Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Horváth Ferenc: A levéltári kutatószolgálat problémái / 284–292. o.

A levéltári rendszerről, a kutatási lehetőségről s annak pontokban el nem mondható díszleteiről a tennivalókról és egyéb megjegyzéseinkről kötetlen formában, folyószövegben kellene beszámolni a leltár készítőjének. ./•.'• Bz a munka igazán tudományosabb szinvonalat jelentene az alapleltárnál s egyben a~íevéltárismerletési munkálatokat az eddig lefektetett és kipróbált, némely részben azonban helyesbítendő vagy megújítandó alapokra fektetné. Nem kívánok részleteiben foglalkozni tovább ennek a kérdésnek boncoIgatásávaL Ha nem is érdemes megvalósítani javaslatomat, annyit talán megér, hogy egy kissé elgondolkozzék valaki rajta, s megkísérelje most már a körülöttünk fekvő országok (főleg a népi demokráciák) levélíárügye ismert tényeinek világánál megvizsgálni röviden a fentebb elmondottakat. Érzésem szerint a leltár (alapleltár nevezet alatt) és az ismertetés iránti igények (isinértetőleltár nevezet alatt) kielégítésének harmonikusan egymásbáUJö kettősségét valósiíanók meg ezen á módon és tiszta fogalmi alapokra helyeznők a vidéki levéltárak ieítározási problémáját. Még az az ür is eltűnnék, amelyet a polgári kor levéltárosai a belső használatra készülő leltár és a kutatás igényeit szolgáló, kinyomatásra érdemes ismertetés között tettek, Két koncentrikus hullámkörnek képében jelenik meg lelki szemeim előtt az uj értelemben vett alapleltár és ismertetőleltár, amelyeket a levéltáros kelt maga körül amikor az állagok közepén állva először egy, aztán még egy erőteljes mozdulattal kívánja megmarkolni (számbavenni) és életrekelteni (ismertetni) a rábízott iratanyagban rejtőzködő értékeket. Horváth Ferenc: A LEVÉLTÁRI KUTATÓSZOLGÁLAT PROBLÉMÁI Mióta a levéltárak a felszabadulás után mennyiségileg és tartalmi változatosság szempontjából is jelentősen meggyarapodtak, másrészt, mióta a nemzeti történet átértékelése és a vele kapcsolatos helytörténeti kutatás kezd kiszélesedni, egyre nagyobb problémát jelent a levéltári dolgozók számára a kutatók felvilágosítása, tájékoztatása, munkájuk megkönnyítése az anyagban való tájékozódás szempontjából. Mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk azokat az okokat, amelyek a kutatónak, de magának a levéltárosnak is megnehezítik munkáját. I. A levéltári alapleltárak és a kutatószolgálat A levéltári alapleltárak 495^-ben készültek, s azóta folyamatosan továbbvezetik őket, Az eiső hatalmas méretű aíapleitározási munka, mely a levéltárakban bennlevő iratok állagonkéníl globális felmérését tartalmazza, sok tekintetben nem kielégítő. Pl. Vas megyében a levéltárat 1945~i3&,» bomba érte, A rendezés során még csajc durván szétválogatott állagok leltári felvétele több esetben külső, formai jegyek, csomófeliratok alapján történt. A rendelkezésre álló idő kevés volt, s igy egész áüagrészek más állagnál vétettek fel mint ahova tartoztak, mig utóbbi helyeken ezek a részek hiányként szerepeitek,, Sok iratállag csak globálisan vétetett fel, igy pl. az egész abszolutizmuskori anyag ís, összesen égy tételben, rendezetlensége miatt. Időközben átvett iratok (családiak és mások) bár egybeíartozók voltak már korábban levéltárba került iratokkal mégsem kerültek azokkal közős leltárba, mert az utólag átvett iratoknak idők folyamán még kinn maradt részei uj rendszert őltvQ egybeolvasztásukra az átvételkor nem volt idő. Az uj tételeknek igy csak a tennivalókra vonatkozód rovatába került bele: ^egyesítendő átrendezés után x állaggal*. De a rendezési munkáknál js nap mint nap tapasztalható, hogy munka közben egyneműnek hitt anyagból ősomószám kerülnek elő idegen anyagok. Az alapleltárak bizonytalanságát jelentik maguk a leltári cimek, melyek a csomófeliratok alapján születtek, - kötetcimek, mélyek nem a kötet belső vizsgálata, hanem feliratuk alapján kerültek leltárba (magyarázó megjegyzés nélkül), s tar284