Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Karnauhova O. J.: A Szovjetunió állami levéltárai dokumentumanyagáról készülő leltárak szerkesztésének tapasztalatairól / 292–298. o.

anyagok esetén, amit az alapleltár eddig ifem mutatott, kis cédulákat készítenék, s az anyagok egyneműsége szerint ezeket a cédulákat tárgyi csoportokban elhelyezve az alapleltári mutatónál részletesebb, az előbbi módszernél szűkebb segédeszközt tudnánk a kutató kezébe adni. Mit jelentene ez a gyakorlatban? Azt jelentené, hogy ha pl. régi vasmegyei kastélyok rajzait keresik kutatók, meg tudnók mondani, hogy ezekben és ezekben a családi és» szerzetesi levéltárakban, ilyen és ilyen csomóban vannak műszaki rajzok. (Természetesen csak olyan esetben, ahol ez a csomóvizsgálatkor kitűnik, s nem egy missilis, anyagban rejtőző rajz felderítésére gondolok, hanem általában a csomójegyzékeléskor - leirójegyzékeléskor - előbukkanó rajzra.) Sok sok ilyen példát tudnék felsorolni, ami üzemi, családi, szerzetesi, községi és még egyéb irattáraknak anyagát a mainál százszorta jobban hozzáférhetővé tenné. A cédulákat témafcörök szerint egymás mellett helyezhetnők el, s ezek segítségével pl. a vonatkozó vasmegyei iparvasutakra, kutatónak három családi levéltár, hét üzemi levéltár és három szakintézmény leltárlapját és csomójegyzékét azonnal rendelkezésre tudnók bocsátani írja ki belőlük most már konkréten : mire van szüksége, stb. Közel sem merném azt mondani az elmondottak után, hogy a témát kimerítettem volna. Inkább c,sak a fő problémákat szerettem volna felvetni, amelyeket a mindennapok vetettek fel előttem is, mint valószínű, sok más levéltáros előtt is. Remélem, hogy más levéltárak tapasztalatai és javaslatai segíteni fogják a részletkérdések eredményes megoldását, mindnyájunk közös hasznára. Karnauhova 0. J. : A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI LEVÉLTÁRAI DOKUMSNTUMANYAGÁRÓL KÉSZÜLŐ LELTÁRAK SZERKESZTÉSÉNEK TAPASZTALATAIRÓL .s (isziorieseszkij Arhiv 4955. 2. sz, 498-202.) A Szovjetunió állami levéltárainak egyik legfontosabb feladata a tudományos-tájékoztató appa* rátus tökéletesítése. Ennek a feladatnak sikeres megoldása jelentős mértékben megkönnyíti a Szovjetunió Állami Levéltári Fondja felhasználását mind népgazdasági célokra, mind pedig a szovjet tudomány további fejlődése érdekében. A tudományos tájékoztató apparátus legfontosabb rajtája az iratanyagról felvett leltár. Ez tulajdonképpen a leiró munkák leglényegesebb formája, hiszen az összes többi (a szemle és az útmutató) főképpen a leltáron alapszik. Ez a körülmény különleges felelősséget ró a leltár összeállítójára és szerkesztőjére. Ha az iratanyag tartalmát nem teljesen vagy nem helyesen tárjuk fel az odavezethet, hogy az anyag hosszú ideig nem kerülhet be a tudományos forgalomba. Éppen ezért a leltárak minőségével, tudományos színvonalával szemben a legszigorúbb követelményeket kell támasztanunk. A leltárak szerkesztésének egyik alapvető feladata az. hogy a tudományos téjékozíaíó apparátus eme rajtájának minőségét mindazon politikai, módszertani sőt stilisztikai hibáknak a kiküszöbölése utján emeljük, amely hibák az őrzési egység címének megszerkesztése közben belekerültek. A leltárak szerkesztése során mindig szem előtt kell tartanunk azokat az elsőrendű feladatokat, amelyeket a Párt és a Kormány a levéltári szervek elé tűzött. A le ltá-r szerkesztő levéltárosnak tisztában kell lennie mindazokkal a problémákkal, amelyek a szovjet tudományos élet és a Szovjetunió népgazdasága legkülönbözőbb területein felmerültek. Mielőtt hozzáfognánk a leltár szerkesztéséhez, meg kell ismerkednünk a fondot létrehozó hivatal történetével, amelynek az anyagát leltározzuk. Ismernünk kell a fondképzö szerkezetét és x Konspektus. Fordító 292