Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Horváth Ferenc: A levéltári kutatószolgálat problémái / 284–292. o.

talmi szempontból sokszor nem utalnak a lényegre. S végül - ez főleg a gyűjteményéé jellegű sorozatokra vonatkozik, - az alapleltár már csak hivatásánál fogva sem ad felvilágosítást (vagy há ad csak kis mértékben) a különböző tartalmú csórnák anyagáról részletkérdéseiről. Levéltárunk ezen egyrészt ügy igyekezett segitenT hogy az 4952 után készült alapleltárak az * iratsorozat tárgya* c. fejezetét igyekezett minél részletesebben kifejteni. Különösen üzemi, családi és községi levéltárak tekintetében igyekeztünk erre, s ez igen hasznosnak bizonyult. Persze, a leltár terjedelme nem engedhetett meg mindent j igy is vannak alapleltáraink, amelyeknekürgyirésze egészen csomójegyzékszerü. Másrészt ugy igyekeztünk a helyzeten könnyíteni, hogy a leltárakhoz abc-s cédulakatalógust készítettünk az anyag könnyebb áttekinthetősége kedvéért (közel 4000 leltárlap van), s az abc-s rendszerű cédulákról a címben előíorduló szavak értelme (tartalma) szerint 5-6 keresztmutatozást jelentő cédulát készítettünk, melyen nincsenek leltári összefoglaló adatok, csupán egyszerű utalások. így kettőt értünk el: azonnal meg tudjuk mondani, hogy milyen sorozat mely tételszám alatt található, hol a helye, milyen az évköre, - &rai közel 4000 állag esetében fejből igen nehéz feladat lett volna. Ugyanakkor, ha pl. erdészettel kapcsolatos kutató érkezik, a cim szerint erdészettel kapcsolatos iratsorozatok a keresztmutatózás következtében a betűrendes mutatóban az E betűnél együtt megtalálhatók: igy pl. Erdőhivatal, Erdőfelügyelőség, Erdőigazgatóság, KB Erdészeti albizottság. Alispáni Erdészeti üzemtervek stb. Ez á megoldás egyelőre, kezdetleges, de a sorozatokban nagyobb témákörök szerinti tájékozódáshoz bizonyos mértékig mégis hasznos segédeszköznek bizonyult. A tájékozódás hibája 111- hiányossága éppen abban rejlett, hogy csak a leltári tételek sajnos nem mindig egészen a tartalmat fedő címein alapult. i II. A hozzáférhetővé tétel problémái' Vizsgáljuk most meg általában azt a kérdést, hogy a levéltárban kutatók milyen igényekkel közeledhetnek a levéltár felé s milyen felvilágosítást várnak kutatásuk tekintetében a levéltár dolgozóitól ? Ezeket a kívánságokat három csoportba lehetne összefoglalni ; 4. Topograíikus elhatároltság. 2, Időbeli elhatároltság. 3, Tartalmi elhatároltság. 4. A^ topografikus jellegű elhatároltság problémái: Topograíikus elhatároltság alatt általában azt értik a kutatók, hogy egy megye, szűkebb értelemben qgy járás, város, község, mé-g szűkebb értelemben egy városrész vagy éppen egy városi vagy községi intézmény, eseüeg személy történetére kérnek anyagot. A kérdés az, hogyan oldható meg és milyen szűk határokon belül oldható meg, - s lehei-e egyáltalán feladata a levéltárnak - a felvilágosítás. Mindenesetre a cél az kell, hogy legyen, hogy a kutató a levéltári dolgozók közbejötte nélkül, tehát segédeszközök alapján kapja meg a felvilágositást. A különböző fajta monográfusok részére nyújtandó segítségadás módjáról két példát szeretnék felhozni s egyúttal egy általános elvet leszögezni : Teljességgel lehetetlen és nem kívánhatja a történetírás a levéltáraktól azt, hogy pl. a Szombathelyi Állami Levéltár a Szeged város történetét iró kutató elé gondolkodás nélkül le. tudjon fenni egy lajstromot, amely a levéltár iratsorozalai összes szegedi vonatkozású ügyeinek adatait tartalmazza. A kutatómunkát, hogy a levéltár feudáliskori * Törvényhatóságok levelei* c. rovatában van-^ a szegedi törvényhatóságnak átirata, véleményem szerint ^ kutatónak magának kell elvégeznie. Ugyanígy neki kell kikutatnia, hogy a megyei vagy városi iratokban van-e valami nyom a Szegedről 4849-ben átjött szinésztáraaságról. Ilyen mélységig menő topográfiai feldolgozó munkát a levéltárak nem végezhetnek. 285