Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Karnauhova O. J.: A Szovjetunió állami levéltárai dokumentumanyagáról készülő leltárak szerkesztésének tapasztalatairól / 292–298. o.

annak változásait, tisztáznunk kell hogy mik voltak az illető hivatal tevékenységének legfontosabb feladatai ezeket a feladatokat milyen szervezeti részekre bontották fel mindezek milyen dokumentumokban nyertek kifejezést, mely iratcsoportokat kell a legfontosabbaknak tekintenünk, a hivatal tevékenységének mely kérdései voltak alárendelt jelentőségűek, vagyis olyanok, amelyek nem gyakoroltak befolyást a hivatal alapvető munkájára. Tiszta képet keU nyernünk a fondképzőnek a hivatalok rendszerében elfoglalt helyéről. Egyik vajgy másik hivatal történetének tanulmányozása mellett foglalkoznunk kell annak a korszaknak általános politikai és történelmi viszonyaival is, amelyben a fondképző működött. 'Ha a szovjet korszak valamely fondjával foglalkozunk, a leltározást hozzuk kapcsolatba mindazokkal a politikai, gazdasági vagy kulturális feladatokkal amelyeket á Párt és Kormány a fondképző hivatal működése idején érdeklődésének középpontjába állított. A szerkesztőnek meg kell ismerkednie a fond iratanyaga rendszerezésének sémájával és a fond tudományos technikai feldolgozására wonátkozó munka-instrukciókkal, Éneikül nem lenne képes megállapítani az iratanyag rendszerezésének helyes voltát és nem tudja elbírálni azt, hogy a leltár mennyire teljes. A leltározás során még arra is volt eddig példa, hogy a tudományos munkatárs az osztályidegen formulázás rabjává lett. Az iratanyag tartalmának apolitikus kifejtése, régi polgári formulák objektivista ismételgetése, a dokumentum források kritikus elemzésére való képtelenség és mindebből folyóan a történelmi események és tények politikai szempontból helytelen megvilágítása - mindezek kisebb-nagyobb mértékben mindeddig előfordultak az állami levéltárak leltározási munkáiban. Az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság fondjának tudományos technikai feldolgo- ' zására vonatkozó munka4nstrukcióban, amelyet az Októberi Forradalom és a Szocializmus Építése Központi Állami Levéltárában állítottuk össze, igen Jó példát találunk az apolitikusságra, nevezetesen az eszer-mensevik VCIK (Központi Végrehajtó Bizottság) 4947. oktéber 47-i első összejövetele által kibocsátott felhívás leltárában. E felhívásokat abbóí a célból bocsátották ki, hogy éket verjenek a forradalmi tömegek és a bolsevikok pártja közé. A felhívást az eszer-mensevik VCIK állította össze az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártnak a pártot a fegyveres felkelésre, a szocialista forradalomra felszólító VI. kongresszusa utáni első gyűlésén. Az iratot a következő szöveggel leltározták: «A Munkás és'Parasztküldöttek Tanácsa Központi Végrehajtó Bizottságának felhívása a munkásokhoz és katonákhoz, melyben felszólítja azokat, hogy ne tegyenek eleget a felkelésre való felhívásoknak!. - Az uj cím leleplezi a VCIK első összejövetele eltenforradalmi-megalkuvó irányzalát. «Az eszer-mensevik VCIK első, 1947. október 47-én tartott összejövetelének felhívása, amely a bolsevik pártnak Péterváron és Oroszország más városaiban fegyveres felkelést előkészítő munkája ellen irányul.* Ehhez hasonló példákat többet is lehet találni a forradalom előtti fondok leltáraiban is. A cím fogalmazója,ahelyett, hogy arról beszélne, hogy a cári kormányzat 4905-ben elfojtotta a munkások forradalmi felkelését, a következőképpen fogalmazza ezt meg: «Közlemények általános sztrájk idejében való megelőzéséről!. Az aktiv forradalmi felkelést.-vagy akár a cári önkényuralommal szemben tanúsított passzív elleríállást ugy kezelik, mint valami összeesküvést, vagy bűntényt, pl.; tAz ulánus ezred testőrsége alacsonyabb rendfokozatú tagjainak zendüléséről szóló ügyirat!, (4825.) yagy <Az állam elleni bűnözőkkel folytatott harcról szóló ügyirat*, vagy ^Parasztoknak és házi cselédeknek földesuraiktól való elszökése és egyéb büntettek*. Világos, hogy az efféle objektívista formulázásnak semmi köze sincs a történeti események és tények mélyen tudományos és pártos megvilágositásához. A leltárak szerkesztése során figyelemmel kell lennünk a leggyakoribb, szinte tipikusnak mondható hibákra. Arról van itt szó, hogy a szerkesztésnél el kell bírálnunk azt, hogy milyen szakkifejezést használjunk: «anyag», <ügyirat», <fevél». ** A gyakorlatban sűrűn előfordul hogy a leltár összeállítója a legkisebb ellenállás vonalán halad, a jellegüknél fogva bonyolult őrzési egységek leltározásánál visszaél az «anyag» kifejezésA fenti adatokat a szerkesztő nemcsak a történeti tájékoztatókból meriü, hanem a rendeleti anyagból mindenféle speciális kézikönyvekből és monográfiákból is. 293