Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Takáts Endre: Hozzászólás a leírójegyzék készítésére vonatkozó utasítás-tervezethez / 278–284. o.

teniök, mint amilyenek az O.L.-ban készültek*. akkor kapjunk az alkalmon és megtartván a jói bevált két fogalmunkat (alap- és is mertető leltár vagy levéltárismertetés) értelmezzük azokat a kö* vetkezőképpen : legyen az alapleltár a most tervezett leiró csomójegyzék. Itt a leltár szórészen van a hangsúly, amely az anyag biztonságos őrzésére vonatkozó számbavételi igényen tul még bizonyos adatszolgáltatási igényeket is képes lesz kielégíteni. Alapvetőnek, alapjellégünek azért neveznők. mert inkább mechanikus módon, állagonként kötetről-kötetre. csomóról-csomóra haladólag rögzítené az egész őrizetünkre bízott iratanyagot. A vidéki levéltáraknak az e fajta alap leltárakat kellene elkésziteniök a beszállítást követő rendezés után. Erre a munkára a jelenlegi személyzeti adottságok kőzött is képes bármelyik vidéki levéltár és az anyagok széles körére vonatkozólag el lehet az ilyesmit készíteni'belátható időn belül, szem előtt tartva természetesen bizonyos fontossági sorrendet. Az elkészítésnél fel kell használnunk mindazon tapasztalatokat és megfigyeléseket, amelyeket az eddig forgalomban lévő alapié llárlapjainkkaí kapcsolatban szereztünk évek során. Nem tagadható, hogy az állagok bizonyosfoku gyarapodáson menték ke-resztül, észrevehettük, hogy több helyen egy állagként felvett iratanyagban két-három szerv anyaga is rejtőzködik; az is előfordulhat, hogy (magamról beszélek !) egy-egy állag egész rendszerezése helytelenül történt az.alápleltár felvétele alkalmával stb. Bár ezeket az észrevételeket és megfigyeléseket tettük és egyben mindjárt éreztük is bizonyos átdolgozás szükségességét, nem jutottunk a soronlévő súlyponti munkálatok miatt hozzá, hogy észleleteinknek megfelelően átgyúrjuk, ill. pótlapokkal (mert ez a szabályos !) naprakész állapotba hozzuk alapié Kárunkat. Ha az előbb említett javaslatom szerint az un. leirójegyzéket kereszteljük át alapleltárnak, akkor ezeknek megvalósítására sor kerülhet, aminek az lesz a következménye, hogy *uj* értelemben vett alapleltárunk sokkal alaposabb, rendszeresebb lehet az áilagok belső szerkezetének megfelelő részletezésben- Tudom, hogy megfelelő idegenkedés lesz a válasz most emiitett javaslatommal kapcsolatban; főleg a már számtalanszor idézett «Utasitás? 7. lapján olvasható rész biztosit engem erről: <Mint a fentiekből is kiderül a leirójegyzék felvételének kötelező bevezetésével nem kívánom az eddigi gyakorlatban bevált alapleltározást háttérbe szorítani*. - Rögtön kijelentem, hogy a magam részéről sqm gondolok erre. sőt -- amint a későbbiekből kiderül - az eddigi gyakorlatban használt alapleltárat kívánom előléptetni - megfelelő átdolgozás után - ismertetőleltárrá. Összefoglalva az eddigiekét: a leirójegyzékből alapleltárrá előléptetett felvételezés szinte változatlanul az ílftasitásnakf 3. lapján olvasható 4-9. pontban foglalt adatokat tartalmazná, legfeljebb -valahol közölném az állag raktári helymegjelölését és a 6. után betoldanék egy pontot, amelyben levéltártörténetet adnék. Ebben az iratanyag sorsát ecsetelném keletkezésétől a levéltári őrizetbevételig, sőt azon tul is, há az állaggal valami változás történik. Megtartanám a pontok Szerinti kötött formát, amely megfelelően kordába tartaná a leltározót s nem engedne annyi teret az egyéni tudáshalmaz megmutatásának, ami már nem annyira leltárba kívánkozik, mint inkább ismertetésbe. Az mindenesetre szükséges, hogy az <Utasítást* az uj fogalomnak megfelelően átdolgozzuk. Meggyőződésem, hogy az ilyenfajta alapleltár nemcsak a belső, levéltári használat céljainak felelne meg, hanem már igen alkalmas kutatási segédletet is Jelentene (hasonlóan a csehszlovák •katalógusához). Viszont itt érezhetően kidomborodik a leltár-jelleg (egyelőre csak csomókig lemenőleg, amit később iratokig le lehetne vinni!) és az effajta alapleltár már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi vonalon is megkülönböztethető a levéltárismerteíéstől. Mi is lenne elképzelésem szerint ennek a levéítárismertetésnek (vagy maradjunk meg az Ismertetőleltár fogalomnál) a formája? Mivel az eddigi gyakorlatban használt alapleltár már amúgy is tartalmaz ismertető jellegű adatokat, ahogyan azt feljebb részleteztük, egyszerűen átdolgozandó volna és bizonyos pontok tekintetében bővítendő, hogy levéltárismertetésnek legyen mondható. Legelső sorban azt szeretném javasolni, hogy ennél az átdolgozásnál engedjük el a kötött formát és szöveges alakban mondjuk el a hivataltörténetet és az ebből folyó funkcionális okok miatti tagolódását az anyagnak, de nem részletekbe menőleg, hanem nagy és átfőgój vizsgálat tárgyává téve az állag egészét, s mintegy kiértékelve annak forrásjellegét. Az anyag leírása csaknem teljes egészében elmaradhatna, hiszen az időrendben előbb elkészülő, most már uj értelemben vett, alapleltár ezekre vonatkozólag mindent elmond. Vagy ha ez teljességi szempontból nem volna helyes, legfeljebb összefoglaló adatokat (csomó: és kötetszám, folyóméter stb.) kellene itt közölni. 283