve'tő megállapítását, amely szerint: 4. a hivatal (intézmény, vállalat) által hátrahagyott iratanyag önálló egészet, levéltári fondot alkot. A fond szervesen keletkezik,, a hivatal (intézmény, vállalat) szervezett működés^ során, és részei természetesen és genetikusan összefüggnek. Ezért neltn lehet tetszés szerint levéltári fondot alkotni, - a fond oszthatatlan és semmiféle idegen származású anyagot nem lehet hozzácsatolni, 2. A levéltárban minden dokumentum elvileg arra a helyre való. ahol akkor volt, amikor a fond még a működő hivatal (intézmény, vállalat) iratanyaga volt. A kerületi levéltárak anyagát tehát ezekre a természetes egységekre, levéltári fóndokra kell felosztani és ezek szerint kell őket leírni, Néhány összeírás azonban levéltári fondnak tartja az egyes irattári alosztályt, vagy egy bizonyos fond anyagának más csoportját, másutt ismét a levéltár e,gész anyagát egyetlen fondnak tartják, tekintet nélkül Urodai hovatárlozandóságárat. Nem egyszer az anyagot nem íojidok, hanem elhelyezésük szerint irták le, és még arra sem gondoltak, ~ ha már nem voltak tekintettel a szakmai elvekre, - hogy az ilyen felosztás már csak azért sem lehet tartós, mert az elhelyezés általában gyakori változásoknak van kitéve. Gyakori a különböző fondok anyagának természetellenes összekapcsolása, uj, mesterséges, egységekké. Ide tartozik pl. hogy a céhanyagot, a tulajdonképpeni városi levéltár (a városi tanács és magisztrátus levéltára) anyagának tartották. Hasonlóképp nem törődik a levéltári fond és egy és ugyanazon hivatal vagy intézmény anyagának oszthatatlanságával az, aki több mesterséges csoportra osztja fel. így a járási hivatalok levéltárai két vagy három egységre vannak felosztva, e hivatalok fejlődési korszakai szerint: mint önálló fondot irják le a járási kapitányság 4850--4855. közti anyagát : külön dolgozták fel a járási hivatal 4855-4866. közti anyagát és a harmadik ífondoU az 4868. utáni anyag alkotja, holott kétségtelenül egy levéltári fondról van szó, - bár a leírásnak összhangbán kell lennie azokkal a korszákokkal, amelyekben egy bizonyos irattári rendszer volt érvényben és e szerint kell belsőleg tagozódnia. Ebbe az összefüggésbe lehet besorolni azt a hibát, amikor az uradalmi és magisztrátuális provenienciáju Járásbirósági és Járási hivatali anyagot gyakran elkülönítik annak a hivatalnak tulajdonképpeni anyagától, amely a múlt század derekán a politikai és igazságszolgáltatás átszervezésekor azt működési körükből átvette. Talán gondolkodni lehet azon (ahogyan ezt szakirodalmunkban már tették), hogy az uradalmi hivatalok és magisztrátusok bírósági és politikai anyagát összekapcsolják a többi anyaggal amely a nagybirtok vagy város irattárában maradt és igy a levéltártan következményeivel összhangba hozva rekonstruálják ezeknek a levéltáraknak eredeti egységét -- de nem lehet elvüeg egyetérteni a politikai és bírósági iratok elkülönítésével, a járási hivatalok'és bíróságok anyagából való kizárásával, mert ezzel néhány esetben ugyanannak az uradalomnak (nagybirtoknak) vagy magisztrátusnak három önálló levéltára t keletkezne,*. l , Az újkori levéltári anyag egyik legjellegzetesebb tulajdonsága kölcsönös belső és genetikus összefüggő volta. Ezzel a tulajdonsággal ellentétes a levéltári fondok egyes, közvetlenül egymással összefüggő részeinek szétválasztása, amely a kerület levéltári összeírásokban legfeltűnőbben abban nyilvánult meg, hogy az iratanyagtól a segédkönyveket elválasztották és egy sor fond segédkönyveiről önálló közös összeírást készítettek. A levéltári anyagot nem mindig választották el következetesen a könyvtári és muzeális anyagtól. A könyvtárt nem egy kerületi levéltári összeírásban levéltári fondnak tartják és a levéltári anyag közt irják le a hírlapokat, folyóiratokat stb. Inkább a leltárszerü áttekintés problematikájának határán áll a telekkönyvek összeírása : ezek néhány kerületi levéltári munkálatban nem a járások és a régi dominiumok szerint, hanem időrendben vannak felvéve, mert leltárszerü áttekintésüket a községeknek azzal

# a betűrendes felsorolásával helyettesitették, melyek szerint a telekkönyvekbe a bejegyzések történtek.. Egyes esetekben hasonlóan készttették el az egyházi anyakönyvek összeírását is. A levéltári fondok összeírására szolgáló irányelvek - mint azt már emiitettük - megkövetelték a fond időbeli kiterjedésére és terjedelmére, azaz az oklevelek, hivatali és segédkönyvek, és az egész fond anyaga fasciculusainak vagy kartonjainak számára vonatkozó adatokat De az irányelvek melléklete, amelyben kifejezetten megjegyezték, hogy «csak mintaként szolgál és semmiesetre sem kötelező formula*, sokkal tovább ment és bár az aktaanyagnál csak az évkor és az egész iratanyag terjedelmének közlését kívánta meg, s a hivatali könyveknél csak; az azonos 304